A szakemberek szerint egy erős, stabil és hideg sarkvidéki örvény a felelős az ózonlyuk jelentős mértékű tágulásáért. A szolgálat vezetője, Vincent-Henri Peuch szerint az UV-sugaraktól védő pajzson megfigyelt mostani rés "határozottan" az egyik legnagyobb az elmúlt 15 évet nézve. Az Antarktisz feletti ózonkoncentráció-csökkenést 1985-ben észlelték először.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szóvivője, Clare Nullis szerint az ózonlyuk augusztusban – a déli-sarkvidéki tavasz beköszöntével – kezd növekedni, és nagyjából októberben tágul a legnagyobbra. "A levegő mínusz 78 Celsius-fok alatt van, és ez az a hőmérséklet, amelyre szükség van a sztratoszférikus felhők kialakulásához, ami egy egészen összetett folyamat" – magyarázta Nullis genfi sajtótájékoztatóján. Erre azért van szükség, mert "az ezekben a felhőkben lévő jég beindít egy reakciót, amely képes elpusztítani az ózonréteget. Ezért látjuk idén ezt a nagyméretű ózonlyukat". Márpedig épp a napokban jelentették be, hogy három évtizede nem volt olyan meleg az Antarktiszon, mint idén.
A Copernicus szakemberei szerint a Napból származó energia hatására kémiailag aktív klóratom és brómatom kerül a sarkvidéki örvénybe, amely gyorsan elpusztítja az ózonmolekulákat, ózonlyuk kialakulását eredményezve. Nullis szerint az ózonlyuk tágulása ellenére a szakértők továbbra is úgy vélik, hogy az ózonréteg lassan regenerálódik az ózonréteget károsító gázok fokozatos kivonását elrendelő, 1987-es montreali jegyzőkönyvnek köszönhetően.
Az éghajlati előrejelzések szerint az ózonréteg 2060-ra lesz olyan állapotban, mint 1980-ban volt.
