A magyar olimpiai sporttal kapcsolatban egyre többet hallani olyan véleményeket, miszerint a válogatott eredményessége a későbbiekben csökkenni fog, és ez már Pekingben is érezhető lesz. Vajon mi ennek az oka, milyen pénzügyi és szakmai alapja van az ilyen véleményeknek? A hvg.hu öt szakembert, egykori olimpikont kérdezett azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk, és sportágukat mennyire érintették a lapokban újra és újra fölbukkanó finanszírozási problémák. Jelenlegi szakértőink – Csipes Ferenc, Kökény Bea, Magyar Zoltán, Kovács Tamás és Szabó Gábor – weboldalunkon az olimpia ideje alatt is kommentálják majd az eseményeket.

Magyar Zoltán: nehéz helyzetbe kerülhetünk © Stiller Ákos

Magyar Zoltán (torna): „A sport Nyugaton szinte mindenhol fontos. Megfelelő anyagi háttere mellett kitűnőek az edzők és nincs gond az utánpótlással sem. Nem hiába mennek ki a magyar szakemberek is külföldre, hiszen ott fizetik meg a hozzáértésüket, míg a szakosztályok száma Magyarországon folyamatosan csökken. A gazdag pénzügyi háttérű országokkal ezért egyre nehezebb felvennünk a versenyt. Itthon ráadásul a sportolók sem annyira népszerűek, mint más helyen, a gyerekeknek nem minden vágyuk az, hogy élsportolók legyenek. Idővel ezeknek sajnos meg is lesz az eredménye, és az élsport valóban olyan lejtmenetbe kerül, ahonnan felállni időigényes és nehéz lesz.

Tudomásom szerint a szövetségek időben megkapták a nekik ígért összegeket. Sőt, az olimpiák történetében hazánkban ilyen korán még nem állt rendelkezésre a megígért anyagi háttér. A torna szemszögéből csak megerősíteni tudom ezt, hiszen két résztvevőnk (Gál Róbert és Böczögő Dorina) olimpiai felkészülését nem kísérték anyagi gondok.

A magyar olimpiai csapattól véleményem szerint négy-hat aranyérem várható. A húzó sportágainkat mindenki ismeri, tornászaink esetében viszont a tisztes helytállás lehet a cél. A szertorna küzdelmeire minden sportoló évekig készül, a mezőny mindig is nagyon erős volt. Gál és Böczögő valószínűleg nem is indul el minden szeren, hiszen az elsődleges cél számukra a szerenkénti nyolcas döntőbe kerülés. Ez már-már álomszerű lenne, és jó adag szerencse is kell hozzá. Egyéni összetettben azonban reálisan nézve nincs esély a pontszerző helyre, az ellenfelek borzasztóan erősek. Kína szerintem egyébként is meg fogja lepni a világot, hiszen gyaníthatóan legjobbjaikat eddig nem is versenyeztették. A világversenyekre rendre nem a legerősebb kerettel utaztak, rendező országként pedig megtehetik, hogy eddig ismeretlen versenyzőket indítanak. Ez azonban nem csak a tornára vonatkozik, így minden éremért meg kell majd küzdenünk.”

Kökény Bea (kézilabda): „Az általános vélemény jogos, én is kevesebb éremre és pontszerző helyre számítok az elkövetkezendő olimpiai játékokon. Ennek oka egyrészt az, hogy rögtön a rendszerváltás után, és az azóta szétszakadt államok sportban nagyjából mostanra erősödtek meg annyira, hogy nagyobb konkurenciát jelentsenek. Másrészt Magyarországon sajnos egyre kevesebb az igazolt sportoló, az élsportolókról nem is beszélve, hiszen hosszú távon mindenki inkább a tanulást választja megélhetési forrásként. Ezt pedig idővel egyre jobban megsínylik majd az eredmények. A csapatsportok helyzete pláne nem könnyű, az olimpiára való kijutás egyre nehezebb. A kézilabdás lányoknak már most is nehéz dolguk volt, Londonba kijutni pedig még nehezebb lesz.

