Gomperz: A magyar állam halott
Persze, hogy halott, 36 fokos műtőben nehéz túlélni.
Operáció közben rosszul lett az egyik alkalmazott pár hete a Kútvölgyi úti kórházban. A műtőben a hírek szerint 35 fok volt.
Nincs szükség orvosi diplomára annak megértéséhez, hogy a felépülés szempontjából nem előnyös az a forróság, amely olyan, az emberi élettel nehezen összeegyeztethető helyszínekre jellemző, mint a Kalahári sivatag vagy a 3-as metró. Ehhez elég némi angoltudás és a Google. Ha rákeresünk arra, hogy mekkora az optimális hőmérséklet a műtőben, akkor külföldi kormányzati intézmények állásfoglalásaira és tudományos szervezetek tanulmányainak ezreire bukkanunk, amelyek kivétel nélkül azt állítják, hogy az ideális hőmérséklet 18–24 fok, az optimális relatív páratartalom pedig 50–60 százalék.
El is magyarázzák, hogy miért:
1. Az előírtnál melegebb helyiségben a levegőben lévő mikroorganizmusok gyorsabban szaporodnak, ami növeli az akár végzetes sebfertőzés kockázatát. Ezért tesszük a romlandó élelmiszert a fridzsiderbe. A 35 fokos műtő higiéniai következményeinek illusztrálásához gondoljunk a nyári konyhapulton felejtett másodlagos frissességű hal szagára.
2. Antropológiai adottság, hogy hőségben az emberek, sajnos az orvosokat is beleértve, kevésbé tudnak koncentrálni, tehát nagyobb valószínűséggel hoznak rossz döntéseket. Fáradtság, ingerültség, rossz közérzet, tompaság, Tusványos – valamennyien ismerjük a nagy meleg negatív mentális hatásának fokozatait.
Utóbbit mindenki kipróbálhatja saját magán:
Először számolja meg, hogy két óra leforgása alatt hányszor tud befűzni egy cérnát a tűbe a kora reggeli, viszonylag kellemes időben. Aztán a kísérletet ismételje meg a soron következő hőhullám tetőpontján. Ennél a második alkalomnál feltétlenül legyen tetőtől talpig beöltözve, ahogyan a sebészek, egy overall vagy egy ballonkabát is megteszi, az ablakokat tartsa bezárva; ha a szobai hőmérséklet így sem éri el a Kútvölgyi kórházban mért 35 fokot, akkor indítsa el a hősugárzót vagy álljon a bekapcsolt sütő mellé, és rajta.
A cérnadugdosás természetesen nem adja vissza a műtét komplexitását, nem kell például közben felidézni az egyetemen tanultakat, de azért arra jó, hogy kiderüljön: ha nekünk visszaesik a teljesítményünk, amikor a nedvességtől ragadós kezünkkel próbáljuk eltalálni azt a nyavalyás kis lukat a tű végén, amíg a szemhéjunkon csorog le az izzadság, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezzel az orvosi stáb is így van, csak a nyavalyás kis luk a felnyitott hasunkon található, és a szemhéjon végigfolyó izzadság abba csöppen bele.
Az állami kórház fenntartója a szokásos módon reagált a hírre. Előbb letagadták az egészet, utána retorzióval fenyegették meg azokat, akik a nyilvánosságot figyelmeztetik a veszélyre. A szocializmus élő hagyománya ezt a protokollt írja elő, amikor baj van. Nincs gond a műtők hűtésével, nem történt robbanás Csernobilban, időnként adódhatnak kisebb üzemzavarok persze, de urai vagyunk a helyzetnek, elvtársak. A szovjet magyar egészségügy illetékese szerint annyi történt csupán, hogy a „telepített hűtőegységek” nem a Kárpát-medencében egyébként gyakori kánikulára lettek tervezve, ezért maradnak alul a kinti hőséggel vívott egyenlőtlen küzdelemben, viszont késő novemberben tökéletes hideget biztosítanak.
Akkor majd a kazán áll le. Ez őszinte meglepetést fog okozni az ágazati irányítás tagjai körében, hiszen egész nyáron nem volt semmi gond a fűtéssel. Bezzeg, amikor újra 9 fok lesz a kórtermekben, jól jönne a mostani 35 fok, ugye nertársak? Egyeseknek semmi sem elég jó.
Azóta kiderült, hogy a kórházi klímakatasztrófa a teljes fekvőbeteg-ellátást sújtja, itt érdemes külön megemlíteni a fővárosi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát, ahol állítólag 36-38 fokos műtőkben dolgoztak, ami feltehetően országos (egyben kontinentális) rekordot jelent, nyilván nem függetlenül attól, hogy a családbarát kormány számára a gyerek az első.
Ennek a szép szlogennek a jegyében a pécsi gyerekklinikán – a Magyar Hang értesülése szerint – kizárólag életmentő műtéteket hajtottak végre a kritikus időszakban, és azokat is úgy, hogy közben jeges ruhával hűtötték a gyerekeket, az orvosokról pedig törölték a verejtéket.
Igen, ide pontosan az van írva, aminek érteni tetszett: jeges ruhával kellett hűteni a gyerekek testét az életmentő beavatkozások alatt, mert olyan forróság volt a műtőben. Nem a dél-szudáni polgárháború sebesültjeit ellátó tábori szükségkórház egyik sátrában valamikor a múlt század második felében, hanem a „világszínvonalú” magyar egészségügyben, napjainkban. És az állampárt elfőtt agyvizű frakcióvezető-helyettese nem amiatt félti a gyerekeket, mert a föléjük hajoló orvos nem lát rendesen a szemébe csorgó verejtéktől, hanem azért, mert a félmeztelen felvonulók látványa esetleg megzavarja őket.
