Tankok a moszkvai Vörös téren - a fegyveres elrettentés a terroristákra nem hat © AP

A hidegháború idején mindkét fél hathatós módszerrel – óriási méretű nukleáris arzenállal – tartotta sakkban a másikat. A nukleáris apokalipszis réme pedig a világ akkori két szuperhatalmának vezetőit kölcsönösen elrettentette attól, hogy támadást intézzenek egymás ellen. A találóan a MAD (Mutual Assured Destruction – kölcsönösen biztosított pusztítás) nevet viselő stratégia paradox módon éppen a gyilkos fegyverek baljós árnyai által biztosította a békét.

A taktika még napjainkban is működik Oroszország, Kína, vagy például Észak-Korea esetében, ám a különböző országokban sejtekbe tömörülő iszlám terroristákat nyilvánvaló okokból kevésbé fenyegeti. Mögöttük nem áll egy-egy állam konkrétan meghatározható kormánya és nem jelentenek olyan jellegű fenyegetést sem, amelyek nukleáris válaszcsapást idézhetnének elő. Jelenlegi ismereteink szerint egyelőre egyik terrorszervezetnek sincs atomfegyvere – bár az FBI egyik volt tanácsadója másként vélekedik erről – s még egy úgynevezett „piszkos” bombát is csak körülményesen juttathatnának célba. Ezért őket fenyegetni az USA nukleáris arzenáljával nem igazán célravezető.

Jonathan Stevenson, a US Naval War College stratégiai tudományokkal foglalkozó professzora szerint ezért a terrorellenes harcban nem a nyílt háborún, hanem a megelőzésen és az online kommunikáció felhasználásán át vezet az út. A Wired magazin augusztusi számában megjelent írásában Stevenson kifejti: ami a harci taktikákat illeti, Oszama bin Laden nem folyamodott forradalmi technológiához, amikor egy évtizedek óta létező eszközt – a repülőgépet – felhasználva rombolták le a World Trade Center ikertornyait. De magát a műveletet – a radikálisok propagandagépezetéhez hasonlóan – aprólékos internetes kommunikáció előzte meg. A nyugati hatalmak – elsősorban az USA – elleni dzsihádot támogató szervezetek pedig átfogó online jelenlét segítségével terjesztik az igét.

„Valóságos dzsihádtudományi szabadegyetem működik a különböző szélsőséges szervezetek weboldalain” – magyarázta a Wirednek adott interjújában Reuven Paz izraeli szakértő. „Ezeken a lapokon szinte minden megtalálható a doktrínáktól és propagandaanyagoktól kezdve egészen a házilag elkészíthető robbanószerkezetek leírásáig.”

Mindennek fényében talán nem meglepő, hogy az Egyesült Államok dollármilliárdokat felemésztő terrorellenes harca másra nem jó, mint hogy megakadályozza az esetleges tényleges merényletek bekövetkezését. Csírájában azonban nem tudja elfojtani a folyamatosan újabb és újabb híveket szerző radikális csoportokat, amelyeknek eszméi az internet révén a számítógépes vírusokhoz hasonló sebességgel terjednek.

„Kétféleképpen lehet fellépni az efféle eszmék ellen: humán, illetve technológiai módszerekkel” – magyarázta a hvg.hu-nak Dr. Kovács László őrnagy, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Információs műveletek és elektronikai hadviselés tanszékének docense. „Az első, az úgynevezett humán módszer szociális eszközökkel próbálja megelőzni, hogy az érintettek rabjaivá váljanak az adott propagandának. Bizonyos esetekben ez valóban igen hatékony lehet. Létezik a technológiai megoldás is: blokkolni azokat a weboldalakat, ahol ezek a csoportok feltűnnek. Ez meglehetősen bonyolult, mert vannak olyan országok, amelyek a szólásszabadság miatt teret adhatnak az efféle eszmék képviselőinek. Ez a módszer leginkább a szélmalomharchoz hasonlítható, mert nagyon nehéz felderíteni és teljesen felszámolni e csoportokat.”

Jogi kérdésről is szó van, a terrorizmusra való felbujtás, az illegális tartalmak közzététele, például a fegyverek készítésének módjai az interneten is büntetendőek. Ez szinte a világ minden országában így van, vagyis ami bűncselekménynek számít a való életben, az a neten is.

