Dr. Kende Péter sokat publikáló, szorgalmas szerző, akinek személye és munkássága ellentmondásos reakciót váltott ki a magyar társadalomban. Hívei, rajongói nemigen vannak, ellensége annál több. Ennek legfőbb oka a szerző nyíltan vállalt politikai elfogultsága a ’bal-lib” oldal iránt, mely az Orbán Viktorról írt és a 2002-es, valamint a 2006-os országgyűlési választások előtt közreadott opuszaiban jutott kifejezésre. De a baloldali „médiakörök” sem túlzottan kedvelik: munkáit hevenyészettnek, összecsapottnak tartják, és sokallják benne a „direkt” politizálást. Élesen bírálják, állításait megalapozatlannak és rágalmazó jelegűnek tartják azon szakmák (mindenekelőtt az orvosok és az egészségügyi intézmények, illetve az igazságszolgáltatás, elsősorban a bíróságok és az ügyészség) képviselői, akik úgy érzik, hogy Kende egy ellenük irányuló politikai kampány részeként gyalázza őket. Olyasmit is rebesgetnek róla, hogy olyan, elsősorban rendőrségi forrásokhoz is hozzájut, amelyekhez más tollforgató nem. Tisztázhatatlan, mi ebben az igazság, arról nem is beszélve, hogy nehéz meghúzni a határvonalat az újságírói élelmesség és a „privilegizált bennfentesség” között.

Dr. Kende Péter © Túry Gergely

Bár a szerzőhöz régi személyes ismeretség köt, az említett okok miatt eddig nem vettem a fáradságot, hogy munkásságában elmélyüljek. Mégis, a Nesze neked igazság! – A Kulcsár ügy című, legújabb kötetével kivételt tettem, és figyelmesen elolvastam. Ennek legfőbb oka az volt, hogy témaválasztása kizárhatta volna, hogy könyvében domináljanak politikai nézetei. Tény, hogy jó néhány megjegyzésében így sem rejti véka alá, mely pártok győzelméért „dobog a szíve”. Mindenesetre a 2002 tavasza óta ellenzékben lévő Fidesz lejáratására nehezen lehetett felhasználni a kormányzati és pénzügyi körökhöz ezer szállal kötődő Kulcsár Attila 2003 júniusában kirobbant, nagy visszhangot keltett ügyét, hacsak közvetve nem, a „fideszes” Rejtő E. Tibornak, a K&H bank egykori vezérigazgatójának középpontba állításával. Ezzel együtt, a terjedelmes, 335 oldalas kötet jól összefoglalja a K and H Bank Equities nevű befektető cégéhez kapcsolható, rendkívül bonyolult, különböző módon értelmezhető sikkasztási ügyet, melyben már megszületett az első fokú bírói ítélet is. Kende könyve 2009. október elején, egy évvel a Lehman Brothers és a Merrill Lynch beomlása és a gazdasági világválság kitörése után jött ki, és a szerző, a tanulságokra alapozva, néhány új szempontot is felvet a Kulcsár-ügyről.

Kezdjük talán annak a kérdésnek a megválaszolásával, hogy tömérdek, kompromittáló politikai szála ellenére miért nem hatott úgy a magyar a közvéleményre, és gyakorolt hatást a 2006-os választások eredményére a „K&H botrány” mint 1997-es, nyolcszázmilliós Tocsik Márta ügy, illetve ejtett gyógyíthatatlan sebet a legnagyobb kormányzó párt presztízsén, úgy, mint a 2007-ben kitört, alig hatvanmilliós Zuschlag-ügy? Utóbbi históriák, noha a velük eltüntetett pénzek nagyságrendje meg sem közelíti azt az ötmilliárd forintot is meghaladó összeget, amelyet Kulcsár Attila ügyfelei, állami cégek, illetve privát befektetők voltak kénytelenek veszteségként elkönyvelni, direkt „párfinanszírozási” botrányok voltak. Mivel ebben az időben a MSZP és az SZDSZ kormányzott, a pénz az ő politikusaik kampányára folyt el. Mikor ez kiderült, érzékeny veszteséget okozott a baloldali pártoknak (Horn Gyula kormánya lényegében a Tocsik-ügybe bukott bele, Gyurcsány Ferenc pedig, aki 2002-től ifjúsági és sportminiszter volt, komolyan - s úgy tűnik, nem is ok nélkül - „besározódott” a Zuschlag perben).

