A műanyag gyűjtőnév mögött rengetegféle műanyagtípus rejlik. A tudományos elnevezések közül több is bekerült a mindennapi nyelvhasználatba: a poli(vinil-klorid)-ra utaló PVC kifejezés mellett viszonylag gyakran használatos a polietilén, no meg a polietilén-tereftalátot jelentő PET is. A téma éppen a PET-palack kapcsán került ismét a hírekbe, egy két évvel ezelőtt kisebbfajta szenzációnak tálalt történet friss fejleményével. Még 2016-ban egy japán szeméttelepen olyan baktériumot találtak, amely a köznyelvi megfogalmazás szerint „műanyagot eszik”. Valamivel pontosabban ez annyit tesz, hogy képes lebontani a polietilén-tereftalátot. Egy nemzetközi kutatócsoport azóta vizsgálta a baktérium működését. Sikerült is azonosítaniuk az általa termelt enzimet, és miután a munka során – a tudományos legendárium szerint véletlenül – módosították azt, maguk is meglepődtek, hogy ezáltal 20 százalékos hatékonyságnövelést sikerült elérniük.

Amerikai vegyészek 2014-ben bukkantak rá „műanyagevő” férgekre: azt tapasztalták, hogy a viaszmoly lárváinak bélbaktériumai képesek a polietilén lebontására. Hamarosan az aszalványmoly lárváiról derült ki ugyanez. Egy görög–svéd kutatócsoport pedig 2015-ben publikálta eredményeit, melyek szerint egy gombafaj (Fusarium oxysporum) is képes hasonlóra. Lassan minden évre jut tehát egy effajta felfedezés, ami jelzi, hogy komoly társadalmi és ma már üzleti igény is lenne egy műanyagbontó csodaszerre, ha lehet, mellékhatások nélkül.

De mikor kezdhetjük el végre a kísérleti laboratóriumon kívül is használni egy ilyen „fejlesztést"? És mit teszünk jelenleg mi, mindennapi emberek, hogy állunk a szelektív gyűjtéssel és az újrahasznosítással? A témáról a HVG hetilap friss számának Tech + tudomány rovatában olvashat bővebben.