Internetező fiatalok - könnyen befolyásolhatóak © sxc.hu

Visszatérve az Egyesült Államok által folytatott terrorellenes harcra, egy problémát érdemes megemlíteni: az iraki háború következtében az USA népszerűségén esett foltok ugyancsak csökkentik az ellenpropaganda hatékonyságát. A Pentagon ugyan indított néhány idegennyelvű weboldalt – például az iraki himnuszt idéző mawtani.com-ot, amelynek csak a egy eldugott szegletében lehet megtalálni az amerikai Védelmi Minisztériumra (DoD) utaló bejegyzést. Az ehhez hasonló próbálkozások azonban az amerikai részvétel miatt éppen azok előtt vesztik hitelüket, akiket meg kellene, hogy győzzenek.

„A propaganda elleni harcnak az internetező fiatalok esetében ugyanolyan célokat kell teljesítenie, mint más médiumok esetében” – tette hozzá Kovács László őrnagy. „A társadalom ítélőképessége, a család szerepe nagyon sokat jelent a leginkább befolyásolható ifjak gondolkodásának, normáinak az alakulása szempontjából, így kulcsfontosságú, hogy neveltetésük során a megfelelő értékrendeket adják át nekik. Az internet rendkívül hatékonysága miatt válhatott a szélsőségesek eszközévé, s a családnak, szülőknek erre is ugyanúgy oda kell figyelniük, mint a fiatalok tévézési szokásaira.”

A novemberi amerikai elnökválasztás – függetlenül a győztes kilététől – új lendületet adhat az USA külpolitikai aktivitásának, s lehetőséget teremthet arra, hogy az online módszereket sikerrel alkalmazhassák. Az internet közösségépítő erejét kihasználva lehetőség nyílik rá ugyanis, hogy az iszlámmal kapcsolatos társadalmi vitát kedvező irányba befolyásolják. Egy új washingtoni hang segíthetne, hogy a mérsékelt muszlimok averziói enyhüljenek az Egyesült Államokkal kapcsolatban, s ez felerősítheti a dzsihádot és a terrorizmust elutasító vallási vezetők – mint például a londoni Brixton mecset előljárója, Abdul Haqq Baker – kísérleteit, akik többek között blogjaikon is igyekeznek felhívni a hívők figyelmét az esztelen öldöklésre.

Egyes vélekedések szerint akár egészen merész lépések megtételével is közelebb lehet jutni a célhoz. A radikálisokkal szembeni nagyobb toleranciával ugyanis talán könnyebb lenne lefegyverezni a militáns szélsőségeseket. Ez persze nem azt jelenti, hogy az USA különböző szervezeti által létrehozott weboldalainak a Hezbollah, vagy a Hamász dicséretét kellene zengenie, azonban a terrorszervezetként is nyilvántartott csoportosulások politikai lépéseit elismerve jelezni lehetne a potenciális tagoknak, hogy létezik harmadik út is a kapituláció és az ártatlanok felrobbantása között.

Az infrastruktúra ellen intézett támadásokkal szemben igen védtelenek vagyunk © hvg.hu

„Sokszor hallani, hogy az online terrorizmus túl van dimenzionálva” – fejtette ki Kovács László őrnagy. „Az ilyen típusú fenyegetést – legyen szó propagandáról, vagy tényleges, terror-jellegű támadásról –  nem lehet túldimenzionálni, mivel a társadalmak a hálózatokra épülnek. Ha a gépezetbe homokszem kerül és megszűnik valamely hálózat működése, vagy zavar lép fel benne, az óriási problémákat okozhat. Napjainkban már a hálózatok működtetése és folytonosságának biztosítása is óriási feladat, mivel csaknem minden hálózat 100 százalékon működik.”

Ha egy terrorszervezet kihasználja a modern társadalmak hálózatainak viszonylagos sérülékenységét, akkor óriási anyagi és humán károkat tud okozni. Eddig egyelőre nem következett be ilyen jellegű támadás, ez pedig főként az informatikai védekezésnek, a hálózat védelme érdekében létrejött európai, illetve az USÁ-val fennálló összefogásnak köszönhető.

