Dunai edzés és okos taktika – elárulta Rasovszky és Betlehem, mi kellett a kettős dobogóhoz Párizsban
Fantasztikus versenyzéssel arany- és bronzérmet nyert Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid a Szajnában megrendezett nyíltvízi úszóversenyen. A két főszereplő és edzőjük, Szokolai László elmondta, mi volt a siker kulcsa.
„Most vagyok a csúcson, ott van az olimpiai arany a nyakamban. Az elmúlt fél évben próbáltam úgy készülni, hogy nem ez a cél, hanem csak, hogy újra ott legyek a dobogón és ne nyomjon a teher” – nyilatkozta Rasovszky Kristóf, aki nagyszerű versenyzéssel megnyerte a férfiak 10 kilométeres nyíltvízi úszóversenyét a párizsi olimpián. A veszprémi úszó mögött a német Oliver Klemet ért célba, a harmadik helyen pedig a másik magyar versenyző, Betlehem Dávid végzett. Soha még egyetlen világverseny sem sikerült úgy, hogy mindketten egyszerre álljanak a dobogón – mostanáig.
A futam startja és célja – ahogyan a nők csütörtöki versenyében is – a III. Sándor hídnál volt, a versenyzők onnan a Szajna sodrásirányával megegyezően előbb az Invalidusok hídja, majd az Alma híd alatt úsztak át, aztán visszafordultak. Összesen hatszor kellett teljesíteniük az 1666 méteres távot. Gellért Gábor szövetségi kapitány előzetesen arra számított, hogy a verseny a szokásosnál akár 20 perccel is hosszabbra nyúlhat, mert az úszók csak lassan tudnak majd haladni a folyásiránnyal szemben, de Rasovszky győztes ideje kevesebb mint két perccel volt csupán gyengébb, mint három éve a tokiói olimpián, ahol ezüstérmet nyert.
Rasovszky Kristóf olimpiai bajnok, Betlehem Dávid bronzérmes 10 kilométeres úszásban
A háromfős magyar küldöttség – Rasovszky és Betlehem mellett Fábián Bettina, aki az ötödik helyen végzett a nők mezőnyében – korábban a Dunában is edzett, hogy megtapasztalja, milyen lehet egy, a Szajnáéhoz hasonló sodrású vízben mozogni. Ehhez a százhalombattai Duna-parton alakítottak ki nekik egy 800 méter hosszú pályát, ahol többször is leúszták a távot. Rengeteg tapasztalatot szereztek, pontosan tudták, mi vár majd rájuk a Szajnán, hogy hol tudnak „meglógni”.
Rasovszky a verseny elejétől kezdve az élmezőnyben haladt, majd át is vette a vezetést. Nem sokkal féltáv után a németek tokiói olimpiai bajnoka, Florian Wellbrock beúszott elé, de nem maradt meg sokáig ez a felállás: a veszprémi versenyző – becenevén a Balatoni Cápa – hamarosan újra az élre állt és a befutóig itt is maradt.
„Az elmúlt fél-egy év sok tapasztalatot adott arra nézve, hogy mivel kellene próbálkozni, Dohában, a világbajnokságon is sokat vezettem, és kifizetődött, az Eb-n viszont feladtam a vezető pozíciót, és hagytuk, hogy a többiek irányítsák a verseny, ez pedig Gregnek (az olasz Gregorio Paltrinieri – a szerk.) kedvezett. Úgy voltam vele, hogy amennyire lehet, elöl kell maradni, nyomni neki és fárasztani a többieket, ami bejött” – idézte fel a verseny menetét Rasovszky. Arról is beszélt, nem tudta, hogy nem Wellbrock, hanem Klemet halad közvetlenül mögötte, mert hasonló stílusban úsznak.
„Azt tudtam, hogy német jön mögöttem, és ha le tudok érni az első helyen a fordulóhoz, aztán a falhoz én érek ki elsőnek, nehéz dolga lesz bárkinek is. A fal melletti pozíciót semmiképp sem akartam feladni, úgy voltam vele, hogy inkább megnyalom a falat, minthogy elmenjenek mellettem, belül pedig a sodrás miatt szinte lehetetlen volt előzni. Az első körben én is próbálkoztam, nem sikerült. Florian a negyedikben tett így, de fel kell adnia és visszaállnia” – magyarázta a taktikát.
