Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
A föld- és a trafikmutyi után hamarosan itt a patikamutyi, ha minden az állami terveknek megfelelően alakul. A patikusoknak tulajdonossá kell válniuk, addig is jobban teszik, ha a NER-t szolgálják.
Amerikai és európai publicisták az FBI és az amerikai adóhivatal botrányos túlterjeszkedéséről, a "pártatlan" balos civilekről, a török zavargásokról és egy meleg párokat érintő fontos német Ab-határozatról.
A piacok nem tükrözik a fejlett gazdaságok kilátásait. A piacok és a gazdaságok kilátásai közötti eltérés nem egyedülálló jelenség a gazdaságtörténetben, és ezekben az esetekben az okot mindig az állami beavatkozásban kell keresnünk. A kamat nem más, mint a pénz ára. Mint minden ár, így a kamat is jelzés a gazdaság szereplői számára az adott eszköz szűkősségének mértékéről, az erőforrások pillanatnyi és várható kihasználtságáról. Tehát amikor az állam beavatkozik a kamatlábak természetes alakulásába, a gazdaság szereplői félrevezető jelzést kapnak.
Ami az elmúlt években történt, némán suhant el a magyar állampolgárok kócos feje fölött. A magyarországi jobboldal megértette az új médiák alaptermészetét, és erre a tudásra építi politikáját. Az Orbán-kormány ugyanis titkolja az intézkedéseit, megtévesztő nevekkel látja el őket – ezeket nincs idő helyesbíteni a médiasürgésben és médiaforgásban –, s ha mégis híre megy az aktusnak, hát elhallgatják, „cáfolják”, letagadják vagy az általános médiaömlenybe passzírozzák.
Levelet írok, mert nagy valószínűséggel soha az életben nem fogunk találkozni. Ha mégis igen, akkor vagy én lettem rossz ember, vagy nagyon nagy bajba kerültem.
A miniszterelnökön is múlik, hogy beköszönt-e Magyarországon a viktoriánus-korszak, de rajtunk is. Aki látja a 35 éves Orbánt, szóljon neki, hogy lenne még rá igény, igaz, a jelek szerint inkább csak réteg jellegű.
Iratnyilvánosságot, most! Az nem járja, hogy a rendszerváltás után negyedszázaddal még mindig ott tartunk, hogy egyesek szelektív listák szubjektív szemezgetéseit osztják meg a sajtóval, arról, akit éppen denunciálni akarnak.