Nemrég behatóan foglalkoztunk a Kövér doktor által világszínvonalúnak nevezett magyar egészségügy messze földön irigyelt vívmányával: a kórházakban tapasztalható 35 fok feletti hőséggel, amely kedvezőbb feltételeket biztosít a kórokozók szaporodásának, mint Polt Péter ügyészsége a nemzeti burzsoázia megteremtésének. Azóta két dolog történt. A Kórházszövetség közzétett egy felmérést, eszerint a műtők harmadában (!) nem lehet garantálni a fertőzések elkerülése szempontjából optimális hőmérsékletet a nyári időszakban, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ezekben az ispotályokban nincsen léghűtő berendezés, vagy ha van, akkor nem működik.

Az elmúlt napok másik fejleménye, amit az összes verejtékében fürdő sebész megkönnyebbülten vett tudomásul: a miniszterelnök akkora összeget ajándékozott a saját református gyülekezetének a személyes vagyonából az állami költségvetésből, amelyből mintegy húsz kórházi műtő klimatizálását oldhatta volna meg, amennyiben a svábhegyi kereszténymentés helyett a betegellátás biztonságának növeléséből óhajtana politikai terméket faragni.

Az anyagi fedezet – mint látjuk – megvan rá. Ily módon az pusztán döntés (ők úgy mondják: akarat) kérdése, hogy további negyven műtőben megszüntetik a fertőzésveszélyt a léghűtő berendezések beszerelésével, avagy ezt a pénzt inkább odaadják a kormány pacaltagozatát képviselő Német Szilárd birkózóalapítványának.

Döntöttek: inkább odaadják.

Egy régi félreértés miatt, némely bölcselkedők az ilyen összevetéseket demagógiának tartják (főleg amíg mások gyerekeit hűtik jeges ruhával az operáció alatt), őket emlékeztetjük az adóztató-újraelosztó állam alapvető szabályaira: 1. a költségvetés véges, 2. egyetlen forintot sem lehet két különböző célra elkölteni. Ebből az a nyilvánvaló, mégis félvállról vett igazság következik, hogy amit a miniszterfeleség szépségversenyére fizetnek ki, azt nem tudják a műtők hűtésére fordítani. A kettő közti választást hívjuk kormányzásnak. Azt az értékrendet pedig, amely az efféle dilemmáknál irányt mutat: politikai világnézetnek vagy erkölcsi meggyőződésnek.

Szeretni bolondulásig

Mindenkit joggal foglalkoztat az a talány, hogy miért költ a kormány a műtők hűtése helyett Cecília hobbijára (vagy a felcsúti kisvasútra, profi labdarúgók bérére, magyarságkutató intézetre, a sor hosszan folytatható). Amíg van olyan kórház, amelyet biztonsági okokból már rég bezártak volna, ha lángossütő lenne és nem egészségügyi intézmény, addig erre rákérdezni nem demagógia, hanem humanitárius kötelesség.

Szóval, miért?

A válasz egyszerű: a NER fennmaradását választásról választásra biztosító fél-Magyarországnak az is jó, ha 35 fokosak a műtők és a kórtermeknek mindössze 2 (!!!) százaléka hűthető. Vagy, ha jónak talán nem is nyilvánítanák, annyira biztosan nem érzik a körülményeket rossznak, hogy kikényszerítsék a változást a SAJÁT pártjuktól. A nagybetű nem véletlen, a döntéseinkért vállalt egyéni felelősségre utal.

A Fidesznek teljesen mindegy, hogy a hozzánk hasonló liberálisok mit gondolnak a tevékenységükről, abból indulnak ki, hogy úgysem szavazunk rájuk, és ebben nem tévednek nagyot. Az viszont számít nekik, hogy a népesség őket kitartóan támogató fele miként vélekedik róluk.

Éppen ezért – a jövőnk szempontjából – nem az a fő gond a Fidesz szavazóival, hogy a Fideszre szavaznak, hanem az, hogy minden szart elfogadnak a pártjuktól, és még jó képet is vágnak hozzá. Ezáltal nem gyakorolnak nyomást az örökös miniszterelnökre, hogy dolgozzon eredményesebben, holott az nekik is, nekünk is jobb lenne. Azért működnek a közszolgáltatások ennyire alacsony színvonalon, mert a hívek összességében a jelenlegi produkcióval is elégedettek. Ebben az állításban persze ott bujkál az az indokolatlanul jóindulatú feltételezés, hogy a kormány a magasabb elvárásoknak is meg tudna felelni, de ennek cáfolatára sosem kerül sor, mivel az egyedül fontos célcsoport tagjainak belefér a 35 fokos műtő (a kátyúk, a fekete kormot öklendező buszok, az örökké késő vonatok, a tanárhiány, az orvoshiány, a sor hosszan folytatható).

Valahol a NER is egy piac: miért lenne a kínálat jobb minőségű annál, mint amilyet a kereslet igényel?

„Nem kell a hiszti, a klímaberendezések csak néhány éve terjedtek el, azelőtt is voltak műtétek, mégis itt vagyunk” – írta a szóban forgó társadalmi csoport képviselője a botrányról, a legkisebb mértékben sem elbizonytalanodva amiatt, hogy a magyarországi kórházakban évente több mint ezren nem az alapbetegségük, hanem a bent összeszedett fertőzés miatt vesztik el az életüket. Ötször annyian mint szándékos emberölés miatt.

