A nagyrévi halász Tarjányi Mihály és fia még ősszel Tiszakürt körnéykén halászott, mikor a folyón a fenékhálóba akadt valami súlyos dolog. Amikor kihúzták a hálót, azt hitték, egy fadarabot sikerült kifogniuk - írja a Jász-Nagykun-Szolnok megyei online portál, a Szoljon.hu.

Amikor közelebbről megvizsgálták a zsákmányt, rájöttek, hogy az inkább egy széles szarvra hasonlít, így hazavitték és megtisztították, majd a fényképét elküldték egy természetvédelemmel foglalkozó ismerősüknek. A szakemberek végül megállapították, hogy egy igen ritka leletről van szó, a szarv ugyanis egy ősbölényé volt.

A koponya végül a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumba került, ahol az egyik legfőbb látványosság lett. Béres Mária, a múzeum vezetője elmondta, az ősbölények 15 ezer éve éltek a Kárpát-medencében, a most megtalált koponya pedig egy, a jégkorszak végén a Tisza közelében elpusztult állaté lehetett. A szakember szerint a Tisza konzerválta a csontot, a folyó ásványi anyagai ugyanis a koponya legapróbb zugába is bejutottak, ami elősegítette a kövesedést.

Az ősbölények a mai bölényeknél valamivel nagyobbra nőttek és a szarvuk is hosszabb volt. Hatalmas csordában élhettek, a hideghez tökéletesen alkalmazkodtak, ezért tudták sokfelé megvetni patáikat: Nyugat-Európától egészen Alaszkáig. Őseink előszeretettel vadásztak rájuk, alakjukat barlangrajzokon fedezhetjük fel. Európai populációjából csaknem 10 ezer éve, az utolsó jégkorszak végére fejlődött ki „mai társa”, az európai bölény.

A Tiszában talált lelet 130 centiméter széles, és mintegy harminc kilogrammot nyom.