Arról is beszélt az újdonsült olimpiai bajnok, hogy pszichológus is segített neki a felkészülésben. Ez segített neki abban, hogy arra tudjon összpontosítani, amire szükséges, és nem a külvilággal.
Az utolsó feszültségek nem tudtak átragadni rám, elég nyugodtan tudtam kezelni ezt az egy hetet. Sok munka volt ebben”
– jegyezte meg.
Azt már az M4 Sportnak nyilatkozta, hogy úgy érzi, jeleket küldött neki a világ a verseny előtt arról, hogy bízzon magában. Az egyik az volt, hogy a 19-est kapta rajtszámul, amit a győzelem számának nevezet. A másik, hogy a nők csütörtöki számát az a holland versenyző, Sharon van Rouwendaal nyerte, aki Tokióban ugyanúgy második volt, mint ő, aztán idén ő is megnyerte a vb-t Dohában. „Ez is üzenet volt nekem, hogy ma meglehet csinálni” – mondta Rasovszky, aki a feleségével együtt mindenféle kabalát is bevetett, hogy kihozza a legtöbbet a versenynapjából.
Nem babonás, csak rigolyás – mondta magáról korábban: a versenyek előtt mindennek úgy kell lennie, ahogy megszokta és elképzeli. Gyűjti a gumikacsákat – bár Párizsból még nincs neki –, legalább egy minden megmérettetésen van nála, és rendszerint valami különleges zoknit is húz öltözködéskor, általában valami színest-mintást.
Az úszószövetség honlapján úgy méltatják: évről évre írt új fejezetet a magyar – és sokszor az egyetemes – nyíltvízi úszás történelemkönyvében, hiszen ő volt az első, aki ugyanazon a nyáron lett junior világ- és Európa-bajnok; egy felnőtt Eb-n mindhárom egyéni távon érmes lett; első magyarként világbajnok lett, majd a férfiak közül elsőként olimpiai érmes, később megint csak első hazai úszóként lett vb-dobogós a királykategóriában, 10 kilométeren. Ő az egyetlen, aki négy egymást követő évben nyerte meg a Világkupa-összetett viadalát, és motorja a nyíltvízi váltónak, amely 2021 óta az összes világversenyen dobogón állt.
Edzője, Szokolai László gyakran rukkol ki unortodox ötletekkel. Tokióra, ahol a versenynek helyszínt adó öböl vizének magas hőmérséklete állította a legnagyobb kihívás elé az úszókat, a Hévízi-tóban tréningezett, amely télen is 24-26 fokos, nyáron pedig akár 38 fokra is felmelegszik. Pedig Rasovszky kifejezetten nem szereti a meleg vizet, sokkal szívesebben úszik hidegben, mivel ahhoz a verseny közben, amikor egyébként is hőt termel a teste, hozzá lehet szokni, a melegben azonban sehogy sem tudja lehűteni magát.
A mostani, részben dunai felkészüléséről, amelyet tavasszal egy kisebb betegség hátráltatott, azt mondta, nagyon kifizetődött. Ahogyan az is, hogy beáldozta a medencés számait a nyíltvízi jó szereplés érdekében.
Öldöklő harc a bronzért
Miközben Rasovszky – a nyomában Klemettel – célba ért és napra pontosan 12 évvel Risztov Éva londoni győzelmét követően a nyíltvízi szakág második aranyát nyerte, az üldözők, Betlehem Dávid és Domenico Acerenza még keményen küzdöttek a bronzérmes helyezésért.
„Az utolsó körben, amikor lent fordultam, még előttem volt Greg. Ők nem álltak meg sosem a bólyánál, hanem úsztak tovább és úgy akartak befordulni, mi meg már eleve úgy gyakoroltunk, és tegnap is mondta Betti, hogy meg kell állnunk egy pillanatra, azután kell befordulni. Greget ott tudtam megelőzni. Visszafelé, ha mögötte maradtam volna, nem tudtam volna két embert megelőzni, mert mindkettő felmászott volna a falra, és nem fértem volna el mellettük. Így viszont visszaúsztam Acerenzára, és csak egy embert kellett megennem a végén” – magyarázta a taktikáját Betlehem.