Ennek ellenére a kézilabda sajnos nem kap annyi állami támogatást, de a szövetségek februárban megkapták az ígért összeget. A gond inkább az volt, hogy már korábban ki kellett fizetni pénzeket például a kvalifikációs versenyekre való utazásokra, ráadásul három hónapig a versenyzők sem kaptak fizetést. A szakállamtitkárral beszéltünk erről, és tudjuk, hogy a gond a jogszabállyal van, a megoldás azonban nem az, hogy e mögé bújunk. Ha a sportolóktól mindenki elvárja majd, hogy jól szerepeljenek Pekingben – márpedig elvárja –, akkor a legkevesebb, hogy az anyagi hátteret legalább az olimpia évében megteremtsék nekik. Ennek hiányában nehéz csak a sportra koncentrálni.

Ráadásul erősek az ellenfelek, de aranyéremre azért most is lehet számítani. Nem szívesen mondok konkrét számot, de ha kell, akkor kb. négy-hat aranyérmet jósolok magunknak. Összesen 15-20 érmet, és szerintem ez már nagyon szép eredmény lenne. Vannak húzósportágaink, mint a vívás, a kajak-kenu, az úszás, az öttusa vagy a vízilabda, ahol mindenképpen érmekre lehet számítani. Jöhetnek, és jönnek is azonban olyan kínai sportolók, akiket eddig nem is láttunk versenyezni, mert egyszerűen „eldugták” őket, és a háttérben készültek. A kézilabdás lányok szereplését sem könnyű megjósolni. Reálisan nézve az első hat helyezés bármelyikén végezhetünk, de jó formában játszva és szerencsével akár az arany is összejöhet. Ellenkező esetben viszont nyolcadikak is lehetünk. Bízom a lányokban és az éremben.”

A kajak-kenu most is húzósportág lesz © HVG

Csipes Ferenc (kajak-kenu): „A magyar olimpiai szereplés érmekben számolva biztosan csökkeni fog, erre fel kell készülnünk. A rendszerváltás előtt minden kicsit más volt, a sport szempontjából akkor még nem küszködtünk olyan gondokkal, mint most. Az utánpótlás jó volt, a gyerekeken nem volt akkora tanuláskényszer. Volt szabadidejük lemenni a sportklubokba, melyekből amúgy is több volt, mint ma, így a tehetségek száma – a nagy számok törvényének megfelelően – szintén nagyobb volt. Az eredményesség visszaesése tehát természetes, kis nemzet vagyunk, számokban véleményem szerint ez idővel két-három aranyérmet jelent majd olimpiánként.

A kajak-kenu még szerencsés helyzetben van, hiszen a szakosztályok száma szerencsére már nem csökken. Sőt, nemhogy stagnál, hanem talán még növekszik is. Ez nem csoda, hiszen nemzetközileg is az élbolyban vagyunk, a sportág népszerűsége pedig töretlen. Nagy fegyvertény ez egy olyan közegben, ahol rengeteg dolog elvonja a gyerekek figyelmét az aktív sportolástól: a tanulási kényszer, az internet és mozi, de ezek mellett ezer más dolog.

A támogatás szempontjából szintén szerencsés helyzetben vagyunk. Hallani és olvasni lehetett ugyan, hogy a pénzek nem időben érkeznek, de nyugodt szívvel mondhatom, a kajak-kenu ebből semmit nem tapasztalt. Még csak nem is hallottam olyat, hogy a sportágon belül valakinek hasonló problémája lett volna. Ha volt is ilyen jellegű gond, mi biztosan kimaradtunk belőle, és nyugodtan tréningezhettünk Pekingre.

Az olimpiára készülő kajak-kenu csapatot egyébként is erősnek tartom, és két-négy aranyra biztosan számítok tőlük. Sőt, akár hétre is van esélyünk. A többi sportággal kapcsolatban egy kicsit nehezebb jósolni. A vízilabdacsapat például mindenképpen esélyes az aranyra, de összességében én hat-hét aranyérmet várok Pekingben a magyar olimpiai csapattól."

Szabó Gábor (vízilabda): „Hosszú távon valóban elképzelhető valamiféle csökkenés. Megeshet, hogy olyan sportágak, amelyekben mi magyarok hagyományosan erősek vagyunk (pl. öttusa, kajak-kenu), lassan eltűnnek majd az olimpiákról. A folyamat egyre inkább az extrém sportok felé viszi a nyári játékokat is, illetve a kiscsapatos látványsportok felé, aminek a szabálymódosítások révén például az öttusa is áldozatául esett. Leginkább a nézőszám számít, és a baseball vagy az amerikai foci egyes kontinenseken nagy tömegeket vonz, így valószínű, hogy ezek olimpiai küzdelmeit is többen néznék, mint például a vízilabdáét. A csapatsportoknál egyre nehezebb megszerezni a kvótát, így ezen a téren sem vagyunk könnyű helyzetben.

