szerző:
Mohai V.Lajos
Tetszett a cikk?

Ármánykodás, cselfogás, pandúrokkal szétkergetett ellenfelek, választási botrányok, dínom-dánom és eszem-iszom, csapra vert hordók és hízelgő szónoklatok, megvesztegetés és, ha más mód nem volt, fizikai, hatósági fenyegetés – csak néhány vonás a képviselőválasztások kísérőjelenségeiből, amelyet a magyar írók Czuczor Gergelytől Gozsdu Ignácig a tollukra tűztek az elmúlt közel két évszázadban.

„Dobszóval azt utcán, énekszóval a templomban hirdették a népszónokok, hogy jön a nagy nap, amelynek sorsa életünk, halálunk fölött határoz. Rajtunk függ a világ szeme. A fuvar ára felment száz forintra.” – írta a legnagyobb magyar mesemondó, Jókai Mór egyik korteskedésről szóló regényében.

A képviselőház 1848-ban. Korabeli rajz

A követek – ahogy akkor a képviselőket hívták – megválasztása kedvelt témája lett a magyar íróknak. Korántsem véletlenül, hiszen a választási színjátékok torz formában képezték le a korabeli társadalom ellentmondásait, az uralmi viszonyokat. A haszontalan korteskedésről, választási visszaélésekről ragyogó szatírák születtek az irodalomban. A mára már a nagyközönség előtt kevéssé ismert Czuczor Gergely, mintegy megadva az alaphangot a mucsai korteskedésről, 1844-ben a következőket vetette papírra:

 „Van susogó faluzás, van vokshajtósdi vadászat,
Van henye, kóbor elég, van sereg ingyenivó,
Köznemes és főúr, tiszt, nem-tiszt lettek egyenlők,
Egy kulacsot szívnak bocskoros és kaputos. (…)
Majd a kétes fegyver választja el: izgat
A híres ólmos bot, bicska, pisztoly, ököl,
És van fojtogatás, szúrás, agybafőbe legyintés,
És van szörnyű halál: semmi! De nincsen adó!”

Nagy Ignác pedig, akinek budapesti belvárosban utca őrzi a nevét, színpadi művet írt, amelynek 1843. augusztus 5-dikén volt premierje a Nemzeti Színházban: A tisztújítás című színdarab közönségsikere a szerző több kortársát is megihlette, így a Petőfi környezetéből később ismertté vált Vahot Imrét, aki Restauráció címmel írt gunyoros darabot a követküldésről. A mára teljesen elfeledett Berecz Károly író egyenesen „ünnepélyes nemzeti tragikomédiaként” jellemzi ezekben az években a vidéki választási komédiákat. Eötvös József tananyagként is szolgáló műve, a vármegyei viszonyokaté s a rendi Magyarországot vitriolos tollal bemutató A falu jegyzője is bővelkedik a megyei korteshadjáratokról szóló már-már burleszk részletekben. Ennek a műnek az a témája, hogy egy liberális-demokrata falusi jegyzőnek a maradi ellenpárt ellopatja a nemesi levelét, hogy ne tudja jelöltetni magát újra a hivatalára. 

„Oly embereket állítanak előnkbe, kiknek joguk van bírájokat, igazgatójokat választani; felséges jog! És miképpen élnek vele? Aljas részegségben. Annak árulják magokat, ki legtöbb pénz ígér” – írta egy ismeretlen kritikus Nagy Ignác színdarabjáról a bemutató alkalmával.

Innen már csak egy lépés a kor legjobb színvonalán megírt szatíra, Az elveszett alkotmány. Arany János voltaképp ezzel a Kisfaludy Társaság pályázatára írott, 1846-ban megjelent művével lépett az irodalomba: ragyogó paródia született kezén a kortársi világról, amelyben a követválasztásokat dagályos, hazug és demagóg színpadként írja le – groteszk tükröt tartva az egész romlott rendszernek. Epés hexameterekben gúnyolja ki a vidékies nemesi világ hírvivőit, akik a reformkori választási botrányoknak megágyaztak. Az akkor még falusi nótárius Aranytól alaposan megkapja a magáét mindkét politikai tábor: megvetését a nemesi politizálás iránt úgy fejezte ki, hogy a maradiakat „kemény nyakúaknak”, a liberálisokat pedig önzőknek és képmutatóknak ábrázolta.

 A nemesi választások sokszor adtak munkát Jókai Mórnak és Mikszáth Kálmánnak is, akik pedig a képviselői padsorokat is koptatták -- ez azonban nem gátolta meg őket abban, hogy ne fessenek borzongató képet a korrupt és kisszerű légkörről, melyben egy-egy követállítás lezajlott. 

 Jókai (egyéb más művei mellett) az 1886-ban papírra vetett A kiskirályok című regényében nyúl vissza a reformkori követválasztáshoz, és szinte harci cselekményként ábrázolja a balgaságokkal teli „választási küzdelmet”. Érdemes idézni egy részletet:

 „Az utolsó napokban már általános volt a verekedés a megyékben. Eltörni a lábát egy voksnak, az is nyereség. Boglyák, kukoricagórék felgyújtása éjjeli renden volt, kísérve elszórt céduláktól, amikben a falut veres kakassal fenyegetik, ha a választás napján ki mer mozdulni valaki a házból. A kétséges szavazatok ára mesésen lett árverezve. Dobszóval azt utcán, énekszóval a templomban hírdették a népszónokok, hogy jön a nagy nap, amelynek sorsa életünk, halálunk fölött határoz. 

Mikszáth több könyvében ostorozza a maradi vármegyei viszonyokat és a Parlamentben folyó munkát. Humoros formában szól a honi választások visszásságairól a Két választás Magyarországon című híres könyvében, és vitriolba mártott tollal ír a parlamenti életről Országgyűlési karcolatok című tudósításaiban máig élő műfajt teremtve sorozatával. Az ő ösztönzése hatott az 1880-as évektől Bródy Sándorra, Acsády Ignácra, Gozsdu Elekre és Török Gyulára is, akik egy-egy remekmívű epizóddal adóztak a követválasztások áporodott légkörének.

Íróinkban -- bármekkora távolság választotta is el őket egymástól időben és szemléletmódban -- összecsengett az a szatirikus hév, amellyel a nemesi korszak „maradi életvilágába” beillesztett alkotmányos aktust kénytelen-kelletlen kifigurázták. De mit is tehettek volna mást annyi önző, konok és ostoba törtető láttán, amelyet annak a „régi Magyarország”-nak a világa felszínre hozott a követválasztások alkalmával?

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Lassan elrakhatja az esernyőt: jövő héttől búcsút mondhatunk a rossz időnek

Lassan elrakhatja az esernyőt: jövő héttől búcsút mondhatunk a rossz időnek

Jobb, ha nem ejti le: 110 ezer forintért javítják az új iPhone kijelzőjét

Jobb, ha nem ejti le: 110 ezer forintért javítják az új iPhone kijelzőjét

Van-e csodafegyvere az ellenzéknek 2022-re? – Tóka Gábor vitaindító elemzése

Van-e csodafegyvere az ellenzéknek 2022-re? – Tóka Gábor vitaindító elemzése