A Fidesz újranyitja az igazságtételi folyamatot. Erősen kétséges azonban, hogy 22 évvel a rendszerváltás után lesz-e valódi katarzis, hiszen az elévülési szabályokat újraíró törvény kétes jogi megoldással próbálkozik.
A kormány még csak titkot sem csinál abból, mi a célja az állampolgárokról mindent tudó szuper-titkosszolgálat létrehozásával. A tervet mégis dermedt csend övezi – jellemző módon a Jobbik volt az első ellenzéki erő, amely felemelte a szavát ellene.
A kerülethatárokat sikerült úgy meghúzni, hogy az jó ideig a jobboldali erőknek kedvezzen. Természetesen ez nem jelenti, hogy a Fidesz leválthatatlan lenne, de ha az ellenzéki oldalon nem szökken szárba egy elsöprő „új többség”, a kerülethatárok a Fidesz javára billenthetik a végeredményt. Világosan látszik, hogy a 106 új körzet kialakításakor a korábbi választási eredmények alapján készült – és még ki tudja, milyen forrásból származó – adatbázisok mozgatták a térképrajzolók ceruzáját.
Az új törvénytervezet szilárdan a benesi kollektív bűnösség talaján állva mondja ki: a szocialista párt az MSZMP nevű „bűnöző szervezet” jogutódaként osztozik mindabban, amivel az állampárt terhelhető.
Nem tudom, nemzettársaink mikor ébrednek rá, hogy magyar állampolgárságuk – választójog ide vagy oda – tartalmatlan, egy nemzeti színű nejlonba csomagolt semmit kaptak, vagy annál is rosszabbat. Boldoghy Olivérnek is feltűnt már, hogy: „Magyarországi lakhelyem nincs, magyar okmányokkal nem rendelkezem, ottani személyigazolványt pedig csak úgy tudok szerezni, ha bejelentett címem van.” Bejelentett lakcím nélkül szavazni lehet a magyar parlament összetételéről, életben maradni, családot eltartani viszont nem; igaz, adókat és járulékokat se kötelező fizetni. Valakik minderről elfelejtették felvilágosítani a komáromi művész-vállalkozót. Tökéletesen jóhiszemű vagyok: valakik becsapták Boldoghy Olivért.
Egy ország élén nem állhat olyan ember, aki környezetével együtt mást mond délelőtt, s mást délután. Az is rossz, ha törvényjavaslatok és előkészítetlen tervezetek kapcsán kormányon és frakción belül úgy vitatkoznak, alkudoznak, szavaznak – véleményüket akár óránként változtatva – társadalmi csoportok, gazdasági ágazatok, régiók sorsáról, mintha azok egy össznépi társasjáték leüthető, kicserélhető bábui volnának. Ez a politika és politikusi magatartás most a csőd szélére juttatott minket, s itt az ideje a konzekvenciák levonásának. Voltak már miniszterelnökök ebben az országban, akik ilyen helyzetben tudták, mit kell cselekedni.
Két hétig azt gondoltam, én vagyok a Fidesz legfélelmetesebb ellensége. Kicsit túlértékelem magam, persze, de szorozzuk be személyemet nagyjából másfél millióval. Az lett volna a rendszer a dologban, hogy az „adósrabszolgaságból” (egyébként, esküszöm, van ilyen fogalom!) azért akar a kormány nagyon sürgősen kiszabadítani, mert – Argentína mintáját követve (lásd alább) – szeretné leértékelni a forintot.
Ez a század is az amerikaiaké lesz, állítja Mitt Romney, az egyik lehetséges republikánus elnökjelölt, Vlagyimir Putyin, aki összehasonlíthatatlanul esélyesebb az orosz elnöki címre, mint Romney az amerikaira, egyenesen új Eurázsiai Uniót vizionál, amely sokkal gyorsabban haladhatna, mint az Európai Unió, hiszen ez utóbbi még 54 évvel az alapító szerződés után „sem áll teljesen készen”. A lufiknak azonban az a dolguk, hogy előbb-utóbb kipukkadjanak.
A történelemtanításra újra fenyegetően vetül valamiféle államideológia árnya. A már nyáron tervbe vett, de azóta realizálódott Kerényi-projekt apropóján felidézzük Lőrinc László történelemtanár szeptemberi írását a HVG-ből.