A támogatásról talán annyit, hogy magam is érzem, hogy a vízilabda szövetség anyagilag nehéz helyzetben van. A kifizetések késnek, mégis azt mondom, hogy minket kevésbé érint az anyagi válság, mint sok más sportot. Persze én is hallottam felháborodott sportolóktól, akiknek már-már az olimpiai felkészülését hátráltatta a pénzhiány, de hogy őszinte legyek, személyesen, a saját bőrömön nem tapasztaltam ilyesmit.

A vízilabda különös helyzetben van, hiszen a válogatottól szinte mindenki aranyat vár. Én ennek ellenére azt mondom, inkább a döntő kiharcolása lehet reális cél. Az egykori Jugoszlávia utódállamainak csapatai roppant erősek, így például a montenegróiak elleni nyitómérkőzésen is rendkívül nehéz feladat vár ránk. Persze mindannyian örülnénk, ha összejönne a Szerbia elleni álomdöntő, és végre vissza lehetne vágni nekik az utóbbi évek sikertelenségeiért. Összességében három-hét aranyéremre számítok a magyar olimpiai csapattól, szerintem ez reális. Jó estben tíz is összejöhet, ha szerencsénk van."

Kovács Tamás (vívás): A tendencia valós, a rendszerváltás után valami megváltozott. Érmekben ugyan eredményesebbek lettünk, de olimpiai pontok tekintetében visszaestünk. 1990 után a magyar sport nagyon nehéz helyzetbe került azáltal, hogy a magyar állam elengedte az egyesületek kezét. Az élsport állami finanszírozását pedig eddig egy kormány sem tudta megoldani, azaz most sincs kiszámítható és stabil anyagi háttér. Az olimpiai teljesítményekre visszatérve, azt gondolom, hogy tragédia azért nincs, emlékezzünk csak az 1976-os montreali olimpiára, és az ott szerzett négy aranyéremre. Pedig pénzügyileg most rosszabb helyzetben vagyunk, mint akkor. Az alulfinanszírozottság mellett edzőink sincsenek megbecsülve, sem anyagilag, sem erkölcsileg, így inkább nyugatra mennek, ami a konkurenciát erősíti. Az utánpótlás sincs jobb helyzetben, és éppen emiatt van szükség az olimpiai sikerekre, amihez viszont az állam és a média támogatására is szükség lenne.

A jó magyar polgár nyolc aranyat vár

A Medián legfrisebb felmérése szerint a magyarok átlagosan nyolc aranyérmet várnak a magyar olimpiai csapattól. A megkérdezettek fele bojkottálná a nyitó ünnepséget, van aki szerin viszont nem ez a legmegfelelőbb hely és idő a tiltakozásra. További részletek

Idén a Magyar Olimpiai Bizottság 450 millió forint támogatást kapott az olimpiával kapcsolatos ügyekre, ami nem lenne kevés, de egy részét csak áprilisban utalták a szövetség számlájára. Költségek addig is voltak, ehhez pedig előlegeket kellet kérnünk a szponzoroktól. A Gerevich-ösztöndíjjal kapcsolatban sem jobb a helyzet, sajnos az is csúszott. Erre mindig figyelni kell, az olimpia évében pedig különösen. A vívás szerencsére, eredményeinek köszönhetően, kiemelt támogatást kapott, így több pénzzel gazdálkodhatott. A sportágnak anyagi gondja tehát nem nagyon volt, de nem is nagyon lehetett, lévén szó húzó sportágról.

Az olimpiai csapattól összesen öt-hat aranyérmet várok, körülbelül tizennyolc érmet és 135-140 olimpiai pontot. Ezzel nagyjából az első húsz nemzet közé várom hazánkat az éremtáblázaton. A vívás esetében három-négy éremre számítok, köztük aranyra is, és 20-24 pontra, így a kajak-kenu mellett a második legsikeresebb olimpiai sportág lehet."