Ezerkilencszáznyolcvannégy januárjában nem volt annyira fagyos a talaj, hogy megakadályozhatta volna a markológép munkáját a Rózsadombon, a József-hegyi utca elején. A villás környezetű budai elit negyedben képzelt el magának az akkori Belügyminisztérium egy nagyobbacska lakótelepet, pont az egykori szőlőművelő terasz helyére. A házak egy része már szerkezetkész volt, mikor egy alapozó gödröt ásó markoló előtt vastag páraoszlop csapott fel a földből. Az egyik munkás szerencsére hobbi gyanánt barlangászkodott, így ő rögtön tudta, mi lehet a mélyben.

Azonnal leállították a munkát és elkezdődött az alkudozás a minisztériummal arról, mennyi időt kaphatnak a barlangkutatók az üreg feltárására. Másnap már a szűk bejáratot tisztította Leél-Őssy Szabolcs, Adamkó Péter, valamint a Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Sport Egyesület tíz fiatal önkéntese. A szűkület kitisztítása után egy hatvanszor nyolcvan centiméteres nyíláson lehetett becsúszni háton fekve, ezen a résen kellett felhozni a törmeléket, aztán haladni tovább, hason vagy háton, ahogy éppen biztonságosnak tűnt.

Nagy Emese

"Szűk volt odabent, kitöltötte az ember teste az egészet. Szerencsére a barlangászok között nincsenek klausztrofóbiások" – avat be minket Leél-Őssy Szabolcs, aki huszonhárom éve folyamatosan kutatja a barlangot. Ahhoz, hogy egyáltalán elérjen a barlangszintig, centinként kúszva kell megtennie a 60 méteres mélységbe vezető, 120 méternyi távot. Egy gyakorlott barlangásznak ez két és fél órájába telik, egyedül a vaksötét járatban.

Ám a kúszás végén ott volt a jutalom, a világ egyik legnagyobb hévizes barlangterme, ráadásul szárazon. A kialakulásában segítő termálvíz most a Lukács, a Rudas, a Gellért és a Király gyógyfürdőket táplálja, a jégkorszak idején ezek a föld alatti hálózatok voltak a forrásjáratok. A Kinizsi Pályaudvarnak elnevezett terem egy 70 méter hosszúságú, 20 méter széles és 10 méter magas terem, "erre nem jártak az ősemberek sem, csak mi" – hangsúlyozza Leél-Őssy. Nemcsak azért, mert nem volt természetes bejárata, ahol meghúzódhattak volna, hanem mert abban az időszakban víz töltötte ki a termet.

A szabadlevegős járatok feltárásában sokat segít a levegő áramlásának megfigyelése. A jó szemű és szimatú barlangkutatók azt is figyelik, hogy a sziklaomladékoknál áramlik-e más hőmérsékletű levegő, és a hasadékirány is jelzi, merre érdemes folytatni a további feltárási kísérleteket – meséli Juhász Márton, az ország 1500 barlangját kezelő Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság barlangtani referense. A Rózsadomb alatt hat és fél kilométeres, összetett, labirintusos hálózatot tártak eddig fel, amelyben szűk járatok, hasadékok váltják egymást kisebb-nagyobb termekkel.

Nagy Emese

A József-hegyi-barlang ötszázezer évvel ezelőtt alakulhatott ki, a beszivárgó felszíni víz és a föld mélyében hömpölygő termálvíz találkozásának helyszínén. A kétféle víznek eltérő az oldási képessége. A példa kedvéért: míg a normál víznek egy, a föláradó víznek kettő, ám a találkozásnál nem három, hanem ennek többszöröse is lehet a keveredési korrózió ereje. A barlang szépségei, a változatos gipszkiválások, borsókövek is a víznek köszönhetőek. A formák attól függnek, hogy milyen anyagokat hoz magával a víz, illetve a vízből felszabaduló párában milyen ionok vannak.

Ezeket a falakat kalcit-, aragonit-, gipsz- és baritkristályok fedik szinte teljesen: már alig látható a 40 millió éves eocén kori mészkő. A József-hegyi-barlang arról híres, hogy nagyon változatos formájúak a gipszkiválások: fél-egy méteres gipszkristályoktól a pehelyszerű szálacskákig, amelyek a karsztvíz szintjének végleges lesüllyedése után jöttek létre, és megindult a beszivárgó hideg vízből is az ásványkiválás.

Nagy Emese

A barlang felfedezésének már az első években híre ment a világban, ám látogatni mind a mai napig csak barlangászoknak szabad. Cserébe a Pál-völgyi- és a Szemlő-hegyi-barlang látogatható. A Budai-hegyek jó része a főváros területén van, hasonló feltételek adottak a barlangok kialakulásához, de a rózsadombi térségben az emberi jelenlétre volt szükség, hogy ezeket megismerhessük.

Egyetlen barlang sem volt itt természetes bejárattal, mindegyik úgy került elő, hogy vagy kutat fúrtak, vagy épületeket alapoztak és egyszer csak beszakadt a föld. A József-hegyi-barlang különlegessége sem csak abban van, hogy különleges változatosságú ásványok borítják a felszínét, hanem hogy a város belső területén, lakott felszín alatt húzódik, és még tartogat meglepetéseket.

Leél-Őssyék jelenleg is bontanak egy járatot hetente egyszer. A szakemberek szerint ígéretes járatrésznek tűnik az a több kilométeres szakasz, ami reményeik szerint a 2003-ban hosszabb részében is megismert Molnár János-barlang és a József-hegyi-barlang közti kapcsolódást eredményezheti, és akár a forrásokig, a Duna szintje alá is lejuthatnak a kutatók. Ha folyamatosan dolgozhatnának – panaszolja a hobbiból kutató Leél-Őssy –, néhány hónap alatt végeznének a munkával, de ehhez anyagi támogatást nem kapnak.