Kulcsár Attila © MTI

A K&H Equities, és az élén álló Kulcsárt Attila spekulációi viszont alapjában véve pénzügyi jellegűek voltak, s csak közvetve érintették a politika szféráját. Igaz, ott viszont a legmagasabb köröket, továbbá a VIP-lista révén jelentős magánvagyonnal rendelkező, tekintélyes magánszemélyeket, köztük „médiagurukat” is. (Kulcsár Attila 2002 nyarától a K&H Banknál az Önkormányzatok és EU Projektek üzletág ügyvezető igazgatója is volt, ezért volt állandó belépője a Miniszterelnöki Hivatalba.) Vele óhatatlanul kapcsolatba kellett kerülnie az ellenzéki vezetésű önkormányzatok polgármestereinek, az őket finanszírozó vállalkozóknak, sőt, a Fidesz legszűkebb vezető körének is. Ez a botrány kitörése lehetőséget adott az akkor még komoly befolyású lojális média számára a botrány porlasztására. Nem véletlenül kérdezett rá a parlamentben egy szocialista képviselő nagy hangon az ellenzék „bűnrészességére” a Kulcsár-ügyben, miután 2003 nyarán nyilvánosságra került Kulcsár Attila és Áder János találkozója.

Érdemes különbséget tenni a kulcsfigurák között is. Az APV Rt. estin jogot végzett titkárnője,Tocsik Márta tényleg nem volt több mint stróman (vagy ha jobban tetszik: Strohfrau), Zuschlag János pedig kisstílű, ráadásul a pénzügyekben járatlan politikai kalandor. Kulcsár Attila azonban bonyolultabb képlet, az ő szédületesen gyors karrierjén, Rejtő Tiborhoz fűződő kapcsolatán érdemes eltűnődnünk. Kende sem képes racionális magyarázatot adni arra, ki és miért indította el a pénzügyi pályán a „jogosulatlan pénzügyi tevékenység” vétsége (zálogház engedély nélküli üzemeltetése) miatt másfél millió forintos pénzbüntetésre, majd vesztegetés miatt nyolc hónap felfüggesztett börtönre ítélt, nyolc általánost végzett nagykanizsai kőműves-segédet. (Múltjáról úgy is meggyőződhettek volna, ha felhívják a K&H nagykanizsai fiókjának vezetőjét, hogy mit tud róla!) Igaz, Kulcsárnak volt némi érzéke a pénzügyekhez, hiszen valutaüzérkedéssel is foglalkozott, majd sikeresen meglépett búsás nyereséget remélő ügyfelei pénzével. Ez a figura lett huszonnyolc éves korára a többségben belga tulajdonú, multinacionális pénzintézet, a K&H bank teljhatalmú bennfentese, Rejtő Tibor vezérigazgató bizalmasa, aki minden ellenőrzés nélkül hajthatta végre a tranzakcióit.

Egy ilyen hihetetlen karrier, mely onnan indult, hogy Kulcsár recepciósnak jelentkezett a bankba, ahová felvették, majd néhány hónap alatt bróker lett belőle, tekintettel a bankok világszerte rendkívül szigorú személyzeti politikájára, teljesen irracionális, normális viszonyok között elképzelhetetlen. (Hacsak nem játszott benne szerepet a „Jayson Blair” effektus. Mint emlékezetes, körülbelül abban az időben, amikor Kulcsár a K and H bankban, Budapesten korlátlan bizalmat kapott, egy tehetséges fekete sztárriporter a liberális New York Times-ben ültette hintára kitalált sztorikkal az olvasókat, és az egész szerkesztőséget. Senki nem ellenőrizte, igazat ír-e vagy sem, ugyanis a „pozitív diszkrimináció” abban nyilvánult meg, hogy nem ellenőrizték. Lehet, hogy ez játszhatott szerepet a kisebbségi létből kitört Kulcsár esetében is?)

