HVG Extra Pszichológia (HVG): A bevezetőben azt írja, azért született meg ez a könyv, mert „rá kellett jönnie, hogy az értelem, a tudomány, a humanizmus és a haladás eszméinek most nagyobb szüksége van szívből jövő védelemre, mint valaha”. Miért gondolja így?

Steven Pinker (S. P.): Mindenekelőtt azért, mert miközben a világ szerencsésebb részein élők egyre többet hivatkoznak „a régi szép időkre”, amikor a világ még biztonságosabb, igazságosabb és tisztább volt, ugyanezek az emberek természetesnek veszik, hogy sokáig élnek, elegendő ennivaló áll a rendelkezésükre, tiszta víz folyik a csapból, és ha fáj a fejük, csak bevesznek egy fájdalomcsillapítót.

És hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a fent említett vívmányok hatalmas emberi teljesítmények, és nem az emberi létezés természetes velejárói, amelyek úgymond járnak nekünk. Fontos lenne tudatosítani mindenkiben, hogy a haladás nem magától történik.

A könyvem egyik legfontosabb tétele a felvilágosodás humanizmusa: az a filozófia, hogy a legfőbb jó az emberi „jól-lét”, amit az értelem és a tudomány segítségével érhetünk el. Ez azt is jelenti, hogy csak annyira részesülhetünk a fejlődés áldásából, amennyire „használjuk” a felvilágosodás ezen alapértékeit. Ha nem élünk velük, akkor bizony rosszabbodhatnak a dolgok.

Hajlamosak vagyunk felejteni

Máté Péter

HVG: Sokak számára az is kérdés, hogy meg lehet-e határozni objektív módon azt, hogy mit értünk fejlődés alatt.

S. P.: A fejlődés azt jelenti, hogy a tudásunkat használva sikerül növelni a globális emberi jólétet. Ezt meglehetősen egyszerű vizsgálni különböző statisztikák tanulmányozásával, amelyek adott területeken mutatják az elért, objektíven mérhető változásokat. Ilyen fontos mutató például a születéskor várható élettartam, az éhínségek előfordulása, az extrém szegénységben élők száma.

Ha egyetértünk abban, hogy jó dolog, ha az ember tud írni és olvasni, akkor abszolút beszélhetünk haladásról, hiszen ma a Föld 25 évnél fiatalabb lakosságának 90 százaléka képes erre, míg korábban ez messze nem volt természetes.

De beszélhetünk a háborúkról is. Az ötvenes évek eleje óta 20 százalékkal csökkent a háborúban megölt emberek száma. Számomra ezek a tények mind azt bizonyítják, hogy van fejlődés.

HVG: Mondhatom erre azt, hogy biztos tudnánk találni olyan fontos mutatókat is, amelyek negatív tendenciákat tükröznek. Mondjuk például, ha az elmúlt 50 évben végveszélybe került fajokat nézzük, vagy a légszennyezettség mértékét, esetleg az öngyilkosságok számát. Ebben az esetben is beszélhetünk fejlődésről?

S. P.: Az öngyilkosságok esetében például igen. Az elmúlt 30 évben világszerte 40 százalékkal csökkent az öngyilkosságok száma. Ez a világátlag, vannak olyan országok, ilyen például az Amerikai Egyesült Államok is, ahol nőtt ez a szám.

Az üvegházhatású gázok kibocsátása pedig sok éven át valóban egyfolytában emelkedett az egész világon. Fontos tisztázni, hogy a haladás nem azt jelenti, hogy az egész világon, minden mutató szerint jobb lesz a helyzet. Az csoda lenne, nem haladás.

Ha csak bizonyos országokat néz az ember, és csak egyes mutatókra koncentrál, elkerülhetetlen, hogy romló tendenciákat is lásson. De összességében véve biztos, hogy pozitív irányú változásról beszélhetünk. Nem véletlenül idéztem Barack Obamát az egyik fejezetben, aki azt állítja, ha választhatnánk, melyik történelmi időbe szülessünk, a jelen mellett döntenénk, és ez nem véletlen.

A mutatók bizonyítják, hogy van fejlődés

Máté Péter

HVG: Negatív irányú változások esetén kulcskérdés lehet, hogy csak egy időleges, átmeneti lejtmenetről van szó, vagy egy visszafordíthatatlan folyamatról. Magyarország esetében például, ha 25 évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítunk, sok mutató tekintetében negatív tendenciákról beszélhetünk.

