Úgy tűnik, hogy a hipoklórossav - a hipó aktív hatóanyaga - valójában a baktérium fehérjéin keresztül támad, úgy csapja ki a fehérjéket, ahogy a tojás főzésekor megszilárdul a fehérjerész - közölték a Michigeni Egyetem kutatói a Cell című tudományos szaklap legfrissebb számában.

A felfedezés csaknem véletlenül született, Ursula Jakob és munkatársai nem erre a kérdésre kerestek választ eredetileg. A kutatók egy bakteriális fehérjét, az úgynevezett hősokkfehérjét tanulmányozták. Ez egyfajta molekuláris dajka, amely akkor aktiválódik, amikor a sejteket olyan stressz éri, mint a láz által okozott magas hőmérséklet. Ebben az esetben a hipoklorit, avagy hipoklórossav jelentette a stresszhatást. Jakob csoportja megfigyelte, hogy a magas hőmérsékletnek és a hipónak nagyon hasonló hatása volt a fehérjékre.

Amikor baktériumokat tettek ki hipónak, a hősokkfehérje aktiválódott, hogy megvédjen a baktériumokban más fehérjéket attól, hogy elveszítsék kémiai szerkezetüket és kicsapódjanak, ami a halálukat jelenti.

"Sok, hipoklorit által megtámadott fehérje alapvető fontosságú a baktériumok növekedése szempontjából, vagyis inaktiválásuk valószínűleg megöli a baktériumokat" - tette hozzá Jakob egyik munkatársa.

A kutatók szerint az ember immunrendszere hipoklórossavat termel a fertőzésekre adott válaszként, ám az nem csupán a behatoló baktériumokat öli meg, hanem az emberi sejteket is, ami arra is magyarázatot adhat, miért károsodnak a szövetek krónikus gyulladásnál.