A csibai Műszaki Kutatóközpont Ono Szoszuke vezette csoportja modellkísérlettel igyekezett rekonstruálni azokat a körülményeket, melyek a Föld utolsó nagy fajpusztulását idézték elő. Abból a feltevésből indultak ki, hogy a mexikói Yucatán-félszigeten felfedezett, csaknem kétszáz kilométer átmérőjű Chicxulub-krátert aszteroida becsapódása hozta létre. A kisbolygó 12-15 kilométer átmérőjű lehetett, és a hirosimai atomrobbanásnál milliárdszor nagyobb erővel ütközött a Földnek.

A becsapódás pillanatában a kéntartalmú kőzetek azonnal felrobbantak, a belőlük kipárolgó gáz pedig kéntrioxidfelhőt hozott létre a magasban. A gázok és a légköri vízgőz keveredése miatt néhány napig savas eső hullhatott a Földre, melyben másodpercenként 13-25 kilométeres sebességű ütésnek tették ki a Yucatánon talált kénes kőzeteket.

A kutatóknak a Nature Geoscience című szaklapban megjelent tanulmánya szerint a magas kéntrioxid-tartalmú esők gyorsan elsavasították az óceánok felszíni vízrétegeit, jelentősen károsították az egész bolygó élővilágát, és számos tengeri faj kihalását is okozhatták.

Csak azok az élőlények élhették túl a katasztrófát, amelyek a kénsavas környezetnek ellenálltak vagy menedéket találtak az óceánok mélyebb rétegeiben. Ezután ezek a fajok kezdhették meghódítani az elnéptelenedett vizeket.

A közkeletű elmélet szerint a Földnek ütköző kisbolygó hatalmas tűzbe borította a környéket, és világméretű porvihart támasztott. A korabeli fajok 60-80 százaléka kihalt a katasztrófa miatt, melyet a tudomány a kréta időszakot lezáró "kréta-tercier eseménynek" nevez. Ezután új földtörténeti kor kezdődött. A körülbelül 165 millió éve a Földet uraló dinoszauruszok kipusztultak, a maguk után hagyott élőhelyeken pedig fejlődésnek indulhattak az emlősfajok.