A vonósugár ma még csak mikroszkopikus méretekben működik, csavart lézerfényt használva a proteinmolekula méretű „tárgyak” mozgatására. Az új megoldástól azt remélik a tudósok, hogy forradalmian új módszerekkel segíti majd a sejtek és nanorészecskék mozgatását.

„Az új technológiánk által motorokat, keverőket, centrifugákat és egyéb forgó alkalmatosságokat vezérelhetünk olcsón, kicsiny automatizált rendszerekben” – vázolja az új eljárás előnyeit Dr. Kishan Dholakia, a St. Andrews University kutatója.

A szakember szerint az ilyen és ehhez hasonló eljárások alkalmazása a mikrochipeket előállító laboratóriumokban jut majd komoly szerephez, számos kémiai és biológiai kísérlet elvégzését téve lehetővé.

A kísérletek során a kutatók az emberi hajszálnál százszor vékonyabb üvegszemcséket mozgattak az új eljárással. Annak bizonyítására, hogy a sejteken belüli manőverek elvégzésére is alkalmas a „vonósugár”, egy hörcsög kromoszómáját mozgatták meg.

Optikai csipeszek, melyek egy szűk területre fókuszált lézerfény segítségével képesek részecskék mozgatására, ezelőtt is léteztek. Az eddigi módszerekkel azonban korlátozott mozgást tudtak a tudósok produkálni, mivel a tárgyak mozgatásának irányát nem tudták befolyásolni, míg az új módszer nem csak mozgatja a szemcséket, de segítségével el is forgathatóak azok. A Science magazinban közzétett cikk szerint számos módszerrel igyekeztek a mozgatásra alkalmas sugarakat kiterjeszteni, de a kísérletek jelentős részében a tárgyak elnyelték a lézerfényt.

„A technológia szépsége abban áll, hogy mi adhatjuk meg, hogyan mozogjon és milyen gyorsan a fényspirál által az objektum. Azt, hogy ilyen pontos irányba mozgást lehetővé tévő módszerrel mihez kezdhet a tudomány, csak most kezdjük felfogni.” –teszi hozzá Dr. Dholakia.