„Ennek ellenére adott a lehetőség az összehangolt támadásra a nyugati világ ellen” – magyarázta az őrnagy. Ez lehet figyelemfelkeltésre, propagandára, tagtoborzásra irányuló akció, úgynevezett soft attack, de lehet valódi fizikai fenyegetést jelentő hard támadás is, ahol tényleges károkat is okozhatnak. A jelentős veszélyt az jelenti, ha egy fizikai károsodást okozó terrorcselekményt informatikai támadásokkal kombinálnak: ez lehet például egy régió áramellátásának megszakítása. De támadhatóak bármely hálózati csomópontok, akár az interkontinentális összeköttetést biztosító kábelek. Egy ezek ellen intézett merénylet gazdasági károkat, de regionális léptékben vagy akár globálisan tényleges emberi károkat is okozhat.”

Az informatikai hadviselés – legyen szó propagandáról vagy tényleges támadásról – esetében igen nehéz meghatározni, hogy van-e állami szerepvállalás az efféle műveletek mögött, ugyanis bárhova mutassanak is az interneten hátrahagyott jelek, nehéz meghatározni, hogy konkrétan ki ült a gép mögött.

„Nagyon komolyan kell venni a felkészülést egy esetleges ilyen jellegű támadásra, és komolyan foglalkozni kell az ilyesfajta informatikai műveletek bizonyíthatóságának kérdéseivel, ezek ugyanis akár provokációra is alkalmasak lehetnek és nem kívánt eseményekhez vezethetnek” – figyelmeztetett Kovács László. „Mivel csaknem láthatatlan ellenfelekről van szó, akik nem viselnek egyenruhát, ezért áthatolhatnak az országhatárokon, s ezt sokszor meg is teszik, legyen szó tényleges támadásról, vagy akár a szélsőséges eszmék terjesztéséről. Ez ellen védekezni megfelelő technológiai, diplomáciai és politikai megelőzéssel lehet. Ennek első lépéseként a tudatos internethasználat kulcsfontosságú szerepet kap. Ez, a fenti, propagandával kapcsolatos védekezéshez hasonlóan a megfelelő nevelés, tájékoztatás kérdése.” A figyelmetlen, felelőtlen felhasználók ugyanis kiteszik magukat a veszélynek, hogy számítógépük egy úgynevezett zombihálózat tagjává válik, amelyen keresztül a rosszindulatú hackerek, vagy akár a terroristák is futtathatnak különböző alkalmazásokat céljaik elérésére. Ennek egyik legjobb példája az orosz-észt cyber-konfliktus, amelyről a hvg.hu is beszámolt. Ha azonban megtesszük a szükséges ellenlépéseket – megfelelő védelmi szoftverek telepítésével, akkor hatékonyan védekezhetünk a zombigépekkel szemben is.

Legyen szó tehát a terrorizmusról, propagandáról, provokációról, vagy akár ország-ország elleni támadásról, a lehetőség adott, hogy nagy tömegeket mozgósítva pusztító támadást vigyen véghez valaki. A megfelelő ellenlépéseket egyaránt meg kell tennie a politikusoknak, a diplomatáknak, a másik oldalon pedig a tecnhikai felkészülést nem szabad elhanyagolni, s meg kell tenni mindent, hogy technikai értelemben a legjobb módszerekkel védekezhessünk az ilyen jellegű támadások ellen. Ehhez pedig az út a tudatosságon, a nyílt és toleráns hozzáálláson, és az emberek közötti megfelelő kommunikáción át vezet.

Az első lépések biztatóak, egy nemrégiben készült felmérés szerint ugyanis például Szaúd-Arábia lakosságának csupán 10 százaléka tekinti pozitívnak az al-Kaida tevékenységét, s az öngyilkos merényletek támogatottsága is drámaian csökkent olyan országokban, mint Indonézia, Libanon vagy Pakisztán. A dzsihádpárti weboldalak olvasóinak az online közösségek erejét demonstrálva talán elérhető cél, hogy békésebb módszerekkel próbálják befolyásolni a közbeszédet és ezen keresztül a politikát. Ha akár csak egyvalakit is sikerül rávenni, hogy a házi gyártású robbanószerkezet leírása helyett inkább valami elgondolkodtatót olvasson, jelentős lépést tehetünk a radikális terrorizmus visszaszorítása felé.