Tetszett a cikk?

Egy titkok nélküli világ, ahol minden szivárogtató automatikusan a mennybe megy (még ha csak a híres 15 percre is), ahol kvázi népszavazás kérdése, hogy egy országnak milyen titkosszolgálatra van szüksége, nem csak nemzetbiztonsági szempontból lenne tényleg orwelli rémálom.

"E botrány után az 'emberi jogok' szóösszetétel el sem hagyhatná az amerikai politikusok és kormányzati tisztségviselők száját." (Lovas István, Magyar Nemzet)

 

Kísértet járja be a reptéri várókat, Edward Snowden kísértete. Az államtitkokat közzétevő 29 éves rendszeradminisztrátor védelmére, ikonizálására szent koalíciót hozott létre a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német zöldek. Anna Chapman orosz kémnő házassági ajánlatot tett neki; egy német nyugdíjas asszony közölte, ő örökbe is fogadná, ne bolyongjon már az a szegény fiú ide-oda, a végén még megfázik; a Jobbik pedig politikai menedékjogot adna neki, hogy bevonhassák őt "a megfigyelési ügy részleteinek tisztázásába". Igen, így megy ez szakértői körökben: mi befogadjuk, ő hozza a négy laptopját, oszt jöhetnek a részletek.

Ha minden jól megy, akkor a seremetyevói tranzitváróban dekkoló lelkiismeretes, szabadságpárti fiatalember, aki legutóbb 500 dollárral segítette a libertárius Ron Paul kampányát, hamarosan egy olyan országban (vagy annak követségén) találhatja magát, mint Kuba, Bolívia, Ecuador vagy Venezuela, ahol különleges kultusza van az egyéni emberi jogoknak, főleg a magánszféra tiszteletének, az elektronikus adatvédelemnek. Jó, próbálkozott ő Németországgal és Franciaországgal is, de ott nem kellett, fogalmunk sincs, miért, talán mert Amerika partnerei – nem lehet ugye mindenre gondolni, ha az ember négy laptoppal Hong Kong felé tart.

Véletlenül sem állítanám, hogy a lelkiismeretes, szabadságpárti fiatalember a kínai vagy az orosz titkosszolgálat, vagy ami még rosszabb: a WikiLeaks megbízásából mentette tele a pendrive-ját amerikai államtitkokkal, az viszont elég sokatmondó, kik háborodnak fel látványosan azon, hogy egy kémszolgálat kémkedett: mindenki. A radikális baltól a liberálisokon, nemzeti szuveréneken és az obligát zöldeken át a radikális jobbig. Még a tónusuk is megkülönböztethetetlen, amikor a – számukra máskor teljesen közömbös – egyén jogait védik az amerikai túlhatalomtól.

Miközben a) az észak-koreai lágerek ellen soha nem háborognak, b) bármely idegennel készek meztelenül szaunázni, c) nem tudják, mi az a metaadat, de fenyegetően hangzik, d) a saját államuk titkosszolgálata iránt kétszer akkora az ingerküszöbük, mint az amerikai iránt, pedig a britek még a fiatalember szerint is rosszabbak az NSA-nél, a franciák meg egy konkrét rémálom. Ez nem is kettős mérce, ez már egy egész mércegyűjtemény. A jónép természetesen Nagy Testvérről beszél, "szép új világot" vizionál, a romlottabbja éjjel United Stasi of America feliratot vetít a berlini amerikai követség épületére.

"Mert bármilyen utóéletet éljen is a botrány, bármire használják is ki, a meghasonlottságában az emberiségért tenni akaró egyén mindig érdemes lehet a szimpátiánkra" – hozakodott elő ars poeticájával Zord Gábor László (Magyar Nemzet), valószínűleg nem teljesen függetlenül attól a ténytől, hogy ez az emberiségért tenni akaró egyén történetesen az amerikaiaknak ártott (sőt, mint arról a The Washington Post beszámolt, a kár nagyobb lehet, mint gondolnánk). De próbálta volna csak leleplezni mondjuk az UD Zrt. és a jelenlegi állampárt kapcsolati hálóját, máris nem lenne érdemes a szimpátiánkra.

Amerikának keresztbe tenni mindig hálás feladat, és a jutalom, a mennybe menesztés garantáltan nem marad el. De mi is történt pontosan? Az amerikai nemzetbiztonsági szervek legkésőbb szeptember 11-e óta első számú prioritásuknak tekintik a terrorista támadások megelőzését, és az egy szem bostoni merénylet kivételével ez sikerült is. Ha jól értjük, akkor az NSA – európai társszerveivel együtt – nem olvasott bele mailekbe, hanem nettó adathalászatot folytatott, algoritmusokat futtatott, információkat rendszerezett, profilokat állított össze, leginkább külföldi állampolgárokról (ha amerikaikról is, akkor valóban törvényt sértett), hívásokról, SMS-ekről szóló adatmilliárdokat gyűjtött, együttműködésre bírva a Verizont, a Google-t, a Yahoo!-t, az Apple-t és a Facebookot.

