Úszunk, Főnök? – Mintha kötelező lenne beledögleni a munkába
Dolgozik hétvégén? Sőt, nem is csak egyen-egyen, hanem gyakran? Ennek több oka is lehet: nem tudja beosztani az idejét, nem tudja elengedni a kontrollt, nem tud feladatot delegálni, vagy „csak” még több pénzt akar keresni. Bármi is az ok, ha rendszeresen a szabadidejében dolgozik és nem pihen eleget, akkor egyre kevésbé tud majd a munkaidejében a munkájával végezni, és egyre többet dolgozik majd szabadidejében – ördögi kör ez. Pedig az időgazdálkodás tanulható.
Egy felmérés szerint a közepes nagyságú – 100 és 250 fő közötti – cégek vezetői pihennek a legkevesebbet. A bécsi Hernstein Management Institute tanácsadó cég elemzése szerint a magyar menedzserek kétharmada érzi úgy, hogy a teljesítőképessége határán dolgozik – ez az arány például Svájcban csupán 24 százalék. Ráadásul a magyar menedzserek több mint fele nem engedhet meg magának az ebédszüneten kívüli – akár csak 5-10 perces – pihenőt a munkaidejében.
A kutatás arra is rámutat, hogy míg a kelet-európai országokban a menedzserek az idejük 62 százalékát az operatív teendőkre fordítják, addig Svájcban és Németországban ez az arány kevesebb, mint 60 százalék, vagyis jóval több idejük van a cég stratégiai fontosságú ügyeivel foglalkozniuk.
Mintha kötelező lenne beledögleni a munkába
„Magyarországon mintha elvárás lenne, hogy bele kell dögleni a munkába, nagyon sok vezetőn azt látom, hogy akkor tartja magát jónak, ha látványosan, sokat dolgozik. A nyaraláskor is ellenőrzi a dolgozóit, már reggeli közben is telefonál, az autóból ügyet intéz, mert nehogy már csak úgy utazzunk, zenét vagy rádiót hallgatva, és még éjfélkor is lecsekkol mindent, és soha nincs vége a munkájának. Ő bizony a színházba is bekapcsolva hagyja a telefonját, mert hátha valami életbevágóan fontos történik, ami nem várhatja meg a Hamlet végét – mondja Zoltán, aki tizenöt éve dolgozik felsővezetőként. Hozzáteszi, természetes, hogy egy vezető sokat dolgozik, de nagyon nem mindegy, hogy tud-e ennek határt szabni.
| Munkaalkoholisták |
| A munkaalkoholizmusról és arról, hogy arról hogyan próbálják főként nyugati cégek leszoktatni a munkatársaikat, ebben a cikkünkben írtunk. |
Zoltán itthon azt tapasztalta, hogy a főnökök sokszor saját fontosságuk bizonyításaként vagy amiatt, mert képtelenek kiengedni a kontrollt a kezükből – amivel leginkább azt közvetítik a beosztottaik felé, hogy azok képtelenek normálisan elvégezni bármilyen feladatot – dolgoznak éjjel-nappal és egy idő után ugyanezt várják el a beosztottaktól. „Én is görbén néztem arra a beosztottra, aki a munkaidő lejártakor fogta magát és hazament. Egy idő után ki nem mondott elvárás volt, hogy az emberek két-három órát ráhúzzanak a munkaidejükre. Persze semmivel sem voltunk hatékonyabbak, mint korábban, viszont stresszesebb volt mindenki, és nőtt a fluktuáció is.” Zoltánék cégénél az állandó stressztől sokkal rosszabb lett munkahelyi légkör, de amikor más cégvezetőkkel beszélt, azok is hasonló dolgokról számoltak be, így úgy tűnt, ez a normális. Végül egy külföldi munka kellett ahhoz, hogy rájöjjön, ez nem természetes, sőt.
„Amikor Franciaországba mentem dolgozni egy multicéghez, konkrétan rám szóltak, hogy tessék ebédszünetet tartani. Alapvetően az volt a cégnél a policy, hogy munkaidő után nem dolgozunk. Például bizonyos vezetői szint alatti dolgozóknak nem lehetett munkaidő után és hétvégén e-mailt küldeni, és a vezetőknek is csak akkor, ha tényleg valami nagy dolog történt.”
És azt tapasztalta, hogy sokkal jobban tud a munkájára koncentrálni, ha időben is korlátozza a munkavégzést. Szerinte tudomásul kell venni, hogy vannak dolgok, amelyeknek nem érünk a végére aznap. Elég priorizálni, ha van egy fontos határidős munka, arra kell koncentrálni, és a napi rutinfeladatokat át lehet tenni másnapra. „Nem kell kétségbe esni, ha valamit nem tudunk befejezni – nyilván vannak kivételek, és az is természetes, hogy a szabadság előtt az ember megpróbál minden szálat elvarrni, és amit nem tud, azt átadja. Ma már én is azt mondom a beosztottjaimnak, hogy eszükbe ne jusson pihenés alatt dolgozni, mert nekem friss, kipihent emberre van szükségem, két hét múlva. Aki nem tud pihenni, az egy idő után nem lesz se kreatív, se lelkes.” Zoltán még hozzáteszi, hogy nem kell Nobel-díjasnak lenni, hogy rájöjjünk, hogy kipihenten az ember jobban teljesít a munkahelyén. De ha valaki belekerül a taposómalomba, nagyon nehéz átlátni ezt, főleg ha azt látjuk, hogy mások is ezt csinálják.