S. P.: A szabadságot, illetve a demokratikus intézményrendszert vizsgáló Freedom House nemzetközi jogvédő szervezet 2019-es jelentésében Magyarország eddigi „szabad” besorolását „részben szabad”-ra változtatta.  És nincs arra garancia, hogy ez nem lesz még rosszabb, hogy megfordul a tendencia.

De ez nem változtat azon a tényen, hogy az elmúlt 40 év világtrendjét a demokráciák megerősödése jelenti. A történelemből tudjuk, hogy a fejlődésben előfordulnak hatalmas visszalépések, ilyen volt a két világháború vagy az AIDS Afrikában. De mondok egy friss amerikai példát is: a várható élettartam az USA-ban hosszú évek növekedése után most egy kicsit csökkent az opiátok járványszerű terjedése miatt. Ezzel együtt én hiszek abban, hogy a problémák megoldhatók, de ez nem jelenti azt, hogy maguktól megoldódnak.

HVG: Többször kiemeli, mennyire fontos, hogy mindenki tények, hivatalos adatok, statisztikák segítségével alkosson véleményt különböző kérdésekről, és ne személyes megérzések, hallomások alapján. Az irracionális félelmek kialakulását nézve könnyű megérteni, miért tartja ezt ennyire lényegesnek.

S. P.: Ha az emberek a hírekből rakják össze a világképüket, akkor ez a kép szükségszerűen torz lesz, egyszerűen a hírek természete miatt: a hírműsorok ugyanis mindig eseményekre fókuszálnak, miközben a jó dolgok gyakran azt jelentik, hogy semmi nem történik. A televízióban nem lehet tudósításokat látni a békéről.

Tudjuk azt, hogy az emberi elmét a képek, narratívák, sztereotípiák vezérlik. Minél többet és minél gyakrabban hallunk valamiről, annál inkább valóságosnak hisszük. Ez súlyos tévedésekhez vezethet, és tág teret biztosít a manipulációnak. Ezt használják ki a terroristák például.

A terrorizmusnak az egész világot figyelembe véve egészen kis hatása van, lényegesen több ember hal meg féltékeny házastársa vagy egy méhcsípés miatt, mint terroristatámadásban. De a terroristák tisztában vannak azzal, hogy néhány ártatlan ember megölésével napokon keresztül uralhatják a hírfolyamot. Mindennek azután egyenes következménye, hogy az emberek irracionálisan félnek tőlük. Az Amerikai Egyesült Államok egészen odáig ment, hogy háborút kezdett a terrorizmus megfékezéséért.

Veszély a radikalizálódás

Máté Péter

HVG: Milyen veszélyei vannak annak, ha részben az irracionális félelmeik miatt az emberek nem érzékelik a fejlődést, és meg vannak győződve arról, hogy rossz irányba tart a világ?

S. P.: Mindenekelőtt a fatalizmus, az az érzés, hogy nincs értelme beavatkozni, erőfeszítéseket tenni a világ jobbá tételéért, hiszen semmi eredménye. Élvezzük inkább az életet, törődjünk a saját dolgainkkal – gondolhatják sokan.

A másik veszély a radikalizálódás. Sok országban megfigyelhető ez a választási eredményekben: a szavazók úgy érzik, hogy az intézmények kudarcot vallottak, nem lehet átalakítani őket, mindent le kell rombolni, hiszen ennél már nem lehet rosszabb. És ha a demokrácia intézményei képtelenek jól funkcionálni, akkor felmerülhet, hogy egy erős vezérre van szükség, aki megoldást jelent minden problémára, és újra naggyá teheti az országot.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az intézmények működése, az emberi tudás és tevékenység hozza létre a fejlődést. Ha valahol jól működnek a dolgok, akkor tudósként kell viselkednünk, és meg kell találnunk az okokat. Ez persze nem mindig könnyű: ha például a boldogságot előidéző különböző faktorokat vizsgáljuk, meglehetősen sokat találunk: a jómód, a szabadság, a társas összetartozás, az intézményekbe vetett bizalom mind fontos tényezők. Ráadásul nehéz szétszálazni, melyek az okok és mik a következmények. És soha nem lehetsz biztos abban, hogy tudod a választ, hiszen a világ nem egy laboratórium. De én hiszek abban, hogy nem szabad feladni a próbálkozást.

Névjegy: Az 1954-ben Kanadában született Steven Pinker a Harvard Egyetem pszichológiaprofesszora, fő kutatási területe a tudat és a nyelv. Az 1980-as évek óta publikál népszerű, ismeretterjesztő könyveket. Felvilágosodás most című, 2018-as kötete azonnal a New York Times bestsellerévé vált.

Gócza Anita

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.