Az, hogy politikusaink nagyívben hallgatnak az egészségügyről már sokkal megszokottabb. Lám most se ejtették ki egyszer a szót, egészségügy, miközben a társadalombiztosítási járulékbevételeket érintő „megoldásokat” megfogalmazták. Politikusaink számára a társadalombiztosítási járulék egy kedves mumus, egy sajnálatos teher, melyet azért érdemes csökkenteni, hogy az országnak jobb legyen. És higgyük el, ahogy kevesebbet kell e mumusnak fizetni, mindjárt több gyűlik majd össze kasszájában!

Az már legyen az egészségügyben dolgozók egyéni szociális problémája, ha ezen „megoldás” esetleg mégse hozná a várt eredményt, és a TB források még az eddigi szinten sem lennének képesek fedezni az ellátásokat. Valakinek egyszer már érdemes lenne mérleget állítani a társadalombiztosítási igények, és ezen kassza lehetőségei közé. Jó lenne egyszer az egészségügyet nem csak tűzoltásszerűen kezelni, egy-egy robbanásveszélyes szituáció lángját elvenni, a mélyben parázsló indulatokat érintetlenül hagyni.

Sajnos egyelőre nincs felelős tényező kis hazánkban, mely a „társadalmilag vállalható” kategóriáját megfogalmazná a választók irányában. Így csak a betegek és orvosaik szava hallatszik, mely érthetően csupán a szakmailag lehetségesről beszél, és az elvárásokat más, jellemzően lényegesen gazdagabb egészségügyi rendszerekhez igazítja. Legyen szó újonnan piacra került gyógyszerekről, vagy nemzetközileg sikeresen alkalmazott műtéti technikákról, viszonyítási alapunk mindig a Nyugat. A globalizált gazdaságban ugyanakkor akár a gyógyszerek, akár a kórházakban felhasznált gyógyászati segédeszközök árát nézem, az árszínvonal jellemzően igen hasonló. Ilyen körülmények között a kisebb kasszából a közel azonos volumen csakis a rendkívüli mértékben nyomott bérszínvonal rovására tartható fenn.

Ha egy politikus az egészségügyet érintő bármilyen változtatást tervez, arra kérem, először a társadalmat szembesítse a gazdaságilag felvállalható igényszinttel! Amíg ezt nem teszi meg, hazánk nyugatitól elmaradó nemzeti össztermékéből csak egy relatíve magasabb társadalombiztosítási járulék szinttel lenne esély egy nyugatival összemérhető egészségügyi ellátás fenntartására. A munkahelyteremtést ösztönző munkavállalói tehercsökkentés nagy ötletét pedig kérem ne a társadalombiztosítás, hanem a kormány költségvetésének terhére tesztelje!.

A szerző osztályvezető főorvos