Milyen sört főznek a trollok?
Amikor a múlt század nyolcvanas éveiben a házi sörfőzés jegyében valóságos sörforradalom bontakozott ki az USA-ban, senki sem gondolta volna, hogy az amerikaiak leglelkesebb követői Európában az olaszok lesznek.
Amikor a múlt század nyolcvanas éveiben a házi sörfőzés jegyében valóságos sörforradalom bontakozott ki az USA-ban, senki sem gondolta volna, hogy az amerikaiak leglelkesebb követői Európában az olaszok lesznek.
Miközben világszerte a csokoládétól a paradicsomig mindenféle természetes alapanyagból készülnek újszerű és izgalmas sörök, a németek továbbra is ragaszkodnak a maláta-komló-víz szentháromsághoz.
Disznóvágás vagy disznótor? Legtöbbünknek igazából egyre megy. Maradjunk annyiban, az utóbbi nincs az előbbi nélkül.
Úgy tűnik, a csülök igazi magyar virtus, nagyon a mi konyhánk sajátja. Nem vitatva, hogy a bajorok is erősek csülökben, de nekik ez csak sörkorcsolya. Míg a mi tányérunkra fő fogásban valamiféle nemzeti hagyomány juttatja, mely feltétlen tiszteletet tanúsít a korszerűtlen, zsíros és egészségtelen, de isteni ételek felé.
Két héttel ezelőtt megjelent A mindennapi kenyerünket keressük című írásunk nyomán a hozzászólások és a szerkesztőségbe érkezett levelek nem rengették meg a szerző állításait, és jól mutatták, hogy kenyér ügyben mindenkinek megvannak a napi szokásai, a tuti befutói. Most lássuk, miként gondolkodnak a szakemberek a pult túloldalán .
Legelőször a sörsajt fogalmát kell tisztáznunk, hogy a kedves olvasó maga is hozzáláthasson a saját ízlése szerinti tökéletes sörsajt elkészítéséhez. Az igazi sörsajthoz ugyanis – bármilyen meglepő – két dolog szükséges: sör és sajt! Az összes többi már csak hab a sajton, mivel a lényeg, hogy a sörsajtot mindenki magának készíti el.
A fáma szerint a kínaiak előbb tekertek tésztát a pálcikáikra, mint az olaszok a villájukra. Ázsiában rengeteg különféle tészta alapú ételt főznek, sütnek, ráznak. Sokfelé egy adag tészta a mindennapi, olcsó betevő, amit bámulatos változatossággal képesek elkészíteni.
Ha van valami, ami még őrzi a régi piacok hangulatát és ízeit, azt a savanyúságárusoknál találjuk meg. Szinte mindegyik termelőnek megvan a maga titkos, egyéni receptje.
Filléres termékről van szó, ami minden fűszerpolcon ott van: a szegfűszegről. Manapság nem is gondolnánk, hogy egykor monopóliumát a hollandok oly féltve őrizték, mint a kínaiak a selyemgubóét.
Egy tál tészta a legelőkelőbb éttermekben is legalább annyira otthon van, mint a kisvendéglőkben, lakótelepi konyhákban, falusi portákon vagy az iskolai menzákon. Legfeljebb pasztának hívják.
A rakott krumpli a legnépszerűbb ételeink egyike. Nem véletlen. Krumpli, tojás, tejföl, kolbász többnyire akad a spájzban. S különösebb főzési ismeretek nélkül, a kéznél levő, olcsó alapanyagokból ízletes étel készíthető.
Ha valaki kezébe veszi a Berry Verhoef jegyezte kötetet, könnyen az a benyomása támadhat, hogy a számítógép, az internet világában mindenki lehet enciklopédiaszerző, csak ismernie kell a téma idevágó hivatkozásait.
A másnaposság kuruzslásának egyre gyarapodó szakirodalma van. Egy dologban azonban valamennyi macskajajos egyetért: a szesszel meggyötört gyomor egyik leghatásosabb gyógyszere a tartalmas, forró, savanykás leves.
Úgy tűnik, tényleg megtörtént az áttörés, és számíthatunk rá, hogy a sörkülönlegességek kedvelőinek igényeit egyre több helyen igyekeznek majd sörvacsorák szervezésével is kielégíteni. Az elmúlt héten Budapesten két sörvacsora is megejtődött.
Ha létezik szép példája annak, hogy lehet a szegénységből erényt, az egyszerűségből, minőséget, a háztájiból kézmívességet kovácsolni, akkor erre iskolapélda a toszkán konyha.
Aligha van még egy olyan ország Európában, ahol a szardínia a halkonzerv szinonimája lenne. De miért is lenne másképp ez kis hazánkban, ahol generációk nőttek fel szocialista barátaink durung, paradicsomos halkonzervein. S ahol az emberek többsége úgy tiltakozik a halételek ellen, hogy a karácsonyi halászlén és a balatoninak vélt hekken kívül nem is próbálkozott mással.
A Felvidékre látogató magyarok az éttermekben előszeretettel rendelik a legeredetibb szlovák ételnek tartott sztrapacskát. Nem ritka azonban, hogy csalódás éri őket, mert amit ők sztrapacskának gondolnak, az nem más, mint az errefele bryndzové halušky-nak nevezett étel.
Óh, azok a boldog nyolcvanas évek! A sörhiányos nyarakon komoly túrákra vállalkoztunk, hogy a mindennapi betevő kőbányai világosunkat magunkhoz vegyük. Aztán a rendszerváltozás meghozta a boldogságunkat, egyeseknek pedig munkahelyüket vesztve a kényszervállalkozást. Néhányan nem másban remélték boldogulásukat, mint egy kisüzemi sörfőzdében.
Valamikor az évezred elején jelent meg Glück Frigyes és Stadler Károly szerkesztésében az Inyesmesterség (sic) könyvének reprintje. A két kiváló férfiú – előbbi a híres Pannónia tulajdonosa, utóbbi a Központi Indóház vendéglőse – 1889-ben elérkezettnek látta az időt, hogy egy mindenki számára hasznos gasztronómia könyvet adjon ki.
A csehországi sörözők egyik legkedveltebb sörkorcsolyája a nakládaný Hermelin, ez a vöröshagymával, fokhagymával, szemes borssal, peperoni paprikával fűszerezett és olajban 3-4 napig érlelt camembert sajt, amit friss barna kenyérrel tálalnak. A sajtok pácolása azonban Európa-szerte elterjedt.