A Stadio del Nuoto medencéje nem éppen ideális helyszín a rekorddöntögetésre – nyilatkozta Kiss László, a magyar úszóválogatott kapitánya még a múlt héten. A vasárnapi kezdőnapon úszott fél tucat világcsúcs alaposan rácáfolt a sztáredző – tudományos értekezésekkel is alátámasztott – jóslatára. A Vízkocka becenevű pekingi uszodakomplexumban a tavalyi olimpián elért 25 világcsúcs magyarázatát a sporttudományos sajtó ugyanis a medence – a minimálisan szükséges 135 centiméteressel, vagy a mostani római világbajnokság 210 centiméteresével szemben – 3 méteres mélységében vélte megtalálni. Pontosabban az úszómozgás keltette hullámok csillapításában.
A New Scientist című amerikai tudományos magazinban tavaly augusztus végén megszólaltatott Brent Rushall, a San Diegó-i egyetem sportélettan-professzora arra hívta fel a figyelmet, hogy a medence mélységével egyenes arányban csökken a vízben való haladást károsan befolyásoló turbulencia. Ehhez tudni kell, hogy az úszás során kétféle hullám keletkezik. A szakterminológiában orrhullámnak nevezik a sportolók előtt és alatt létrejövőket, míg hátsó hullámnak a derék, a tompor és a lábak körüli, oldalirányú örvényeket. A győztesek és a helyezettek között csupán századmásodpercekben mérhető különbségű futamok során a medence aljáról visszaverődő orrhullám akkor jelent gondot, „ha eltalálja a versenyző testét, illetve összeütközik a hátsó hullámokkal, mert az így keletkezett örvény fékezi a sportolót” – fejtette ki Rushall. A pekingi medencében azonban nem jöttek létre efféle találkozások: a versenyzők már rég elúsztak, mire a 3 méteres mélységből visszaverődő hullámok a felszínre értek. Nem mellesleg a jövő évi vizes Európa-bajnokságnak is helyet adó margitszigeti Széchy Tamás Uszoda medencéje is ilyen, nemzetközi úszóberkekben elismerően emlegetett gyors pályának számít – igaz, csak a középső 15 méteres szakasza, mert a rajtkövek alatt még csupán 2 méteres a víz mélysége.
Gyorsabbá teszik a vizet a versenyzők által nem használt – a nemzetközi úszószövetség, a FINA által már az 1996-os atlantai olimpián kötelezővé tett és a „csak” 210 centiméteres római medencében is kiépített – „nulladik” és „kilencedik” úszósávok is. Ezek ugyanis hullámtérként vezetik el a nem kívánt oldalirányú áramlásokat. Ahogy egyébként a medenceperemen való túlcsordulást biztosító úgynevezett feszített víztükör is hasonló szerepet tölt be. „A sávokat egymástól elválasztó, bójás kötelek már bő két évtizede nem csupán a pályákat jelölik ki, de kiképzésükből fakadóan a hullámok csillapításában is jelentős szerepet játszanak” – mondja Zékány Márta, a Nemzeti Úszó és Vízilabda Olimpiai Központ sporttechnológiai és uszodaüzemeltetési szakértője. Mint a HVG-nek elmondta, a futamok idejére a FINA a vízcserélő berendezéseket is kikapcsoltatja, hogy az azok által keltett áramlások se befolyásolhassák az eredményeket. Ezek mellett a medence burkolatának kiképzése sem elhanyagolható, hiszen az egyenletes felület „egyenletesebb visszaverődést biztosít” – így Zékány. Szakberkekben már olyan fémmedencéket vizionálnak, amelyek tökéletesen homogén, a hullámokat egyenesen a partra vezető fala további századmásodpercek lefaragását tenné lehetővé.
A versenyközeg keménysége (vagyis a vízben oldott kalcium- és magnéziumsók magas aránya), illetve lágysága ugyanakkor keveset nyom a latban, legalábbis a sebesség tekintetében. Már csak azért is, mert a nemzetközi szövetség előírja, hogy kizárólag ivóvíz minőségű folyadékkal lehet feltölteni a sportmedencéket. Az izmok optimális állapota szempontjából meghatározó hőmérséklet ennél jóval fontosabb. A HVG által megkérdezett olimpiai bajnok Kovács Ágnes szerint korántsem mindegy, hogy a FINA által előírt 25–28 Celsius-fokos sávon belül milyen hőfokúak a medencék, mivel aki nincs szokva a hidegebbhez, annak az alsó érték jelentős versenyhátrányt okozhat. „A tengerhez közeli uszodák vize érezhetően sós, aki ezt nem szokta meg, annak ez is zavaró lehet” – teszi hozzá Kovács, aki egyébként 2000-ben épp az óceánparti Sydneyben lett olimpiai bajnok.
A FINA versenykódexe ugyanakkor nem tér ki a különféle vízkezelő adalékanyagok használatára – egyelőre. Sokak szerint az egyre aprólékosabb szabályozás – a dopping- és a dresszregulák után – ezen a területen folytatódik. A HVG által megkérdezett szakemberek szerint például az uszodavíz gyorsabb tisztulását elősegítő, a fertőtlenítőanyagok mellett használt úgynevezett pelyhesítőszerekkel, illetve a kémhatást befolyásoló vegyszerekkel elvileg „csúszósabbá” tehető a medence tartalma. Még a rigorózusan betartatott egészségügyi határértékeken belül is. Bár azt a HVG kérdésére megtippelni sem merték, hogy ezek által milyen sebességnövekedést lehet elérni, annál is kevésbé, mert belátható időn belül ilyesmire elsősorban a csodadresszeket fogják használni.
VAJNA TAMÁS