(Ezen a ponton rövid szünetet tartunk, ameddig mindenki kiüvöltözi magából azokat a gondolatokat, amelyek a Médiahatóság és a Legfőbb Ügyészség azonnali fellépését váltaná ki lapunk ellen, amennyiben idéznénk őket. Bízunk olvasóink kifinomult stílusában, amely segít megtalálni a történethez leginkább méltó szavakat, de nem beszélünk le senkit arról, hogy a mocskos, az ősi szakma vulgáris megnevezése, az anyátok, az utolsó, a gyilkos, a gazemberek szerepeljenek köztük, tetszőleges sorrendben.)
Vár állott, most kőhalom
Mellesleg a NER teremtésének kilencedik évében járunk. A gép nem forog, az alkotó nem pihen. Az államműködtetés értelmében vett kormányzás látványos és letagadhatatlan kudarcára az a dacos Fidesz-szavazó visszatérő válasza, hogy 2010 előtt is szar volt. Ennél többet már a rezsim által tolt propaganda sem mer állítani, de azt akkora összegből teszi, amennyiből az ország összes műtőjének hűtését meg lehetne oldani.
Csakhogy ez nem jó válasz, mert egyrészt így nem volt szar vagy nem így volt szar, másrészt mindegy is, mennyire és hogyan volt az, mert a 2010-es fülkeforradalom idején a Fidesz nem arra kért felhatalmazást a néptől, hogy szeretné éppen olyan szarul csinálni, mint a szocik, hanem ellenkezőleg: azt ígérték, hogy ők jobban fogják működtetni az államot, és nem lopnak. („Jó kormányzás” – emlékszik erre valaki? És erre: „Ha kormányra kerülünk, nincs több lopás. Annak, aki először belenyúl a kasszába, le lesz vágva a keze.”). Igaz, ezt még akkor vállalták, amikor Mészáros Milói Vénusz Lőrinc vagyontalan gázszerelőként bojlereket javított.
Kilenc év eltelt, és már nem vagyontalan. Illetve az, viszont a vagyon valódi tulajdonosa lehetővé teszi neki, hogy ne kelljen bojlereket javítania. Ami önmagában bizonyíték arra, hogy a magyar állam kimúlt, hiszen az ügyészség ezt a folyamatot olyan bárgyún nézte végig, amilyen tehetetlenségre ténylegesen létező szervezet már csak a szakmai önbecsülése miatt sem lenne képes.
Annak az államnak nincs tekintélye, amelyik nem tudja megvédeni magát a fosztogatóktól. Ott a legfőbb tolvajnak van tekintélye, de nem az államnak.
Hihetetlen, hogy a rendet, a fegyelmet és az autoritást imádó etatisták, akik az erős államban a magyarság nagyságának kifejeződését látják, nem tekintik sértésnek és nemzetgyalázásnak azt, hogy az állami iskolákban tanuló gyerekekre kevesebb költségvetési támogatás jut, mint az egyházi iskolába járókra. Milyen az az állam, amelyik annyira sem tartja magát, hogy a cégérével ellátott iskolákba járó diákok oktatását finanszírozza elsősorban?
Olyan, amelyiknek a kórházaiban nyáron 35, télen 9 fok van.
A magyar állam a valóságban nem az a valami, ami a miniszterelnök szónoklataiban megjelenik. Nem a történelmi nosztalgia, nem a merjünk nagyok lenni jellegű pávatánc, nem a stadionépítés, nem az uralkodó kaszt közbeszerzésekkel táplált vásárlóereje, nem a mi leszünk Európa legélhetőbb országa néhány éven belül lózungja, nem a német autógyárak termelékenysége, nem a senki által nem támadott határkerítés Európa közepén, nem a „mi olyan nép vagyunk, amely mindig többet adott a világnak, mint amennyit kapott tőle” komplexusa.
De a magyar állam még csak nem is a kokárda, nem a nagy-magyarországos matrica, nem a himnusz éneklése szilveszterkor, nem a balatoni alkony, nem a Duna, nem Tisza, nem a múlt, nem a jövendő. A magyar állam nem szimbólum, nem pátosz, nem ima.
A tényleges magyar állam az a műtő, amelyben jeges ruhával hűtik a gyerekeket életmentő operáció közben, mert a kormány képtelen kilenc év után biztosítani a működés minimális feltételeit azokban az intézményeiben, amelyeken kint lobog a nemzeti zászló.
Amire lehet azt mondani, hogy ez a társaság alkalmatlan, nem elég tehetséges az állam igazgatásához, és ezzel nehéz volna őszintén vitatkozni. Az alkalmatlanság azonban nem bűn. Lopni viszont az.
A „kormányhoz közeli” vállalkozások tavaly 80 milliárd forinttal magasabb nyereséget realizáltak, mint az adott területen az ipari átlag. Ezek a cégek szinte kizárólag az államból ének; ha nem zsebelnék be az extraprofitot is, akkor 80 milliárddal több maradt volna a kasszában.
Egy műtő légkondicionálásának megoldása pár millió forint.
(Mocskos, az ősi szakma vulgáris megnevezése… a többit mindenki tegye hozzá saját belátása szerint.)