Bizottságot hoz létre a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) „a néhai Széchy Tamás volt úszóedző sportolókkal szemben tanúsított magatartásának utólagos kivizsgálására” – derül ki a szervezet honlapjáról. A testületet ugyanazok a szakemberek alkotják, akik többek között Szilágyi Liliána, Pass Ferenc és Takács Imre ügyét is vizsgálták: Papp Gábor és Ugrin Tamás ügyvéd, Tausz Katalin szociológus, Danks Emese, a szövetség gyermekvédelmi bizottságának vezetője és Tornyossy Mónika igazságügyi, klinikai, mentálhigiénés és sportpszichológus.
A bizottság megalakításáról a MÚSZ elnöksége Wladár Sándor elnök kezdeményezését támogatva döntött. Wladár július elején, a közösségi oldalán közzétett bejegyzésben tett erre ígéretet. Akkor azt írta, a testületnek „akár anonim módon, akár személyesen bárki elmondhatja, ha valamilyen sérelem érte őt a múltban”.
A 2004-ben meghalt Széchy Tamás neve azóta forog újra a közbeszédben, hogy májusban könyv jelent meg róla Élet – Mű – Örökség címmel. Ennek szerzői elsősorban a sikereiről emlékeznek meg, holott közismert, hogy a tréner brutális eszközökkel kényszerítette ki tanítványaiból az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmek sokaságát hozó teljesítményt.
A könyv tartalmát, szerzőit és a MÚSZ-t annak megjelenésekor az egykori olimpikon úszó, a szövetség korábbi főtitkára, Batházi Tamás a közösségi médiában kezdte kritizálni, és arról írt, hogy Széchy nem csupán kegyetlen edző volt, de szexuálisan is közeledett fiatal úszókhoz. Július elején Rónai Egon műsorának vendégeként is elmondta ugyanezt, azt állítva, hogy a kötet megjelenése után az edző húsz áldozata jelentkezett nála. Akad olyan is közöttük – mondta –, aki állítása szerint öngyilkosságot is megkísérelt az őt ért abúzus miatt.
Batházi többször is beszélt arról, hogy az érintettek azért nem adják a nevüket az általuk átéltekhez, mert tartanak a családjuk vagy a munkatársaik reakciójától. Egyvalakit azonban megnevezett az áldozatok közül: Wladárt.
Moszkva olimpiai bajnoka, miután 2017-ben először választották meg a szövetség elnökének – legutóbb idén júniusban erősítették meg a posztján –, a HVG-nek adott portréinterjúban arról beszélt, hogy már tízévesen naponta le kellett úsznia húsz kilométert, és az, hogy Széchytől olykor „kapott”, segített neki túllendülni, „és néha talán meg is érdemeltem a verést”. Ugyanakkor kijelentette: „Ha az elnökségem alatt valakiről bizonyságot nyer, hogy valaki megüt egy gyereket, abban a pillanatban fegyelmivel kizárom, ezt megígérem”. A szövetségben 2018-ban aztán gyermekvédelmi program indult, ennek keretében magatartási kódexet dolgoztak ki a sportolók, a szülők és az edzők számára is, telefonszám, e-mail-cím is létesült, amelyeken akár anonim módon is bejelentést lehet tenni.
Wladár június elején már reagált Batházi kijelentéseire. A Nemzeti Sportrádióban úgy fogalmazott: „Egyszer és mindenkorra tisztázzuk: Széchy Tamás huszonegy éve halott. Nyilván voltak neki is dolgai, de mit akarunk? Ki akarjuk ásni, ledarálni a csontjait, a fogait, a szőrzetét, vagy mit? Mi jó páran ott voltunk mellette, vele készültünk, és meg kell tanulnunk, hogy a múltból nekünk csak azzal van dolgunk, amit Széchy Tamás a magyar úszósportra örökül hagyott. Mert ez az örökség az alapja a mai sikereinknek.”
Batházi pedig éppen ezt kifogásolja: hiába a gyermekvédelmi előrelépések, ha Wladár vezető sportdiplomataként azt vallja, hogy Széchy ügyeivel nem kell foglalkozni, csak az eredményeivel. Az elnök ugyanakkor bántó és gusztustalan rágalomnak nevezte az egykori főtitkár vele kapcsolatos állítását, és jelezte: már egyeztetett az ügyvédjével a lehetséges jogi lépésekről.
