Zentai Péter: Komolyan gondolja, hogy a kommunista rendszerek, sőt magának az NDK-nak a bukása után vágynak emberek a kommunizmus után?

Gesine Lötzsch: Erről szóló cikkemet ébresztőnek szántam. Meggyőződésem, hogy nagyon sokan akarnak igazságosabb társadalmat.

Gesine Lötzsch

AP

Ha úgy tetszik: kommunista társadalmat. Naponta éli meg az ember, hogy a kapitalizmus alkalmatlan a túlélésre. És igenis: sokan, főként fiatalok nagyon is akarják, hogy végre mutassanak fel a számukra alternatívát.

Z.P.: És milyen alternatívát?  Én a magam részéről például azt tapasztalom, hogy mindent egybevetve, a kapitalizmus mutatja a legnagyobb rugalmasságot a történelemben: folyamatosan képes az öngyógyításra, állandóan reformálódik, a válságokkal szemben roppant ellenálló. Ön ezt nem érzékeli?

G.L.: A kapitalizmus kétségbevonhatatlanul magas produktivitása, hatékonysága a rendkívüli mértékű kizsákmányolással, a javak, szolgáltatások egyre igazságtalanabb elosztásával, a bérek lefelé srófolásával függ össze. Egyesek félelmetesen meggazdagodhatnak az emberek túlnyomó hányada, a természet és a klíma hátrányára. Szóval: nehogy már azt higgyük, hogy a kapitalizmus jelenti a történelem végét…

Z.P.: Akkor hát milyennek kell elképzelnünk el a kapitalizmust meghaladó társadalmat, például Németországban?

G.L.: Mi demokratikus szocializmust akarunk, egy olyan társadalmat, amelyben a vagyonokat igazságosan osztják el, amelyben nincs kizsákmányolás, az emberek ténylegesen részt vehetnek az őket körülvevő társadalom alakításában. Ezt a társadalmat nem a tőke, a nagy multik, hanem az emberek, köztük a kis-és középvállalkozók többségének érdekei irányítják, természet- és klímabarát módon. Az energiacégek és a pénzügyi intézmények, a bankok társadalmi kontrolljára van szükség, ezt egyebek között eme ágazatok kemény plusz adóztatásával kell elérni. Szűkíteni és felügyelni kellene az Európai Központi Bank hatáskörét, megálljt parancsolni a megszorító pénzpolitikájának, összeurópai bankadókat kell bevezetni.

Z.P.: Ilyesmin gondolkodik, ilyesfajta társadalmat akar  a jelenlegi magyar kormány is. Pedig az nem baloldali, hanem jobboldali. Továbbmegyek: olvasom az Önök írásaiból, kihallom a beszédeikből, hogy erősen antiimperialisták, globalizáció-ellenesek, anticionisták, igazságtalannak tartják az Európai Unió jelenlegi rendjét. Ugyanezt mondja a radikális jobboldal, szerte Európában, Németországban mindenképpen. Hogy lehet megkülönböztetni a populista jobboldalt, vagy akár a szélsőjobbot a marxista baloldaltól?

G.L.: Tisztázzunk valamit: a nemzetgazdaságok privatizálásának és liberalizálásának  megakadályozása azért lényegbevágó, mert egyébként – és ezt nap mint nap tapasztalni kényszerül  a polgár a nyugati országokban – egyre inkább a tőke érdekei diktálják a politikát. Úgy mentik a vállalatokat, hogy a nyereséget, a profitot zsebre vágják, a veszteséget pedig társadalmasítják, más szóval, nem a vétkesekkel, hanem az ártatlanokkal fizettetik ki a számlát. A Baloldali párt ugyanakkor szembeszáll, harcol mindenfajta származási alapon történő megkülönböztetés ellen. Semmiféle erőszakot nem támogatunk céljaink elérése érdekében. Mindezek fényében megengedhetetlen, hogy bárki összemosson bennünket a jobboldali radikálisokkal.

Z.P.: Mégis sokan megkérdőjelezik, hogy valóban demokratikus párt-e a Baloldali párt? Hogy mást ne említsek: régi NDK-s elvtársak is igencsak aktívak  a párt soraiban.

G.L.: A Linke  négy évvel ezelőtt a PDS-ből, a Demokratikus Szocializmus Pártjából jött létre, mely párt kétségtelenül, áttételeken keresztül,  az NDK állampárt utódpártjaként működött. Mi demokratikus párt vagyunk, elfogadjuk a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányát, annak alapján és szellemében politizálunk. Ami pedig az oly sokat emlegetett viszonyunkat illeti a néhai NDK –hoz, nos: az NDK történelmünk része. Ugyanakkor néhány nappal ezelőtt tartott beszédemben is kijelentettem: a Baloldali párt, a Linke akárcsak elődpártunk, a PDS mindig is sokat foglalkozott és foglalkozik a sztálinizmus bűneivel, az NDK hibáival. Mindezekért bocsánatot kell kérnünk! De hadd kérdezzek vissza: vajon demokratikus párt-e a CDU vagy a liberális FDP? Az ő törvényjavaslataikat ugyanis óriásvállalatok, multik lobbistái írják. Hol itt a demokrácia?

Z.P.: Az SPD-vel, a szociáldemokratákkal és a Zöldek pártjával ezek szerint nincs ilyen baj. Ébredhetünk egy nap arra, hogy Németországot szociáldemokrata-baloldali párti-zöldpárti szövetségi kormány irányítja? Elvégre tartományi szinten ez már működik néhol, egyebek között a fővárosban.

G.L.: Ilyesfajta szövetségi szintű  koalíciók csak akkor képzelhetőek el, ha az azokban résztvevő pártok őszintén és azonos módon akarják elérni, hogy megváltozzon, alapvetően javuljon az emberek élete. Feltétele a kormányzati együttműködésnek, hogy befejezzük az afganisztáni háborút, hogy visszacsináljuk a törvényt a nyugdíjkorhatár 67 évre emeléséről, hogy megszüntessük a munkanélküliek megalázását szolgáló törvénykezést, hogy minimálbért állapítunk meg és vezetünk be végre ebben az országban.