Ez a háromszázötvenezer dollár persze csak becslés: egyes források szerint háromszor ennyi, más források ennek a tízszeresérõl beszélnek. Az igazán meglepõ azonban nem is az összeg és nem is a fiatalember életkora - az igazán meglepõ (és elismerésre méltó) dolog ebben a történetben az, hogy ezt a kisebb vagyont kizárólag PC-s játékokkal kereste össze hõsünk.. Persze nem úgy hogy ezen játékokat fejlesztette, programozta vagy forgalmazta volna. Johnathan „Fatal1ty” Wendel úgy tett szert hírnévre és vagyonra, ahogyan valószínûleg nagyon sok fiatal szeretne: õ ugyanis nem tett mást, csak játszott ezekkel a játékokkal.

A legyőzhetetlen Fatal1ty

James és Judy (jópofa nevek) amikor 1981-ben megérkezett a kis Johnathan, még valószínûleg nem sejtették, hogy a világ elsõ és leghíresebb professzionális játékosának adtak életet. Persze akkoriban még nem nagyon voltak a mai értelemben vett számítógépes játékok: Johnathan szülei az autóiparban dolgoztak, majd hõsünk tizenhárom éves korában elváltak. Johnt az édesanyja és nagybátyja nevelte tovább, és sokáig nem is volt semmi különleges a fiúban… Ekkor azonban egy sajnálatos baleset következtében a kis Johnathan játék közben egy iszonyú nagyot esett, és elég súlyosan megsérült a csuklója. Az orvos azt tanácsolta neki és a szülõknek, hogy a további, felnõttkori komplikációkat (pl. a csukló ún. „bemerevedését”) megakadályozandó, sportoljon sokat. És John szó szerint vette a jó tanácsot: a következõ években megtanulta a baseballt, a focit, jéghokit, ping-pongot, tekézett, golfozott és biliárdozott.
Ez már önmagában is szép teljesítmény, azonban már ekkor kezdett megmutatkozni John egy érdekes jellemvonása: a sportolást ugyanis nem magáért a sportért (vagy a mozgásért) szerette – egész egyszerûen mindenáron nyerni akart. Mindig. És minden sportágban. Eltökéltségének és kitartásának (tehetségének?) köszönhetõen pedig nyert is. És ha egy sportágon belül már nem volt kihívás, akkor jött a következõ.. majd a következõ.

Nem rossz pár óra játékért cserébe…

A Businessweeknek adott interjújában Fatal1ty édesapja ennek kapcsán csak ennyit említ: „John egész egyszerûen nem szeret veszíteni. Teljesen mindegy neki, hogy milyen sportágról van szó: a lényeg, hogy õ legyen az elsõ. És ha elsõ lett, akkor máris keres egy újabb kihívást.” Pár évvel késõbb (1997 körül) megérkeztek az elsõ látványos, 3D-s játékok, és John felfedezte bennük a „sportot”. Mivel a hagyományos sportok terén már nem sok kihívás maradt, John a gyõzelem örömét ezúttal a hálózatos játékok terén kereste – elõször csak barátaival, amikor azonban megtudta, hogy ebben a mûfajban is léteznek a szó szoros értlemében vett versenyek.. nos akkor teljes gõzerõvel rákapcsolt. Némi gyakorlás után (ami jelen esetben Quake-ezést jelentett) 1999-ben benevezett a CPL (Cyberathlete Professional League) tornára Dallasban és rögtön a harmadik helyig küzdötte fel magát. Egy kezdõtõl nem rossz, fõleg így elsõre. Ráadásul a nevelõapja folytonosan zaklatta, hogy kezdjen már valamit az életével, és hagyja már a folytonos számítógépezést, John tehát úgy döntött ad egy „fricskát” a szülõknek… és mostantól a játékból, illetve a versenyekbõl fog megélni. (Ebben az elhatározásában valószínûleg segítette a CPL négyezer dolláros díja is, ami tizennyolc évesen nem egy rossz bevétel…) Kis gyakorlás után el is repült hát Svédországba, ahol rögtön kihívta a világ legjobb tizenkét (QuakeIII) játékosát. Ez a teljesítmény azóta is rekordnak számít: John tizennyolc meccset (végülis meccsekrõl van szó) játszott a legjobbakkal, és mind a tizennyolcat megnyerte – ezzel hivatalosan is õ lett a világ legjobb QuakeIII játékosa. Két hónappal késõbb már mint világbajnok mehetett ismét Dallasba, sikeresen megvédve címét a sokszáz nevezõvel szemben – és boldogan zsebelhette be a negyvenezer dolláros fõdíjat. Innentõl pedig már nem volt megállás: Fatal1ty elkezdte járni a világot, minden létezõ versenyen és versenyszámban elindult (Quake, Painkiller, CounterStrike, Unreal Tournament, DOOMIII és minden egyéb), és persze közben degeszre kereste magát – Fatal1ty ugyanis nagyon ritkán veszít, a legrosszab eredménye a hatodik helyezés, de ez is csak egyszer fordult elõ (2005, CPL Spain World Tour Stop (PainkilleR) - Barcelona), legtöbbször az elsõ, második, illetve ritkábban a harmadik helyen végez. 

Ilyen teljesítményre persze hamar felfigyel a szakma: Fatal1ty (a név amúgy John egyik kedvenc játékából, a Mortal Kombatból származik) hamar kapott maga mellé egy menedzsert, akinek a segítségével azután megszülettek a Fatal1ty reklámok (reklámozott már internet-elérést, processzort, monitort, sõt még energiaitalt is!), ráadásul a gyártócégek is látnak fantáziát Johnban, hiszen kivel is lehetne jobban reklámozni pl. egy egeret, mint azzal az emberrel, aki egérrel kereste össze a vagyonát. Így eshet meg, hogy ha hajlandóak vagyunk kicsit többet költeni a szokásosnál (és fanatikus játékosok vagyunk), akkor vehetünk hivatalos Fatal1ty alaplapot, CUP-hûtõt, egeret (az egér kifejezetten John útmutatásai alapján készült, csak hardcore-gamereknek ajánlott!).
És hogy mi lesz a jövõben? Nos, John saját elmondása alapján, a számítógépes játékok sporttá „emelésének” szeretné szentelni az életét, beleértve, hogy elõbb-utóbb az FPS játékok olimpiai sportággá avanzsáljanak. Ennek érdekében lobbizik és küzd – sok sikert John, mi szurkolunk!