„Ezek vagyunk, védekezünk, harcolunk” – fejlődik a magyar válogatott, vagy egy helyben toporog?

„A csapat visszatért, a csapatszellem a régi, mindenki a többiekért dolgozik” – nyilatkozta Marco Rossi szövetségi kapitány, aki a bosnyákok elleni győzelem alkalmával hetvenedszer ülhetett le a magyar válogatott kispadjára, ezzel megelőzte Sebes Gusztávot, az Aranycsapat legendás trénerét, így immár egyedüliként áll az örökrangsor második helyén. A jubileum alkalmából most azt nézzük meg, mennyit fejlődött a válogatott, mióta Rossi a kapitány és hol lehet ennek a csúcsa.

A kólás Leekens után visszatalált a válogatott a helyes útra

Georges Leekens a tunéziai Coca Cola reklámban nagyobbat ment, mint a magyar csapat kispadján, így 2018 júniusában menesztették és a helyére Marco Rossit tették meg szövetségi kapitánynak. Az olasz mester többször is hangsúlyozta a Nemzetek Ligája sorozat fontosságát – a hollandok elleni 1–1 után például azt találta mondani, hogy „aki szerint a Nemzetek Ligája nem fontos, az egy idióta” –, de nem véletlen, hogy Rossinak ez presztízskérdés, hiszen itt alapozta meg a népszerűségét.

A történet mondjuk nem indult ilyen fényesen, az új szövetségi kapitány első meccsén, Tamperében 1–0-s vereséget szenvedett a magyar csapat Finnország ellen, három nappal később viszont 2–1-re nyerni tudott hazai pályán az előzetesen esélyesebbnek tartott görögök ellen, ezzel pedig meglett Rossi első győzelme a válogatott kispadján. Csoportjában végül a második helyen zárt a magyar együttes Finnország mögött, a görögöket és az észteket utasítva maga mögé.

Ennek a későbbi Eb-kijutásban fontos szerepe volt, hiszen a selejtezősorozat nem éppen a tervek szerint alakult, a mieink csak a negyedik helyet szerezték meg a csoportban, de az NL-eredményeknek köszönhetően pótselejtezőn lehetett kivívni a kijutást. Bulgária legyőzése nem jelentett kihívást Rossiéknak, Izland viszont megizzasztotta a magyar válogatottat, amely egy utolsó perces Szoboszlai szólónak köszönhetően kijutott az Európa-bajnokságra (amit a koronavírus miatt egy évvel később, 2021-ben rendeztek meg). Rossi egyébként az Izland elleni meccsen nem is tudott ott lenni a kispadon, mert elkapta a koronavírust, de ez az érdemeiből természetesen semmit nem von el.

Marco Rossi vezetésével a magyar válogatott megjárt két Eb-t is – ám a 2016-os eredményt nem sikerült túlszárnyalni, akkor csoportelsőként továbbjutva a legjobb 16 között búcsúztunk Belgium ellen –, emellett a Nemzetek Ligájában felküzdötte magát az A csoportba, ahol oda-vissza verte az angolokat (ezzel kiejtve a háromoroszlánosokat), Németország ellen négy pontot gyűjtött, az idei kiírásban pedig remizett Hollandiával hazai pályán. Az NL-menetelés is azt mutatja, az utóbbi négy évben folyamatosan fejlődik a válogatott, ám úgy tűnik, a csapat kezdi elérni a plafonját. Vagy mégsem?

Van-e még több a magyar válogatottban?

Idén tíz éve, hogy a magyar válogatottnál rendszerváltás történt, Dárdai Pál 2014-es kinevezése újra karaktert adott a csapatnak, amit kisebb-nagyobb változtatásokkal, de azóta is őriz. Dárdai akkor felmérte, hogy a mi erősségünk: az erős védekezés és az abból való kontrajáték. Kár lenne ugyanakkor tagadni, hogy mindenki szereti a látványos futballt, de a győzelmeket még inkább.

