A halál után bomlásnak indult testekből olyan szaganyagok szabadulnak fel, amelyeket azonosítva pontosan megállapíthatjuk, a kérdéses személynél mikor állt be a halál - illetve egy katasztrófa esetén, romok között meg is találhatjuk a holttesteket. Ahhoz, hogy ilyen készüléket tudjunk készíteni, rendelkeznünk kell egy kémiai profillal - azaz tisztában kell lennünk azzal, hogy az egyes halálnemeket követően mikor milyen szaganyagok szabadulnak fel a testekből, ezt pedig miként módosítják az egyes környezeti hatások.
A kísérletekhez a kutatók - Dan Sykes és asszisztense, Sarah A. Jones - eutanizált sertéseket használtak, ugyanis az állatok a halál beálltával ugyanolyan oszlási fázisokat mutatnak, mint az emberek, ugyanannyi fázisban bomlik fel a testük, ezek a fázisok ugyanannyi ideig is tartanak. Sykes és Jones a sertéseket különleges szaggyűjtő egységekbe helyezték, ezeken keresztül pedig a levegő kémiai összetételét figyelték meg egy hétig, 6-12 órás időközönként.
A hordozható azonosítóeszköz fejlesztésébe érdemes több energiát és pénzt fektetni, állítja Sykes, ugyanis a bűnesetek és a természeti katasztrófák során bevetett mentőkutyákat jelentős pénzmennyiség, idő és embererő árán lehet csak kiképezni, az elektronikus eszköz kifejlesztése pedig a kutyák kiképzésének töredékrészéből megoldható lenne.
