Ha csak a jelent nézzük, már egyértelmű, mekkora dicsőség ebbe a klubba tartozni. Nem a kiosztott díjak mutatják meg az eredmény értékét, hanem a hazai élmezőny. Ha kajak-kenuban is lehetséges lenne, ami az atlétikában (vagy éppen az úszásban), vagyis hogy egy világversenyen 2-3 azonos nemzetiségű versenyző döntőzhessen, sokszor lenne színmagyar a dobogó.

A jelenkor klasszisai közül Benedek Dalma, Csipes Tamara, Janics Natasa,  Kovács Katalin, Szabó Gabriella (ezúttal az abc dönt köztük a sorrendet illetően) bármikor képes nyerni, aki nem egyéniben, az csapathajóban. Mindannyian többszörös világbajnokok, az meg szinte közhely, hogy Kovács és Janics (amellett hogy olimpiai bajnokok), ahol elindulnak, nyernek.

Kozák Danuta nem lóg ki közülük. Amikor felbukkant, még nem rá figyelt a közvélemény, mert Simon Miklós műhelyében akkor épp a 2006-ban két egyéni vb-aranyat besöprő Benedek volt a sztár. Az ifjú Kozák, Szabó Gabriellával párban, szárnyait bontogatta.

MTI / Kovács Tamás

Később szinte észrevétlenül foglalta el a helyét a nemzetközi mezőnyben. Amikor Simon Miklós – csalódottságában, amiért Bendek Dalma otthagyta őt a sikeredző Fábiánné kedvéért –  meg sem állt Angliáig, Kozákot és Szabót is Kati néni vette át, afféle logikus „kényszermegoldásként”. A pályája egyik csúcsán lévő csodapáros, Kovács-Janics egység árnyékában pallérozódtak tovább.

Örült a pekingi ezüstnek

Ahhoz már a női szakág igen sajátos viszonyrendszere is kellett, hogy a pekingi olimpia előtt egy évvel kitört felfordulás során előtérbe kerüljön az ifjak egysége. Előbb Janics, majd Kovács szakított az edzőnővel, közben a párosuk is felbomlott egy időre, Fábiánné Rozsnyói Katalin pedig nem volt hajlandó kérlelni őket. Inkább mélyvízbe dobta az új csodapárost – ő mondta, hogy azok lesznek –, akik első felnőtt Európa-bajnokságukon meg is nyerték az 1000 métert.

Kozák Danuta akkor is, azóta is szerényen kezeli a sikereit, nyilván ebben a mezőnyben van bőven lehetősége felmérni, mennyire nem kifizetődő a munka helyett a külsőségekkel foglalkozni. 2008-ban a pekingi négyesbe ültek be Szabó Gabival, nem éppen viharoktól mentes felkészülés után. A Fábiánnétól „megszabadított” szakág zászlóshajója elvesztette az olimpiai finálét a németekkel szemben (mint 1992 óta mindig), ami többeknek nagy kudarc volt, Kozák viszont – később, egy más témával kapcsolatos, Magyar Narancsban megjelent interjúban – azért csak megjegyezte, hogy az  nem volt semmi, hogy 21 évesen olimpiai ezüstérmes lehetett felnőttek között.

Túry Gergely

Londonba már világklasszisként érkezhet, érett, nagy versenyzőként. A sokáig hiányzó egyéni cím is megvan már, nyert 500 egyesben Európa-bajnokságot, Szabó Gabival párban pedig világbajnokságokat. Meggyőző fölénnyel. Olimpiai távokon. Ha egy versenyzőt a csalódás is motiválni képes, Danutának arra is van módja, mert az idei szegedi vb-n nem tudta megnyerni a „királynő”- kategóriának számító egyest. Pedig képes rá, ezt ő is és a nemzetközi élmezőny is tudja.

A helyzet most sem könnyebb, mint a kezdetekkor: az itthoni válogatón nyerni szinte nehezebb lesz, mint az olimpián. Ha a szülés után visszatérő Janics nem csak szavakkal, hanem a formájával is bejelenti igényét a kajakkirálynői titulusra, óriási harc lesz köztük. És akkor ott van még Kovács Kati és Benedek Dalma…

Valamelyik egységben biztosan ott lesz

Ma még – a pekingi előszezon óta tudjuk, felesleges bármivel előre kombinálni – nem tudhatjuk, hány számban indulhat Londonban Kozák Danuta. Elvileg mind a négy női fináléban az esélyesek közt lenne a helye, egyesben és csapatban egyaránt. Sosem volt túlzottan egoista, nyilván az aranyérem iránti elszánt vágy erősebb benne, mint az egyéni dicsőség. És vannak, akik a 20 éve hiába kergetett női négyes-aranyat tekintenék a legfontosabbnak.

MTI / Kovács Tamás

Ugyanakkor jól tudja, az eddigi „bajnokok bajnokai” közt is igen kevésnek adatott meg, hogy egyéni olimpiai bajnok is legyen. Kőbán Rita és Janics Natasa – egyesben speciel csak nekik. Még az elmúlt száz év kétségtelenül legnagyobb női kajakosának számító Kovács Kati sem nyert egyéniben olimpiát. Kár tovább ragozni; hatalmas kihívás, bárhogy alakul az egységek összetétele.

Mindez méltó a bajnokok bajnokához. Aki biztosan repesne az örömtől, ha Londonban – akár elsőként – a brit női csapatot edző Simon Miklós gratulálna egykori tanítványának az aranyéremhez.