Visszakacsintunk 20 évvel ezelőtti önmagunkra

Milyen igényből fakadóan indul innovatív irányokba ahelyett, hogy megmaradna egy zenei stílusnál és azon belül tágítaná határait?

Önmagam szórakoztatására. Ezek az útkereséseim ösztönszerűen jönnek, soha nem egy adott koncepció mentén. Amikor 2010-ben lezártam első saját zenei formációmmal, az Eklektric zenekarral nyitott fejezetet, született meg bennem az indíttatás, hogy új formákat keressek. Először egyedül zenéltem egy loop station-el, majd később rájöttem, hogy a szobazenélés mellett megfér még egy zenekaros formáció is, így 2015-ben megalapítottam a kvartettemet. Mindeközben már 2004-ben útjára indítottuk a Random Szerda formációt a Lámpás Klubban, ami egy abszolút improvizatív zenei út. Ezzel most havonta egyszer játszunk a Budapest Jazz Clubban. Jelenleg a szimfonikus zenekarra írt Metamorfózis és Játék című daraboknak a megjelentetésén dolgozom, és lassan elkészül egy új szólólemezem is, amiről egy dal már nyáron kijön. Lesznek rajta újdonságok, de alapvetően hasonló lesz a 2023-ban megjelent 22 című szólólemezhez. Ha a hangzásvilágát kellene megfogalmaznom: egy kicsit meditatív, melankolikus, nyolcvanas évek revival stílusú trombitával és beatekkel vegyítve.  

Ezek a zenei kalandok trambulinként viszik tovább mindig egy következő irányba, vagy le tudja magában zárni őket, teljesen elkülönült történetekként tekintve rájuk?

Mindenképpen hatással vannak arra, ahogy a zenében gondolkodom, és egymásra is. Óriási kaland volt például egy 45 fős zenekarral együtt dolgozni és arra kényszerülni, hogy lekottázzam a saját zenémet. Én azelőtt soha nem csináltam még ilyet. Egyébként legtöbbször olyan anyagot szoktam vinni, amiket aztán a zenészekkel összerakunk, és hanganyag alapján tanulják meg. Kalandos dolog ez a zenészélet. Az ember csak megy, mindenféle projektekben vesz részt, és a zene nemzetközi nyelve segíti, hogy összekapcsolódjon a vele közösen gondolkodó más zenészekkel. Ilyen volt például Takuya Kuroda, Niklas Paschburg, de Erik Truffaz is, csak az ő esetében már nem is igazából tudom, hogy hol találkoztunk. Csak arra, hogy én hol hallottam őt először tizenéves koromban 25 évvel ezelőtt.  

Ha visszagondol a gyerekkori önmagára, akkor ilyen pályát képzelt el, amikor belefogott a zenélésbe?

Azon az úton vagyok, igen, hiszen alapvetően valami ilyesmit szerettem volna mindig is csinálni: zenét írni, trombitálni, utazgatni, koncertezni. A zenével kommunikálni. Ám mindannak, amit én akkor elképzeltem, még csak pár lépését teljesítettem.

Sena Dagaduval fognak együtt koncertezni a Városmajori Szabadtéri Színpadon június 21-én, akivel messzire nyúlik vissza a kapcsolatuk.

Sena is tagja volt az Eklektic zenekarnak 2005 és 2010 között. Ez volt a diploma-formációm a jazz tanszakon. Fábián Juli énekelt benne és mellette Sena MC Kemon-nal rapelt.  Két lemezt adtunk ki, és mondhatom, hogy az eddigi életművemben ezek érték el a legszélesebb közönséget. Az akkor megújult Petőfi Rádióban az országos lista első helyén volt a Famous című számunk. Majd pár évvel ezelőtt a kvartettem egyik koncertjén elővettünk Kemonnal és Senával néhány régi dalt. Mint amikor az ember megdörzsöl egy varázsszelencét, amiből előugranak az emlékek. Egész különleges élmény volt, kész időutazás. Ezen a mostani fellépésen is a régi Eklektic formáció dalait fogjuk játszani Senával, valamint a kvartett három lemezének számaiból is készülünk néhánnyal.

Amikor a régi számokat játsszák, teljes a dimenzióváltás, vagy mondhatjuk, hogy ezek másképpen szólnak a mai énjük hangján?

Úgy mondanám: olyan ez, mint amikor valaki eljátssza Mozart Rekviemjét 25, majd 50 évesen. A mű ugyanaz, miközben a hangzás és a hatás mégis más. Nemcsak mi változtunk, hanem a zenekari felállás is.  Más dobol, basszusgitár helyett nagybőgő van, és bár a billentyűs ugyanaz, változott a hangszerelés. Meg persze eltelt húsz év, családunk lett, felnőttünk, és a világ is megváltozott körülöttünk. Így biztosan van abban valami, hogy másképp szólalnak majd meg ezek a dalok, miközben az is igaz, hogy kicsit olyan, mintha visszakacsintanánk a 20 évvel ezelőtti önmagunkra.

Ezt a cikket nem a hvg.hu szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről itt olvashat: (link)