szerző:
PLT
Tetszett a cikk?

Valóban boldogok a kecskével élők.

Valóban boldogok a kecskével élők. Ennek biztos jele, hogy az értesülések szerint már Simicska Lajos is beszállt a kecskebizniszbe. Márpedig a Lajos akármihez nyúl, ott aranybánya nő ki a földből. Le se kell ásni érte, külszíni fejtésben hozzáférhető. A hetedik legbefolyásosabb médiaszemély csak tudhat valamit. De ki is pontosan Simicska Lajos? Hát, azt sokan akarják tudni, Mong Attila kollégánk egy rendkívül érdekes Facebook-kezdeményezést is útjára bocsátott vele kapcsolatban. Persze azért tuggyukki ő. A Népszabadság tényfeltárásából például kiderült: Simicska Lajos a közbeszerzésekre pályázó, 34 milliárdos MFB-gigahitelhez jutó Közgép tulajdonosa. Azt meg - finoman szólva - valahogy eddig is sejtettük, hogy ő a Fidesz informális gazdasági háttérbirodalmának feje, a NER-klientúra szürke eminenciása, az új rezsim gazdasági alapjának bizalmas stratégája.

Azt is sejthetjük, mi a végcél. Rég nem a piac - versenytárs oligarchákkal együttműködésben történő - békés felosztása. Már nem is az a rendezőelv, hogy „De, mi nyerjük a legtöbbet!”, hanem, hogy mi nyerjük az egészet. Hogy csak mi nyerjünk. Mi az új koncepció? Orbán süti az aranyhalat a Balaton partján. Jön Kövér, megkérdi: Bolond vagy, miért nem kérsz inkább valamit tőle? Mire Orbán: már kértem. Ezt a poént Juszt László sütötte el tizenvalahány éve, az első Orbán-kormány idején a Vidám Színpadon. Akkor még sokan szoclib paranoiának, Orbán-fóbiának tartottuk ezt. Csakhogy mostanra Debreczeni József rémlátomásainak jelentős hányada valósággá lett.

Mire fényes bizonyíték (illetve cáfolat) még Simicska Lajos meggazdagodása, pályaképe, karrierje? Mondjuk, hathatósan zúzza porrá azt a tévhitet, hogy az elmúlt húsz évben itten csak posztkomcsi szoclib tőkésbárók rúghattak labdába. Elég nagy zűrzavar van a köztudatban e téren. Az emberek jelentős része, köztük is leginkább a Fidesz-támogatók mai napig úgy gondolják: a milliárdos oligarchák, nagyvállalkozók főleg az MSZP-hez, mint utódpárthoz kötődnek, azt támogatják, a jobboldallal viszont mindig is szemben álltak. Na, ez jókora baromság. Hogy mást ne mondjak, Princz Gábor, a '90-es évek nagy bankoligarchája, vagyis általa irányított Postabank nyújtott hitelt az akkor MDF-politikus, ma házalelnök Lezsák Sándor által fémjelzett Lakitelek Alapítványnak. A Lezsák Sándorral, majd Orbán Viktorral is jó viszonyt ápoló Princz Gábor segített túlélni a jobboldalnak a nehéz időket. A '98-as Fidesz-kampányt lényegében a Postabank finanszírozta.

