Az ókori történelem egyre népszerűbb mostanában, könyvek és tévésorozatok foglalkoznak elődeink életével. Az iskolában azt tanuljuk, hogy az ókori rómaiak és görögök jelentős hatással voltak Európa fejlődésére a jog, az építészet és a művészetek területén, de tagadhatatlan, hogy már a történelem könyvek is megemlékeznek számos izgalmas eseményről, legendáról. A római jog mellett manapság elég sokat emlegetjük őseink szexuális életét is, amellyel kapcsolatban számos vélemény kering a ránk maradt írásos emlékek alapján.

Az amerikai Starz tévécsatorna új sorozata, a Spartacus Blood and Sand (Spartacus, vér és homok), amelyet most kezdtek el vetíteni, azonban nem feltétlenül a történészek kutatásait vette alapul a forgatókönyv megírása során. “Az a legjobb ezzel a korral, hogy alig tudunk róla valamit.” - mondta egy interjúban az egyik készítő, bár ezzel nyilván sok szakember vitatkozna. Az első rész után meglehetősen negatív kritikákat kapott sorozat nyilvánvalóan nem az adatfeltárás, sokkal inkább a megbotránkoztató szórakoztatás híve, ennek keretében minél több vért, izmos, izzadt férfiakat, rengeteg mellbimbót és szexuális aktust kínál a nézőknek.

A trend nem nevezhető újnak, nem véletlenül volt akkora sikere az HBO Róma sorozatának és a 300 című mozifilmbe is jutott a thermopülai csata mellé némi szex, egy hermafrodita óriás és persze sok ruhátlan férfi. A Spartacus körülbelül a két alkotás keveréke, témájában a római változatot követi, míg megjelenítésében egyértelműen a 300 képi világa volt rá szinte már nyomasztó hatással. Legalábbis a kritikusok szerint a képernyőn művészien folyó, az esetek jelentős részében digitális vér használatát annyira túlzásba vitték az alkotók, hogy az már a nevetségesség határait súrolja. Az egyik vélemény szerint gyakorlatilag a sorozat teljes színvilágát a vér színének rendelték alá, hogy minél egyértelműbb lehessen minden egyes testnedv cseppecske, amely a menetrendszerűen érkező erőszakos jelenetek során kifreccsen. 

Hasonlóan a vérhez, a szex is fontos része a Spartacusnak, mindenféle ízlés kiszolgálását feladatuknak tekintik a készítők. A gladiátorok rendkívül izmosak, kötelezően lassított felvételeken vágják le egymás testrészeit, bőrük mindig csillog és persze a lehető legkevesebb ruhát viselik. A nők esetében sem kellett túl sokat költeni a jelmezekre, sokkal inkább a személyi edzőkre és a plasztikai sebészekre. A főszereplők mellett a statiszták sem lehettek szégyenlősek, az első rész egyik jelenetében például több aprócska medencében fetrengtek meztelen nők a bokáig érő vízben, egyfajta háttérként, később egy másik csapat egy orgia keretében mutogatta testékszereit használat közben.

Lawless egy rabszolgával, aki épp teszi a dolgát

Amikor ilyen sok energiát fektetnek a látványba és az érzékek izgatásába, értelemszerűen jóval kevesebb pénz marad igazi színészekre. Az egyik főszerepet a geek körökben rendkívül népszerű Lucy Lawless játssza, akit Xenaként ismert meg a világ és aki a sorozat egyik produrecének a felesége is egyébként, de tőle soha nem is várt senki különösebben mély színészi játékot. A szakmailag is sikeresnek számító brit John Hannah azonban, aki Lawless férjeként domborít, még a CGI vihar közepette is képes volt számottevő színészi munkát végezni, ezt minden kritikus kiemelte. 

A Starz annyira biztos a sikerben, hogy mielőtt az első rész a nézőkhöz került volna, máris berendelte a sorozat második szezonját, úgyhogy az esetleges rajongóknak nem kell aggódniuk. Aki pedig valami intellektuálisabbra vágyik, annak még mindig ott van Steven Saylor római nyomozós sorozata.

KM