Klaus Lackner geofizika-professzor, a projekt atyja szerint emissziónk fele olyan forrásokból származik, amelyek környékén a szén-dioxid lekötése szinte megvalósíthatatlan: lehetetlen vagy a gyakorlatban túlságosan nehezen lehetne megoldani. Projektje, a "szintetikus fa" kibocsátásunk ezen oldalára, a levegőben meglepően koncentrált állapotban megtalálható szén-dioxid begyűjtésére koncentrál.

A mellékelt képen is látható, hogy a gyűjtőegység semennyiben sem hasonlít egy fára - cserébe viszont sokkal hatékonyabb a fák természetes gyűjtőfolyamatánál. A szél keresztülfúj a műanyag "leveleken", a tárolást és kompressziót követően pedig folyékony szén-dioxidot tart magában az egység. Maga a technológia hasonlít a széntüzelésű erőművek megoldásaihoz, a különbség viszont az, hogy a szintetikus fa gyakorlatilag bárhol működik.

A szintetikus fa meglepően hatékony: egy mólnyi szén-dioxidot 50 kilojoule befektetés árán tudnak előállítani, míg egy átlagos amerikai erőmű mindezt 230 kilojoule-ból képes megtenni: a számítások szerint egy egység naponta körülbelül egy tonna szén-dioxidot tud megkötni. Míg a "fa" nem versenyezhet a modern széntüzelésű erőművekkel - hiszen azokat úgy tervezték, hogy sokkal alacsonyabb szén-dioxid-emissziójuk legyen, mint korai társaiknak -, roppantul hasznosnak bizonyulhat akkor, ha korai széntüzelésű erőművekben helyezik el.