Ezt azért nehéz volna letagadni. De megmagyarázni természetesen ezt is meg lehet. Kampányfronton nyilván az összes párt híveit egyfajta szelektív erkölcs jellemzi. Mindig csak a másik kampánypénze mocskos. Ha meg esetleg a miénk is az, mi akkor is nemes célokra fordítottuk, nem úgy, mint Azok odaát. Ez a hozzáállás fokozódóan jellemzi a mindinkább jezsuita szellemiségű politikai egyházként működő Fideszt. Melynek emberei egyrészt döbbenetesen vehemens hevülettel ostorozzák a túloldalon vélt hazugságot, korrupciót, panamázást. Ugyanakkor a duplagondol cinikus villámsebességével találnak felmentést az övéiknek. A Fidesz lassan, de biztosan egy mitológiai szörny által elkövetett ősbűnné növesztette a kétségtelenül létező posztkommunista vagyonátmentést. Mindezt azért, hogy ezzel legitimálják az egyre szisztematikusabb, s immár a legpiszkosabb szoclib trükkmestereket is leköröző párt-és kampánygazdálkodási modelljüket. „Amíg az MSZP nyugodtan seftelt az átmentett ingatlanjaival, a Fidesz - az MDF-fel - „kénytelen volt” székházügybe keveredni. S nem kevésbé volt kénytelen olyan cégalapításokba fogni, pénzforrásokhoz jutni, amelyek vagy súrolták, vagy átlépték a törvényesség határát; viszont ha nem tette volna ezt, a magyar nemzet lenne kénytelen a folyamatos balliberális kormányzás örömein osztozni. Aki igaz híve a demokráciának, pluralizmusnak, sokszólamúságnak, aligha van, amit ennél kevésbé akarhat.” - írta jó tíz éve Varga Domokos György, a Schmidt Mária által vezetett XX. Század Intézet által támogatott kötetében. (Elsőkből lesznek az elsők I. A magyar média metamorfózisa. LKD BT, Budapest, 2001. 83.o.) Világos: Azok magukért sefteltek, mi fiaink pedig a nemzetért.

Tegyük fel a legjobb esetet: átmegy egy olyan paragrafus, amely a legálisan elkölthető kampánykeretet megnöveli, a folyamatot átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé teszi. Csakhogy most már elsősorban nem az a kérdés, szigorúbb-e az ellenőrzés? Hanem az, hogy ki is ellenőriz? Ki ellenőrzi a Fideszt és Simicska Lajost? Kik a párt-és kampánygazdálkodást vizsgáló Állami Számvevőszék vezetői? A költségtérítést sajátosan értelmező Domokos László, egykori Fidesz-katona az elnök. Alelnöke, Warvasovszky Tihamér, a Bajnai-program ellen szavazó renegát szocialista, egykori polgármester-képviselő, főigazgató-helyettese pedig Sepsey Tamás, volt MDF-képviselő, az első Orbán-kormány idején a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) elnöke. Vagyis a NER-rendszernek hűséget fogadott obsitos pártpolitikusok vizsgálódnak majd a pártok és kampánycégek gazdálkodásában. Ha bűncselekmény nyomaira bukkannak, az ugyancsak egykori Fidesz-politikus, Polt Péter vezette ügyészség nyomoz, s a Szájer József felesége, Handó Tünde által felügyelt bíróságok valamelyike ítélkezik róla. Hiába tágítja a jogszabály akármily szélesre a kontrollopciókat. Annak már semmi jelentősége. Kapjon bár nyomozati jogkört az ÁSZ. Ugyan ki hiszi el ilyen „pártpedigrével” a csúcsvezetésének, hogy objektíven jár el?  Ha a törvénymódosítás pártközi, kormány-ellenzék kétharmad gyümölcse lett volna, akkor valódi alkuról beszélhetnénk. Így viszont maximum egy túlhatalom kétes értékű gesztusa lehet csupán.

Esetleg megemelik a kampánykvótát. Annyira, ami már észlelhető javulás, de változatlanul kevés a politikai üdvösséghez. Mit csinál az MSZP? „Kampánybűnözést”, mint régen? Már annak is örülhet, ha lesz miből (és kivel) bűnöznie, annak meg főleg, ha nem bukik le. Az elszámoltatás trendjeit követve nem kockáztatunk nagyot annak jóslásával, hogy a szocialisták vélt és valós kampány-panamái permanens napirenden lesznek, ha eljön az ideje, sőt. Selmeczi Gabriella a nyugdíjpénztárak után rögvest az LMP pénzügyeit kezdte feszegetni. Richard Field sorsa is elriaszthatja az LMP esetleges kampányszponzorait. A Jobbik-támogatók meg a párt jellege miatt alapjáraton felkészülhetnek a hatósági (akár nemzetbiztonsági) érdeklődésre. A Fidesz támogatóin kívül, (hatpárti nyilatkozatok ide vagy oda) mindenki arra készül: a kampánypénz-ellenőrző szervek hatalomkímélő és ellenzékzaklató üzemmódban funkcionálnak majd. Ez van. Simicska Lajos árnyéka borul az országra. Szeme mindent lát, arcbőre helyén pírálló teflonbevonat.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!