Neki mindegy, ő azért is a Fideszre szavaz. Nem tekinti Kásler (Rogán, Lázár, Balog, Palkovics, Polt, Áder, a sor hosszan folytatható) ténykedését személyes sértésnek. Így teszi tönkre közvetve az egész országot az egyik felének igénytelensége. Hiszen minek vesződjön a főszakács azzal, hogy az ételek fogyaszthatók és az evőeszközök tiszták legyenek, ha a vendégei bármit megesznek? Nem fog vesződni vele, ezért megy a zsozsó a műtő helyett Cilinek.

Sto gyéláty?

Mindenekelőtt ne kerüljünk kórházba. A miniszterelnök bejelentette, hogy még legalább 15 évig hatalmon marad, és ha ezt ígéri, akkor erre a röpke időszakra már ne tervezzünk vakbélgyulladást. A Fidesz szavazóira nem számíthatunk, noha mindössze annyit kellene tenniük, hogy amikor a következő Kubatov-listás kutatás során megkérdezik a szimpatizánsok véleményét hazánk bámulatos fejlődéséről, akkor beszámolnak arról a megrendültségről, amit az egészségügy összeomlása vált ki belőlük, nem elhallgatva annak a lehetőségét, hogy emiatt esetleg otthon maradnak a legközelebbi választás idején.

Sok ilyen válasz olyan fellendülést idézne elő az egészségügy finanszírozásában, amilyen konjunktúrát kizárólag Mészáros Viktor Lőrinc cégei ismernek a magyar történelemben. De az is elképzelhető, hogy csak kitennék újra a menekültes plakátokat.

Akkor miben reménykedhetünk?

Legfeljebb abban, hogy új társadalmi szerződést köthetünk a NER-rel. Ennek érdekében változtatnunk kell a hozzáállásunkon. Eddig olyan kvalitást kértünk számon rajtuk, amellyel nem rendelkeznek. Folyamatosan amiatt háborgunk, hogy nem működtetik rendesen az államot, miközben nemcsak képesség, de szándék sincs erre. Ami ennyire nem megy, azt nem szabad erőltetni. Mintha a magasugrót azzal kínoznánk, hogy ússzon gyorsabban.

Be kell látnunk, hogy idáig nem jól motiváltunk. Arra kell építenünk, amihez érzékük van a versenyzőknek, amiben ügyesebbek mint a többiek. És ez kétségkívül a lopás. Néhány év alatt az ország leggazdagabb emberévé válni, ahhoz tehetség kell. Ezt muszáj elismerni. Ha belegondolunk, semmi mást nem csináltak annyira hatékonyan, mint a közvagyon eltulajdonítását, a köztársaság felszámolását nem számítva. Tulajdonképpen ez az egyetlen megkérdőjelezhetetlen eredményük. Ott egy átlagos srác, aki pár esztendő alatt a milliárdosok klubjának legfiatalabb tagjává vált. Ez teljesítmény, emberek!

Nekünk azt kell kihasználnunk, hogy a lopáshoz tényleg értenek. A probléma az, hogy ebből eddig a népnek nem sok előnye származott. Íme az ajánlatunk: nem frusztráljuk őket többet azzal, hogy szokjanak le a lopásról, cserébe innentől kezdve úgy lopnak, hogy abból a népnek is valamekkora haszna származik. Tarthatatlan helyzet, hogy üres stadionokkal és kisvasutakkal szórják tele a Kárpát-medencét, miközben nekik csupán a lóvé kell.

Szereljenek be inkább klímaberendezéseket a kórházakba, és közben lopjanak!

Röviden: érdekeltté kell tenni a Fideszt az egészségügyben, rá kell vezetni őket arra, hogy ezen a számukra valamilyen okból felfedezetlen területen is megmutassák vitathatatlan rátermettségüket. Hátha jelentkezik holnap egy hazafi, aki felajánlja a kórházi léghűtéssel foglalkozó vállalkozását a miniszterelnök vejének, miként Schmidt Mária kínálta fel az újságját a pártnak. Tessék, a tied, kicsit veszteséges, tudod, az elmúlt években a kórházak ilyesmire nem költöttek, de vigyed, hátha te ügyesebb vagy.

És ő tényleg ügyesebb. Már másnap kiírnák a közbeszerzést a műtők hűtésére, a cég felvirágozna, a frissen operáltak felépülési esélyei növekednének. Ez a deal. Természetesen a módszer nem alkalmazható mindenütt, de az iskolai és egészségügyi szappanhiányt például biztosan megszüntetné, ha rekvirálnának végre maguknak egy szappangyárat.

Ezek volnának tehát az első, bizalomerősítő lépések egymás irányába. Mostantól értünk lopnak, nem ellenünk. Viszonzásképpen átvesszük a püspöki kar gyakorlatát, és nem nyomasztjuk őket a tízparancsolat emlegetésével. Már csak 15 év. Plusz-mínusz az életünk.