Az első fokon felmentett Rejtő E. Tibor – Kende szerint – elfogadtatta a bank többi vezetőjével, hogy Kulcsár kivételes tehetség, akinek az útját egyengetni kell, és felhasználta őt saját céljaira, rafinált spekulációi eszközévé tette, melyek miatt a bíróság sem tudta felelősségre vonni. Vagyis, rátolta a felelősséget a vitathatatlanul eszes, és persze a befektetői pilótajátékot önállóan is szervező Kulcsárra, aki végül meglehetősen súlyos ítélettel, első fokon kiosztott nyolc év börtönnel fizetett bűneiért.

Az Amerikából a rendszerváltás után visszatért, és a hazai bankrendszer meghatározó személyiségévé vált Rejtő E. Tibor – aki a szerző szerint a Kulcsár-ügy kulcsfigurája, aki kitalálta, pontosabban adaptálta azt a pénzügyi mechanizmust, melynek működtetésért Kulcsár, illetve a K&H Equities nagybefektetői bűnhődtek meg. Kulcsár Attila aligha tudta volna egyedül kitalálni azt a pénzügyi technikát, amelynek széleskörű alkalmazása, majd bukása később az egész világot gazdasági válságba sodorta – állítja a szerző. Feltevését igazából nem tudja bizonyítani, de felhívja a figyelmet arra, hogy a K&H tulajdonosában, a belga KBC bankban már az 1990-es évek második felében használták azt a „kreatív” könyvelési technikát, melyet egyidejűleg az amerikai Enron cégnél a két csúcsvezető, Kenneth Lay és Jeffrey Skilling is alkalmazott. Őket az USA-ban 2001 őszén 45, illetve 24 év börtönre ítéltek pénzmosásért, tudatosan előidézett csődért, belső kereskedésért, és az ellenőrzés félrevezetésért.

Belgiumban is ütött azonban az igazság órája A belga ügyészség – évekig tartó, politikai harcokkal terhelt nyomozás után – fiktív kölcsönök, hamis hozamok, csaló elszámolások, bűnös adóvisszatartás miatt emelt vádat a KBC luxemburgi és belga anyabankjának 35 felső vezetője ellen. A portfolio.hu annak idején azt írta: a luxemburgi KBC-ügyben használt néhány csalási módszer kísértetiesen hasonlított a KBC budapesti cégében, a K& H brókercégben alkalmazott Kulcsár-Rejtő-technikákhoz. Jellemző módon a K&H bank még Kulcsár bukása után évekkel is bocsátott ki „mérgezett buborék-kötvényeket”, melyeknek tájékoztatójában ezt írta: „Ön nem a kibocsátó bank hitelkockázatát, hanem több száz vállalat hitelkockázatát vállalja fel, azaz egy közgazdasági szempontból ideális portfóliót vásárol; amely állampapír-szintű kockázattal fizet azoknál magasabb kamatot; a magyar államkötvényeknél is biztonságosabb befektetés formájában.” És ha mindez még nem lenne elég csábító: „A kötvények várható futamideje 10 év, ez azonban nem feltétlenül jelent ilyen hosszú távú elkötelezettséget, a papírokra ugyanis a KBC likvid másodpiacot garantál.”

Nem csoda, hogy a Kulcsár-ügyben bíráskodó Varga Zoltán, illetve a neki segítséget nyújtó pénzügyi szakértők sem voltak képesek teljes körűen átlátni az off-shore cégek tucatjait is közbeiktató, kölcsönökből képezett befektetési alapokkal végzett spekulációk bonyolult láncolatát, melynek végén még a pontos veszteség sem volt világos, hiszen az ötmilliárdos kárösszeg is csak becslésen alapul. A belga ügyészség is csak „évekig tartó, politikai harcokkal terhelt nyomozás” után volt képes vádat emelni a KBC-bank spekulációi ügyében, pedig bizonyára jobban el volt látva a munkájához szükséges eszközökkel, mint a magyar.