Amely cégek, ha úgy vesszük, mást sem csinálnak, mint adatokat halásznak és bányásznak, orwellkednek, szép új világot teremtenek – és ez nekünk nagyon is megfelel, hiszen mindezt mi hagytuk jóvá.

Az NSA-nek meg az a feladata, hogy ez a netezés úgy történhessen a részünkről békében, hogy közben ne robbantsan fel minket az internetkávézóban az Iszlám Dzsiháddal A Világ Békéjért Forradalmi Front helyi lerakata. Ez a Cég törvényes feladata, ezért tartják fenn az adófizetők pénzén. És ezzel nemcsak Amerika, de Európa biztonságát is védik. Ezzel szemben az égvilágon senki nem hatalmazta fel Edward Snowdent arra, hogy ő úgy ítélje meg: ezek meg azok a file-ok "közérdekű információk", kontextusra való tekintet nélkül a nyilvánosságra tartoznak, hadd ismerje meg mindenki, milyen stratégiával dolgoznak pl. a Cég emberei a kínai hackerekre, orosz titkosszolgákra, németországi iszlamistákra. Nála van állítólag a jelenleg fedésben dolgozó összes CIA-ügynök listája is.

Én meg holnap úgy döntök, Snowden édesanyjának svájci bankszámlája, vagy barátnőjének a szerverén található bikinis fotói "közérdekű adatok" – akkor már közzé is tehetem azokat? Egy titkok nélküli világ, ahol minden szivárogtató automatikusan a mennybe megy (még ha csak a híres 15 percre is), ahol kvázi népszavazás kérdése, hogy egy országnak milyen titkosszolgálatra van szüksége, nem csak nemzetbiztonsági szempontból lenne tényleg orwelli rémálom.

Csak hogy egyértelmű legyen: jogszabályok áthágása, kormányzati szervek kontroll nélküli túlterjeszkedése működő demokráciában elfogadhatatlan, ehhez nem kell civil libertárius érzékenység. A terrorizmus nem amerikai fóbia, hanem tényleges fenyegettség, de ettől még persze egy kormányzat sem léphet át törvényes határokat, nem nyúlhat bele az életünkbe. Nem a hatalom jó szándékában kell bízni, hanem transzparencia kell, abúzus-álló intézményes garanciák kellenek, és ezek történetesen Amerikában léteznek, nálunk nem.

Hol marad a magyar Amerika-ellenesek, jogvédők nagy felháborodása a közszolgákra ráeresztett titkosszolgálatok miatt (incl. házkutatás, bepoloskázás, e-mail-olvasás, operatív megfigyelés)? És lesz-e felháborodott Magyar Nemzet-vezércikk amiatt, hogy láthatóan elszabadult a pokol a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál? Csak kérdem.

Hogy az NSA követett-e el törvénytelenséget, hogy alkotmányellenes területre tévedt-e, még nem tudjuk, majd a Kongresszus szakbizottsága előtt kiderül, Snowden legalábbis eddig nem szolgáltatott erről kézzelfogható bizonyítékot. Az viszont biztos, hogy az NSA 2009-ben két amerikai merényletet akadályozott meg, és Németország is világossá tette, hogy a társszervnek volt köszönhető több terrortámadás megakadályozása. Nem a cui bono a kedvenc érvem ez ügyben, de mégis mire számított ez a derék fiatalember, kik járnak majd jól a hatalmas leleplezéseivel?

Julian Assange és a patetikus hazudozó Michael Moore "az év hősének" nevezték Snowdent. Lelkük rajta. Meg azon a világon, ami itt létrejön, ha kiderül, mit is tartalmaz a derék, lelkiismeretes fiatalember pendrive-ja és négy laptopja.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Lefilmezték, ahogyan autó csapódik az M7-esen a közútkezelő nagy sárga dobozába

Lefilmezték, ahogyan autó csapódik az M7-esen a közútkezelő nagy sárga dobozába

Megint Magyarország bírálata volt a fő téma az EP LIBE bizottságában

Megint Magyarország bírálata volt a fő téma az EP LIBE bizottságában

Dédunokák nélkül karácsonyozhat Erzsébet királynő

Dédunokák nélkül karácsonyozhat Erzsébet királynő