© ITU

Az egyes nemzeti piacok fejlettségét a szélessávú hálózaton kapcsolatot használók teljes lakosságon belüli arányán, a rendelkezésre álló feltöltési és letöltési sebességen, a költségeken, az adatforgalom korlátozásain, az ajánlatok variációin, a piac torta felosztottságán és hasonló mutatókon keresztül értékelték. Ezek alapján a svéd felhasználók jutnak hozzá mindent egybevetve a legjobb szélessávú szolgáltatásokhoz, majd a hollandok, a norvégok, a kanadaiak és a németek következnek.

Az ár/teljesítmény összehasonlítások, a szélessávú penetráció adatai, illetve az egyes országok „e-készültségi” szintjének értékei azt sugallják, hogy a szélessávú termékek költségei és teljesítménye nem közvetlenül függenek össze az adott ország nyitottságával e technológiák iránt. Sőt még az ország e-készültségének szintjével sincs közvetlen összefüggésben, tehát azzal, hogy az infokommunikációs infrastruktúra mekkora szerepet játszik az ország életében, a fogyasztók, az üzleti élet és a közigazgatás mekkora hajlandóságot mutat e megoldások használatára, s a belőlük származó előnyök és haszon kihasználására.

Az OECD tanulmánya szerint Szlovákia például jó ellenértékeket az e területen elköltött pénzért az átlagosnál alacsonyabb teljesítmény mellett is, hiszen a szélessáv iránti nyitottság alacsony, s az e-készültségi szint is alacsony. Ezzel szemben Izland vagy Svájc nyitottsága igen magas de a szolgáltatások viszonylag drágák.

Magyarország a szélessávú penetráció tekintetében az EU 25-ök átlagának felét sem éri el a maga 6,1 százalékos értékével, s az első 15-be való bekerüléshez az adat közel háromszoros növekedésére volna szükség.