Nagyon megterhelő verseny volt, a harmadik, negyedik körben éreztem, hogy ha ez nekem fáj, akkor remélem, a többieknek is. És fájt is nekik, többen lemaradtak.
Az utolsó körben visszafelé már tudtam, nem az a lényeg, hogy fönn maradjunk Kristófékon, mert akkor nehezebben előzöm meg Acerenzát, hanem hogy inkább kicsit szemét legyek, üssem a kezét, össze-összeakadjunk. Lemaradtunk tőlük, és így maradt helyem elúszni mellette. Egymást szívattuk, és a végén én voltam a türelmesebb és a nyugodtabb, ez jelentette a harmadik helyet. Ha azt mondtam volna, hogy visszaúszom Kristófra és Klementre, amikor még csak egy testhossz volt a különbség, akkor Domenico beáll mögém és lehajráz. Így viszont, amint láttam, hogy Kristófék mennek el, mi meg egymással verekszünk, tudtam, hogy ez vagy bronz vagy negyedik hely lesz, annál jobb nem. Mert ha az olasz látja, hogy elindulok, elintézi, hogy ott maradjak mellette: visszahúzogat vagy lenyomja a lábamat. Szóval a végén tényleg a bronzért ment a csata” – írta le a befutó előtti métereket.
Arról is beszélt Betlehem, hogy sokat számítottak nála az elmúlt három év tapasztalatai, amelyeket a felnőttek mezőnyében szerzett. „Pont azért lehettem ennyire nyugodt a végén, és nem kapkodtam, hogy minél előbb elé kerüljek, mert tudtam, hogy tudok olyat akár taktikában, akár sebességben, amit az ellenfelem nem” – tette hozzá.
Arról is kérdezték persze Betlehemet, hogy fog-e pálinkával fertőtleníteni azután, hogy a megkérdőjelezhető vízminőségű Szajnában úszott közel két órát. „Igen, majd meglátjuk, mennyi kell, hogy kitisztuljak teljesen. Betti is jól van, azt mondta, semmi baja, de biztos ma este még ő is ráfrissít, nehogy lappangjon benne valami” – mondta nevetve.
Nem viccelt Fábián Bettina: így fertőtlenített, miután a Szajnában versenyzett – videó
A nyíltvízi úszó akár ünnepelhetett is volna így, hiszen az ötödik helyen csapott célba.
A Pecek becenevű úszó – aki egy párt alkot Fábián Bettinával – a nyíltvízi szakág egyik legnagyobb tehetsége, aki letarolta a junior világversenyeket és hamarosan már a felnőttek mezőnyében is szép eredményeket ért el. 2022-ben Rasovszkyval, Rohács Rékával és Olasz Annával előbb a budapesti vb-n, aztán a római Eb-n nyertek ezüstöt, eközben az egyéni távokon is egyre komolyabb eredményeket ért el. A tavalyi felnőtt vb-n a vele felálló váltó megint ezüstérmet nyert, ő pedig medencében megúszta a 800 és az 1500 gyors olimpiai A szintjét. Az idei, dohai vb-n nyílt vízben mindkét egyéni távon hatodik lett, a váltóval aztán bronzot szerzett, 1500-on pedig egyéni csúccsal a 4. helyig jutott.
Párizsban a medencében országos rekorddal jutott döntőbe, ahol elképesztő úszással megint faragott az idejéből, és a 4. helyen zárt. Rasovszky Kristóf és ő a magyar küldöttség negyedik arany-, illetve negyedik bronzérmét szerezte meg.
Van feljebb?
„Ez maga volt a csúcs. A két érem abszolút bejött, a fiúk a taktikát, amit felépítettünk, abszolút jól csináltál meg” – jelentette ki Szokolai László a verseny után. – „Követték a folyó sodorvonalát, vitte őket a víz, a kanyarban élesen vágtak vissza, aztán a fal mellett úsztak, ahol kisebb volt az áramlás, a legvégén pedig addig úsztak a hajók árnyékában, amíg csak lehetett, utána úsztak be az etetőponthoz. Minden körben tökéletesen hajtották végre a taktikai utasítást”.
A szakember szerint ugyanakkor ez korántsem volt egyszerű feladat: „az ellenfelek nyilván próbáltak ez ellen tenni, volt néhány test test elleni harc, de sorra véreztek el a legvégén a legnagyobb riválisok”.