Dárdai Pál

AFP / Andreas Gora

Rossi ugyan elmondta, hogy nem kedveli a bunkerfocit, de az a németek elleni 5–0-s vereségkor kijött, hogy az agresszív támadójáték nem kenyerünk, így érdemes a bevált receptnél maradni. „Ezek vagyunk, védekezünk, harcolunk, párharcokat nyerünk, azt csináljuk, amiben jók vagyunk” – foglalta össze a válogatott képességeit, ha úgy tetszik, az erényeit Szoboszlai Dominik a bosnyák meccset követően. Ennek volt köszönhető a zsinórban három Eb részvétel és a Nemzetek Ligájában elért sikerek is.

Oké, de képes-e előrelépni és fejlődni a csapat? – tehetnénk fel a kérdést, a válasz azonban relatív. A kapitány mindig világosan kommunikál a játékosok képességeiről, így nyilván olyan drasztikus változásra ne számítsunk, hogy egy napon úgy ébred majd mindenki, hogy világklasszis szinten játszik, de a lehetőségekhez képest lehet fejlődni. Taktikailag erre láthattunk is példákat Hollandia ellen. Ilyen volt Szoboszlai laposan betett szöglete, amiből Sallai kapufát lőtt vagy az új kirúgás-variáció. Rögzített helyzetekből amúgy is veszélyes a magyar csapat, ám a repertoár szélesítése nem árt, így nem csak a jól fejelő játékosaink kötik le az ellenfél védőinek a figyelmét. Egy-két ilyen figura meglepetést okozhat bármelyik csapatnak, ez pedig sokat számíthat majd a vb-selejtezőkön.

Új emberek is elő-elő kerülhetnek, gondoljunk csak Nikitscher Tamásra, akit remek érzékkel épített be Rossi a középpályára. Nagyobb fejlődésre addig viszont ne számítsunk, amíg a milliárdokkal felpumpált akadémiai rendszer nem működik és nem képes válogatott játékosokat kitermelni. Rossi mester jelenleg abból tud főzni, amije van, az pedig arra lehet elég, amit az utóbbi években megszokhattunk.

Mik a kilátások a közeljövőben?

Az esély ugyan még megvan az NL-csoportban a második helyre, de ez inkább tűnik egy vágyálomnak, mint reális forgatókönyvnek. Mindenesetre, ha a magyar válogatott győzne Hollandiában, akkor már biztosan nem esik ki az A csoportból, mert egymás elleni jobb eredményének köszönhetően megelőzi a hollandokat és a bosnyákokat is. A döntetlen nyilván bravúros eredmény lenne, de a bennmaradás szempontjából sokat vélhetően nem érne. Maradna ugyan a pontazonosság a két csapat között, de a rosszabb gólarány miatt a magyar csapatnak több pontot kellene szereznie Németország ellen az utolsó fordulóban, mint a hollandoknak Boszniában. Nem nyugodhatunk meg teljesen, hiszen a bosnyákok is megelőzhetnek minket, ha megverik a németeket és a hollandokat is, mi pedig 2 pontnál kevesebbet szerzünk a két rivális ellen.

A legvalószínűbb forgatókönyv mégiscsak az, hogy a magyar válogatott a csoportja harmadik helyén végez és osztályozót játszik a B liga valamelyik csoportjának második helyezettjével. Jelen állás szerint a Grúzia, Anglia, Ausztria, Wales négyesből kerülhet ki a mieink ellenfele. A közelmúltból a két „A” betűs országról jó emlékeink lehetnek – a 2016-os Eb-n legyőztük Ausztriát, a Nemzetek Ligája előző kiírásában pedig itthon 1–0-ra, idegenben 4–0-ra vertük az angolokat.

A vb-selejtező sorsolását illetően fontos lenne megőrizni az A csoportos tagságot, hiszen ebben az esetben könnyebb sorsolásra számíthatnak Marco Rossiék. Az igazán nagy fejlődést ugyanis az jelentené, ha 1986 után ismét kijutna a világbajnokságra Magyarország.