TGM: MigSzol, hát mégis!...
Tamás Gáspár Miklós írása a mai, szolidaritási tüntetés elé.
Tamás Gáspár Miklós írása a mai, szolidaritási tüntetés elé.
Hétvégén volt az évfordulója a második világháború utáni Európa talán legsötétebb eseményének. A srebrenicai népirtást azonban nem szabad önmagában nézni, mert az nem arról szól, hogy az egyik nacionalizmusnak igaza lenne a másikkal szemben, hanem az etnikai, nacionalista gondolkodás kudarcáról.
A hatalom nem csak a nekünk nem tetsző nézeteket képviselőket hülyíti meg. Mindannyian lehetséges szörnyetegek vagyunk.
A kormányzat egyre dühödtebben védi takargatnivalóját. De ki fogjuk perelni belőlük a piszkos titkaikat.
Az idei Pride-on mutatkozik be a Keresztények a melegekért csoport. Tagjai vallásukat gyakorló, különböző felekezetű keresztény fiatalok, akik a magyarországi egyházak többségének alapvetően homofób hozzáállását szeretnék ellensúlyozni.
Milyen európai baloldal az, amely utcákra vonul, mert a görög nyugdíjasok nem ezerkétszáz eurót, hanem „csak“ nyolcszázat visznek haza, de se Ciprasznak, se bármelyik másik európai baloldali politikusnak szava sincs az ellen, hogy a magyar vagy lett vagy román nyugdíjas két-háromszáz euróból szó szerint nyomorog?
Az adatigénylés korlátozása minden más megoldásnál drágább: lehetővé teszi ugyanis a korrupciót.
A buta náci buta náci, semmi több. Csak sajnos ennyi látszik belőlünk, semmi több.
A szervezők érzik és tudják, hogy Magyarországon kissé más a helyzet, mint Bécsben vagy Berlinben. Nem csak „nekik”, másoknak is.
A korábban kiagyalt, elvetélt vagy túlzott kiadásokkal járó projektek után talán itt az ideje, hogy akik az olimpiai beruházás felelősei lesznek, tegyék kockára saját vagyonukat is, ne csak a köz pénzét tegyék kockára. Ilyesmit javasolt negyedszázada Kornai János közgazdászprofesszor, és ez manapság aktuálisabb, mint valaha.
Le kell számolnunk beidegződéseinkkel, ha meg akarjuk menteni Európát.
Ha Görögország nem próbálhatja ki az eddig követett út alternatíváját, annak beláthatatlan következményei lehetnek.