Mindezek után sem érzem megalapozottnak Kende máshonnan már ismerős vádaskodását a Kulcsár-ügyben eljáró ügyészek, illetve a bíróság ellen. Nálunk még - legalábbis, ami a Bécsből hazahozatott Kulcsár Attilát illeti -, az Ausztriával kötött kiadatási egyezmény is megkötötte az igazságszolgáltatás kezét. Figyelemreméltó, hogy Rejtő E. Tibort, aki Kulcsárt felfedezte magának, végül nem tudták elmarasztalni, annak ellenére, hogy - a könyv szerint - ő adott felhatalmazást arra, hogy a VIP-ügyfeleket a szokásos banki eljárás kiiktatásával kezeljék, ami kaput nyitott a szélhámosságnak. Az 2008 őszén hozott ítéletből kiderült, hogy az ügyészségnek nem sikerült bizonyítania Rejtő bűnösségét. “A bankvezérnél nyilvánvalóan hiányzott a bűncselekményhez szükséges motiváció, hiszen kiemelkedően magas fizetése, prémiuma és jutalmai voltak, a sikkasztásban való közreműködéssel pedig ésszerűtlenül nagy kockázatot vállalt volna” - kommentálták utóbb az ítéletet.

A Kulcsár-ügynek több botrányos „mellékszála” is volt, mellyel Kende részletesen foglalkozik, de ma már látjuk, hogy valamennyi érdektelen epizód volt, csak az érintettet hurcolta meg: ilyen a felmentett Molnár Csaba nyomozó ügye vagy a Kulcsárral kifogásolható körülmények között érintkező, ezért lefokozott Bácskai János története. Érdekesebb viszont, hogy az egész botrányos história kipattanása, a Pannonplast részvényeinek tömeges felvásárlása egybeesett a PSZÁF elleni támadással, melyet 2003 tavaszán a KEHI (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) részéről a szocialista Keller László vezényelt, és ami a Szász Károly elnök elleni utcai támadásban kulminált. Az akkori MSZP-SZDSZ kormány éppen akkor „üzent hadat” a PSZÁF-nak, és korlátozta jogosítványait, amikor a már jó ideje folyó pénzügyi spekuláció leleplezése éppen ezek szigorítását követelte volna meg. És persze 2006 után a lakossági devizakölcsönzést sem lehetett volna bevezetni, ha az a PSZÁF részéről határozott, és a nyilvánosságot is mozgósító ellenállásba ütközik.

Érdemes továbbá megjegyezni, hogy a háttérben már akkor is folyhatott a küzdelem egyes külföldi befektetési alapok és bizonyos hazai kereskedelmi bankok között. Ez a konfliktus 2008. október 9-én vált világossá, amikor délután 16 óra után az OTP-részvények ára a Soros Györgyhöz tartozó Soros Fund Management LLC támadása következtében meredek zuhanásba kezdett. Mint ismeretes, ezért az akciójáért a PSZÁF ez év tavaszán súlyos büntetést rótt ki Soros Györgyre – aki egyébként elhárította magáról a felelősséget, ugyanúgy, mint Rejtő E. Tibor. Az OTP vezére pedig nem más, mint a 2008 őszén titkosszolgálati eszközökkel is támadott Csányi Sándor, elnöki tanácsadója pedig a PSZÁF éléről jogellenesen eltávolított, megveretett Szász Károly.

Az ellenzék egyes vezetői elszámoltatást helyeztek kilátásba a tavaszra várható választási győzelmük után. Ha valóban sor kerül elszámoltatásra, és újabb perekre, lehet, hogy ismét hallunk a Kulcsár-ügyről.

Pelle János