A termék származási országa nagyjából az utolsó szempont, amire egy bevásárlásnál figyelünk. Ahogyan az se sokat számít, hogy a bolt magyar vagy külföldi tulajdonú-e. Eddig így volt. De eztán lesz jó hipermarket is, amely áraival és kínálatával persze ugyanúgy lenyomja a helyi kisboltot, mint a többiek – de legalább piros-fehér-zöld színekben teszi.
Mérsékelt konzervatívok, demokrata jobboldaliak - Gyurcsány Ferenc többek között azzal próbálja magát ideológiailag megkülönböztetni a valamiféle baloldali fordulatot emlegető szocialista ellenfeleitől, hogy a liberálisok mellett a fenti jelzőkkel leírható csoportokat is integrálni kívánja saját formációjába. Legalábbis ezt állítja. De mit szól ehhez egy "mérsékelt konzervatív"? Panyi Szabolcs írása.
Az elmúlt hetekben a hvg.hu Vélemény rovatának több írása is foglalkozott az új közoktatási törvénytervezettel. Seres László és Babarczy Eszter véleménye után most Winter Ádám írását olvashatják.
Karsay Dorottya kétségtelenül nő, tehát a Mandiner konzervatív szerzőjének (európai értelemben vett keresztény, jobboldali értékrend) elsőként a dugás jut róla eszébe (természetesen kizárólag gyermeknemzés céljából), de elfelejti hozzátenni, hogy utána a konyhában a helye, mert olyankor megéhezik az ember.
A pszichiátriai betegségekhez és a mentális fogyatékosságokhoz súlyos társadalmi előítéletek, irracionális félelmek kapcsolódnak, épp ezért könnyű aránytalanul nagyot vágni a költségeken. Az eredmény az lesz, hogy nagyon sokan fogják magukat rosszabbul érezni, megnehezítve ezzel környezetük életét is. Holott minimális ráfordítással mindenki számára kedvező eredményeket lehetne elérni. Sőt, eközben még valószínűleg spórolni is lehetne, rövid és hosszú távon is.
Válság nyomán új világrend, vagy épp ellenkezőleg, új világzűrzavar van-e kialakulóban? – boncolgatja történelmi példák segítségével a jelen súlyos kérdéseit írásunk szociológus szerzője.
A második kerületi időközi választás eredményét lehet sokféleképpen magyarázni, lehet alacsonynak hazudni a valójában e műfajban magas részvételt, de ettől még tény marad: a választás nyertese a Fidesz mellett a szocialista párt; mindenki más - az LMP, a Jobbik és a Jer Egyet Szexelni nevű szervezet - veszített.
Amióta Kövér idiótának nevezte az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagjait, egyetlen ellenzéki párt sem szólította fel lemondásra. Ez súlyos hiba. Tokfalvi Elek írása.
A Szabadság Kör alapító tagja nyílt levelet intézett a társaságot vele együtt létrehozó Gulyás Gergelyhez, Hankiss Ágneshez és Szájer Józsefhez, amelyben értetlenségét fejezi ki, hogy az idei Jogtipró-díjat miért Daniel Cohn-Bendit, és miért nem Orbán Viktor kapta.
Ez a valóságról tudomást nem vevő, új gondolatoktól elzárkózó rendszer persze előbb-utóbb komoly gondokhoz vezet. Aztán amikor kiderül, hogy nagyon nagy baj van, mert mégsem sikerült a magyar csoda, akkor jön a kapkodó egyenlegkiigazítás, ami rendszerint nem épül másra, mint a kormányzat számára amúgy is látható adózók terheinek további növelésére.
Eddig csak amiatt lehetett ostorozni a bíróságokat, hogy igazgatásukat egy külső ellensúly nélkül működő, zárt, oligarchikus testület látta el. Az Országgyűlés által a bírák közül választott Országos Bírósági Hivatal mindenható elnöke viszont úgy fogja fékek nélkül igazgatni az igazságszolgáltatást, hogy függetlensége is megkérdőjelezhető lesz. Az igazságszolgáltatás függetlenségének fenyegető aláásása pedig az utolsó szögek egyike a jogállam koporsójában.
