A New Scientist című tudományos folyóirat beszámolója szerint Brisbane-ben, a Queensland egyetem kutatói ismert középkori manufaktúrák termékeit vizsgálták. Mivel minden porcelánégető műhelynek egy kicsit más a geológiai környezete, a porcelánok anyaga is eltér: a vizsgálatok alapján összeállított adatbázis segítségével ezen az alapon igen pontosan meg tudják mondani, hogy egy bizonyos darab hol és mikor készült.

Az adatbázis összeállítói néha még a kemencét is be tudják azonosítani, amelyben az adott tárgyat kiégették, ha ennek vizsgálata során nyert geokémiai adatokat összehasonlítják az eredeti hiteles minták alapján készített adatbázissal.

A kutatók Csien Hszin-Zsao kínai származású tudós vezetésével a munka során Kína egész területéről gyűjtöttek autentikusan régi porcelántöredékeket, és még muzeális darabokból is lecsiszoltak parányi mintákat, hogy teljessé tegyék adatbázisukat.

A porcelán anyagának 40 összetevőjét elemezték, köztük a stronciumot és az ólmot, és figyelték az egyes anyagok izotópjainak arányát is. A mérési eredmény egy igen bonyolult, jellegzetes minta lett, amit lehetetlen utánozni.

A kínai porcelánkészítés aranykora a Tang dinasztia (618-907) és a Ming dinasztia (1368-1644) uralkodása alatt volt. Kínában régi szokás, hogy másolják a szép régi tárgyakat, de nem titkolják, hogy melyik a másolat. Most, hogy idén júliusban Londonban egy Yuan dinasztia (1272-1368) idejéből való vázát majdnem 16 millió angol fontért adtak el, nagy a kísértés a hamisításra.