Mivel akkortájt még nem volt minden lakóépület engedélyköteles, meglehetősen hiányosak az egy évszázaddal ezelőtti budapesti városfejlődésre vonatkozó ismereteink. Budapest 100 névre keresztelt programja keretében a 2005 óta maga is a százéves Goldberger-házban székelő archívum ezért most összegyűjti a főváros 1911-ben elkészült épületeit, és arra biztatja a bennük lakókat, hogy az év századik napján nyissák meg a nagyközönség előtt házuk kapuját.

A korszak egyik legpatinásabb épülete az egykori Terézvárosi Casino helyén felépült Párisi Nagyáruház. Sokan felhánytorgatták ugyanakkor, hogy Petschacher Gusztáv eredeti épületének szecessziós átformálása és „megemelése” megtörte az Andrássy út egységes képét, valamint hogy a Lotz Károly és Feszty Árpád freskóival díszített, népszerű bálterem elvesztette eredeti funkcióját. A szakmai és művészeti szempontokat azonban felülírta, hogy az óbudai textilgyáros Goldberger család – akiknek egyéb ingatlanjaik és irodáik is voltak az Andrássy úton – olyan ajánlatot tett az épületre, amire a Casinót üzemeltető Terézvárosi Kör nem tudott nemet mondani. 

Az Andrássy úti átépítést levezénylő Sziklai Zsigmond építész Magyarország első vasbeton szerkezetes épületét álmodta meg, belsejét márványoszlopokkal, aranyozott lépcsőfeljárattal, Zsolnay-elemekkel és Róth Miksa üvegablakaival díszítette. Az említett báltermet, a tömeges megbotránkozást elkerülendő, meghagyta. A két világháború közti időszak végére az áruház a csőd szélére került, bazár jelleget öltött, a háború után pedig az Állami Könyvterjesztő Vállalat raktára lett, majd az ötvenes évek végétől a rendszerváltásig Divatcsarnokként működött. 1995-ben ismét Párisi Nagyáruház néven próbáltak életet lehelni bele, sikertelenül. Jelenleg az épület könyváruház, a Lotz Terem pedig kávézó.

Egy másik százéves épület is a textilgyáros családhoz köthető. Goldberger Bertold, a Goldberger Sámuel és Fiai Rt. tulajdonosa 1909-ben kérte fel a számos budapesti bérházat jegyző Jónás Zsigmondot és Dávidot, hogy az Arany János utca 32. szám alá tervezzék meg az óbudai textilgyár központi irodáit és nagykereskedelmi üzlethelyiségeit. A textilgyár elődjének, a Bertold nagyapja, Goldberger Sámuel alapította kékfestőüzemnek olyan híre volt, hogy 1857-ben maga Ferenc József császár is meglátogatta. A Jónás fivérek által benyújtott két tervváltozatból Goldberger a premodernet választotta a szecesszióssal szemben, ami igazi újdonságnak számított a korabeli Budapesten. Ami a cég központi irodáját illeti: a második világháború utáni államosítás után előbb a Röviköt, majd a Centriköt Nemzeti Vállalat textilipari raktára lett. Az 1980-as években aztán „dollárbolt”, hivatalos nevén a Diplomata Áruház működött benne. Amikor a rendszerváltás után évekig üresen álló épületet 2005-ben az OSA megkapta, „archívumként fontosnak tartottuk volna, hogy az épületen jelenjenek meg a betoldások, a belövések, látsszanak a sebei”, ám a műemlékvédelem az egységes utcakép miatt nem engedélyezte.

Bár stílusában elüt az említettektől, fontos tanúja az évszázaddal ezelőtti korszaknak a VII. kerületi Hernád utcai egykori elemi iskola. A létesítmény jól illett a fővárost 1906 és 1918 között igazgató polgármester, Bárczy István nagy ívű iskola- és városfejlesztő elképzeléseibe.

Az 1909 és 1912 között felhúzott 55 új tanintézmény közül építészetileg kiemelkedik a Lechner Ödön unokaöccse, Kismarty-Lechner Jenő által tervezett Hernád utcai iskola, amelynek épületében jelenleg a Facultas Humán Gimnázium és Szakközépiskola működik.

Az OSA egyébként nem egyszeri jubileumot tervez, hanem szeretne hagyományt teremteni, és április 10-ét az éppen akkor százéves házak sajátos „mozgó ünnepévé” tenni – magyarázzák a program gazdái, Lénárt András történész és Tamási Miklós. Az archívum minden, általa évfordulósnak talált ház lakóit, illetve fenntartóit értesíti az eseményről, és kéri, szervezzenek maguknak és az érdeklődőknek valamilyen programot, amihez a bevont civil szervezetektől is lehet ötleteket meríteni.

A teljes cikket a HVG hetilap weboldalán olvashatja el, kattinson!