A delegálás nem könnyű, de hosszú távon mindenki nyer vele
A jó időgazdálkodás részben személyiségfüggő, de azért sok minden tanulható is. „Személyiségfüggő is, hogy kinek milyen a pszichés tempója, illetve az, hogy mennyire tudja jól megszervezni az életét, mennyire tud prioritásokat felállítani és kezelni, mennyire tud fegyelmezetten haladni egy meghatározott ütemezés szerint” – mondta a hvg.hu-nak Solymosi Krisztina a KANOA senior coach-a. Ugyanakkor sok múlik a nevelésen, hogy ki mit hoz otthonról, hogy a szülők hogyan viszonyultak a saját munkájukhoz, feladataikhoz, mennyire szervezték meg az életüket.
Egy magyar tanulmány szerint a vezetők elsősorban a feladatok rossz delegálása miatt túlterheltek. A coach-szakember szerint az időgazdálkodás egyik legfontosabb része, hogy valóban azzal foglalkozzon a menedzser, ami az ő dolga. Ne vegyen át másoktól olyan feladatokat, amelyek nem az övéi, illetve delegálja a beosztottainak azokat a feladatokat, amelyeket ők is el tudnak végezni. Ezzel kapcsolatban általában több dolgot is érdemes végiggondolni egy vezetőnek:
- Van-e valaki a beosztottai között, aki a feladatot nála jobban meg tudja oldani?
- Vajon kihasználja-e a beosztottai tapasztalatát?
- Van-e valaki, aki a feladatot másképpen, esetleg valamivel hosszabb idő alatt oldaná meg, de maga a teljesítmény ezzel együtt megfelelő színvonalú lenne?
- Van-e nála alacsonyabb fizetésű munkatárs, aki a feladatot kielégítően el tudná végezni, a szervezet számára olcsóbbá téve így a feladat végrehajtását?
- Ha a feladat holnapig már nem fér bele az időbe, el tudná-e esetleg valaki a beosztottai közül még ma végezni?
- Van-e valaki, aki számára a feladat – személyes fejlődése szempontjából – hasznos lenne?
Ha valaki „Igen” választ adott a fenti kérdések bármelyikére, akkor bizonyosan lehetőség van a feladat delegálására. „Sajnos gyakran hallom coachként, hogy 'de hát ameddig elmagyarázom, már rég megcsináltam'. Ezzel a gondolkodással egy vezető folyamatosan újratermeli magának a feladatokat, ahelyett, hogy vezetőként arra koncentrálna, hogy fejlessze a beosztottait, hogy hosszú távon mentesüljön azok alól a problémák, újra felmerülő gondok alól. A delegálás persze nem könnyű, és ha valaki jól csinálja, akkor kezdetben időigényes is. Viszont hosszú távon mindenki nyer vele.”
A rugalmas munkavégzés leginkább rugalmasan sok munkát jelent
Az is fontos tényező, hogy az illető vezető – vagy munkatárs – mennyire motivált, mennyire szívesen végzi az adott munkát, mennyire érdekli az adott tevékenység. Hiszen a “nemszeretem” feladatokat hajlamosabbak vagyunk tologatni, mint a számunkra kedveseket – bár a technikai eszközök sok szempontból segítik vagy könnyítik a munkát, sőt segítségükkel sokkal rugalmasabb lehet a munkavégzés térben és időben is.
„A rugalmas munkavégzés leginkább rugalmasan sok munkát jelent. Ugyan nincs meghatározva a munkakezdés és befejezés ideje, általában van egy törzsidő, amit a munkavállaló a munkahelyen tölt, de a tapasztalat azt mutatja, hogy általában jóval többet dolgozik így a kolléga, mint normál munkarend mellett” – mondta Solymosi. Ennek azonban nagyon sokszor a pihenésre vagy kikapcsolódásra szánt idő az áldozata. Hiszen mindig van valami fontos e-mail, amire válaszolni kell. Igaz, az optimális pihenés mértéke egyénfüggő és hasonlít a cipőméretre: a nagyobb cipő is biztosan kényelmetlen, és ugyan lehet, hogy egy számmal kisebb cipőben is tudok egy darabig járni, de hosszabb idő után megfájdul a lábam. Tehát nem egészséges, ha hosszabb távon nem alszunk az alvásigényünknek megfelelően. Ráadásul huzamosabb ideig napi 8 helyett 6 óra alvás is nagyon pusztító tud lenni.
De nem csak az alvás mennyisége, hanem a minősége is fontos. Ha valaki nagyon feszült, előbb-utóbb alvási problémái is lesznek. Az optimális pihenés mértéke tehát a stressz-szintünkkel is összefügg. Manapság sokszor nincs idő rekreációra, feltöltődésre, sokan a szabadságot is egy kipipálandó feladatként élik meg, ott is stresszelnek minden miatt.
„Tanulni kell a kikapcsolódást is: hogy el tudjam engedni egy rövid időre a problémáimat és tudjam megélni a pillanatot. Ha folyamatosan olvassuk a céges e-maileket, telefonon mindenről értesülünk, akkor nincs esély kiszakadni a munkából, sőt további stresszforrás lehet, hogy a távolból csak korlátozottan tudunk cselekedni” – mondja a szakértő. Ezért a hétvégi és éjszakai munkavégzés is problémás, ha rendszeressé válik. A szervezetünknek szüksége van egyfajta belső ritmusra. Akkor tudunk jól pihenni, ha ritmikusan váltakoznak az igénybevételt követelő és az ellazulós időszakok. Ha felborul a ritmus, az nem csak időgazdálkodási szempontból problémás, hanem az egészségünknek sem tesz jót.
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!
