A kutatók a Texasi Egyetem 9,2 méteres tükörátmérőjű Hobby-Eberly teleszkópjával, a masszív galaxisfelmérési program (MGS/ Massive Galaxy Survey) keretében végezték a vizsgálatokat - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

A projekt során figyeltek fel a 220 millió fényévnyire, a Perszeusz-csillagképben lévő NGC 1277 katalógusjelű csillagvárosra. A galaxis mérete és tömege a Tejútrendszerének alig 10 százalékát teszi ki, apró "termete" ellenére az ismert legnagyobb fekete lyuknak ad otthont: a képződmény tömege 17 milliárdszor múlja felül a Napét, átmérője pedig 11-szer nagyobb, mint a Neptunusznak a Nap körüli pályájának a szélessége. A szokatlan fekete lyuk a galaxis tömegének 14 százalékát teszi ki, szemben az átlagos 0,1 százalékkal.

"Ez egy igazán különc galaxis, hiszen majdnem teljes egészében fekete lyukból áll" - hangsúlyozta Karl Gebbhardt, a Texasi Egyetem csillagásza, a kutatócsoport tagja, aki szerint az NGC 1277 a galaxisok és fekete lyukak alkotta rendszerek új osztályának első képviselője.

"Az eddig felfedezett legmasszívabb fekete lyukak a gigantikus elliptikus galaxisokban helyezkednek el, az NGC 1277 viszont egy viszonylag kicsi, lencse alakú csillagvárosban lakozik" - mondta Gebbhardt, hozzátéve: a kutatások segítenek jobban megérteni, hogy hogyan képződnek és fejlődnek a fekete lyukak és a galaxisok.

Romeo van der Bosch, a Nature-tanulmány vezető szerzője arra mutatott rá, hogy jelenleg három teljesen eltérő elmélet létezik a fekete lyukak tömege és az őket "vendégül látó" galaxisok jellemzői közötti összefüggések megmagyarázására. "Jelenleg nem tudjuk eldönteni, hogy közülük melyik teória a helytálló" - húzta alá.

Az elsődleges probléma a csillagász szerint az információhiány, hiszen eddig alig 100 fekete lyuk tömegét mérték meg. A Texasi Egyetem asztronómusai azért indították a masszív galaxisfelmérési programot, hogy minél több szokatlan csillagvárost térképezzenek fel.