Sok dolgozó ki sem bír szállni a mókuskerékből
Több munkavállaló még a szabadnapjain is dolgozik, már amikor szabadnapja van, mert sokan nem mehetnek el két hétnél hosszabb szabadságra – legalábbis ez derül ki olvasóink válaszából. Minden kilencedik dolgozó maga képtelen arra, hogy néhány napra hátrahagyja a munkáját. Húszból egy melóst még a szabadsága alatt is dolgoztat a főnöke. Vannak olyanok is, akiknek minden egyes szabadnapjukról a felettesük dönt – márpedig ez jogszabálysértő. A túlórázók fele hoppon marad. Nem csoda, ha az alkalmazottak jelentős többsége örülne a korlátlan szabadság intézményének.
Korábban írtunk arról, hogy az Egyesült Államokban több cég – egyebek között a LinkedIn, a VirginGroup vagy a Twitter – bevezette a korlátlan szabadság intézményét, vagyis a jövőben nem kívánják limitálni a dolgozók szabadságon töltött idejét. Mindennek a hátterében a legjobb szakemberekért folyó harc van, no meg azért az is, hogy így a cégeknek nem kell kifizetni dollármilliókat a ki nem vett szabadságok után – ezzel az intézkedéssel ugyanis automatikusan megszűnik a szabadságminimum is.
Magyarországon és Európában is elképzelhetetlen a korlátlan szabadság intézménye, egyebek között azért, mert a munkavállalók – a szigorú uniós szabályok miatt – ha akarnának sem mondhatnának le a szabadságminimumról. A jelenlegi szabályok szerint a mindenkinek járó alapszabadság 20 nap, ezt egészítik a pótszabadságok, amit részben a kor, másrészt a gyerekek száma befolyásolhat. A szabadságot a főszabály szerint az adott évben ki kell venni, pénzzel megváltani csak akkor lehet, ha a dolgozónak fel nem használt napjai maradtak és távozik az adott cégtől.
Mivel a munkáltató erősen beleszólhat – jogszabály szerint is, de egyszerű nyomásgyakorlással is – abba, hogy dolgozó mikor és mennyi időre mehet el pihenni, kíváncsiak voltunk, olvasóink mennyire érzik magukat korlátozva a szabadnapjaik felhasználásakor.
Egynyolcaduknak nem engedik, hogy 1 hétnél hosszabb ideig pihenjenek
A megkérdezettek, 61,3 százaléka állította azt, hogy a munkáltatója gyakorlatilag nem szól bele abba, hogy mennyi időre megy szabadságra. 10,9 százalék azok aránya, ahol a munkáltató él a jogszabály adta lehetőséggel, vagyis a munkavállaló csak a szabadnapok felével gazdálkodhat szabadon. Ugyanakkor a válaszadók negyede két hétnél hosszabb időre nem távolodhat el a munkájától és ezeknek csaknem fele az, akiknél az egyszerre kivehető szabadnapok hossza maximum egy hét.
A válaszokból az is kiderül, hogy a többségnél a munkáltató igyekszik figyelembe venni a dolgozók azon igényét, mikor is szeretne pihenni. A kérdőívet kitöltők 5,17 százalékánál úgynevezett leállási időszak van, így a szabadság nagy része ebben az időszakban vehető igénybe, szintén 5 százalék azok aránya, ahol minden egyes szabadnapról a munkáltató dönt – márpedig ez durván jogszabálysértő.
A válaszadók 70,9 százaléka gondolja azt, hogy alapvetően a munkavállalókra kéne bízni, hogy milyen hosszú időre mehetnének szabadságra.
Majdnem 69 százalék teljesen távol bír maradni a munkájától, de 6 százalék azok aránya, akiket rendszeresen dolgoztatnak a szabadságuk ideje alatt is. További 11,3 százalék lehet a munkamániások aránya, akik saját bevallásuk szerint azért dolgoznak még nyaralás alatt is, mert egyébként aggódnának, hogy távollétük alatt is minden rendben megy-e. (A munkaalkoholizmusról, és arról, hogy – főként nyugati – cégek hogyan próbálják leszoktatni erről a dolgozókat, ebben a cikkünkben írtunk.)
A túlórázók fele hoppon marad
Arra is kíváncsiak voltunk, mennyire rugalmas munkaidőben dolgoznak olvasóink, 42,9 százalékuknál sem a kezdés, sem a végzés nincs fixálva, 33,9 százalékuknál viszont mindkét időpont meg van határozva. Továbbá 21,2 százalék azok aránya, akiknél csak a kezdés fix, és a munkamennyiség határozza meg, mikor indulhatnak haza.
Ehhez képest 33,5 százalék egyáltalán nem túlórázik, 44,7 százalék csak akkor, ha a munkamennyiség megköveteli, míg 19,6 százalékuk rendszeresen többet dolgozik, mint nyolc óra. A túlórát azonban 47 százaléknál egyáltalán nem, és dolgozók negyedénél is csak akkor kompenzálják, ha ehhez pluszteljesítmény is jár.
