Történelmi videó: így lehetett mobiltelefonálni az Egyesült Államokban az 1940-es években
A mobiltelefonok az 1990-es években kezdtek el igazán terjedni, ám az amerikai brókerek már az 1980-as években is használtak ilyet a Wall Streeten. A technológia azonban még ennél is régebbről származik.
hvg.hu
A bázisállomások technológiájának elméletét már 1947-ben kifejlesztették a Bell Labs mérnökei az amerikai AT&T-nél. A szakemberek úgy gondolták, hogy hatlamas potenciál lehet a technológiában, amit azonban akkoriban még nem mindenki értett meg. Ezért a Bell készített egy rövid filmet, hogy elmagyarázza, miről is van szó pontosan.
A film nemcsak az 1940-es évek végén elérhető legmodernebb berendezéseket mutatta be, hanem azt is, hogy hogyan szerelték be azokat a járművekbe. Fun fact: hamarabb volt az autókban telefon, mint hárompontos biztonsági öv, vagy légzsák.
Ahogy a videóban is látni, az első bázisállomásokat az autópályák mentén telepítették, hogy út közben is el lehessen érni a sofőröket. Ezeket egy-egy magaslati ponton helyezték el, hogy minél jobb legyen a lefedettség.
Az első hívást 1946. október 2-án bonyolították le egy Motorola készíüléken keresztül. A Bell Telephone Company által üzemeltetett szolgáltatás a rendelkezésre álló rádiófrekvenciák kis száma miatt gyorsan elérte a kapacitást. Emellett interferenciával is számolni kellett, ami azt jelentette, hogy előfordult, hogy menet közben valaki mással kapcsolódott össze az autóban ülő személy a hívás közben.
A rendszer az 1980-as évekig maradt fenn, majd azt felváltotta a ma már ismert mobilszolgáltatás. Ugyanakkor – jegyzi meg az IFLScience, – pár évtizeden át az emberek azon a határon álltak, amikor már menet közben lehetett telefonálni, ugyanakkor még a telefonközpontos kapcsolta össze a hívót és a hívott felet.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.