Freisingi Ottó írta: „Ezek a magyarok visszataszító külsejűek, mélyen ülő szemeik vannak, termetük alacsony, erkölcseikben és nyelvükben pedig annyira barbárok és vadak, hogy joggal lehet kárhoztatni a szerencse szeszélyét, vagy inkább csodálni az Isten türelmét, hogy martalékul hagyta ezt a szép földet az emberiség e szörnyetegeinek, akiket még embernek sem nevezhetek.” Mindenkivel előfordul, hogy szerencsétlenül fogalmazza meg gondolatait. Jeszenszky Géza, egykori külügyminiszter, egykori washingtoni, ma oslói nagykövet és egyetemi tanár botrányba keveredett. A leginkább egy tisztességben kiszolgált dán matrózra emlékeztető nagykövet szerint "a romák közti mentális betegségek oka, hogy a roma kultúrában megengedett a testvérek, unokatestvérek közti házasság, vagy szimpla szexuális kapcsolat". A legendás szakállú Géza bátyánk ezzel a lendülettel mondhatta volna azt is: a szex a szegény ember szórakozása.

Az a baj, hogy Jeszenszky Gézának eszébe sem jutna hasonló általánosító mondatot megfogalmazni a muszlimok, a japánok, a pakisztániak vagy az indiaiak, a hegyvidéki katolikus franciák vagy a szicíliai katolikus olaszok esetében. Az eszmefuttatás csak arra jó, hogy sokan egyből cigányozni kezdjenek, pedig a vérrokonok közti szex és házasság létezik ez a Föld minden táján a jelenben és létezett már a múltban is.

Mi is az az Incest?

Vizsgáljuk meg alaposan, miért nem igaz a volt külügyminiszter állítása. Először két módszertani megjegyzésem lenne. Észrevettem, hogy a rokonok közötti szexuális viszony említésekor a szlovák és a cseh nyelvben kizárólag az "Incest" szó van forgalomban. Mindkét nyelvben létezik a jelenség archaikus, nemzeti nyelvű változata: "krvismilstvo" és "krvesmilstvo", amely szó szerint "vért és fajtalanságot" jelent és a magyar „vérfertőzés” szavunknak felel meg. Más európai nyelveken is találkozhatunk hasonló gyakorlattal: blodskam (dán), blodskam (svéd), blutschande (német). A nemzeti nyelvekben szereplő változat a tilalomra utal és a szégyenérzetet erősíti, amely egyébként a keresztény neveltetés egyik alapérzelme is. Ez esetben tehát, nem a politikailag korrekt beszédmód hívei helyeztek nyelvi tabut egy jelenségre, mint ahogy azt a Heti Válasz hiszi.

Az "incestus" latin eredetű szó jelentése: szemérmetlen, a latin forma kevésbé megbélyegző jelentésű, és másik megjegyzésem ennek a kifejezésnek a tartalmára vonatkozik. Természetesen a testvérek vagy szülő-gyerek közötti házasságot, szexuális életet, a gyerekek elleni szexuális molesztálást, és mindenféle szexuális jellegű kínzást és visszaélést a világ egyetlen civilizált országában sem tartják normális jelenségnek. Az unokatestvérek közötti házasság azonban meglepően sok helyen elfogadott gyakorlat ma is. Ez a társadalmi tabu a viktoriánus korabeli Angliában alakult ki, a korabeli nem túl tudományos vizsgálatok eredményeképpen. Korábban az európai, amerikai unokatestvérek – vagy a 20. századi Magyarországon, vidéken - büntetlenül köthettek házasságot. Manapság több kultúrában világszerte házasodhatnak unokatestvérek probléma nélkül, a gyakorlatot nem tekintik bizarrnak, tabunak vagy undorító jelenségnek, más szóval, nem tartják vérfertőzésnek, azaz Incestnek, mivel ez létező társadalmi szokásjog.

Legerősebb tabunk: szex, rokonok között?

Nem mindegy tehát, hogy unokatestvérek közötti házasságról, vagy pedig testvérházasságról ír valaki. Az unokatestvér-házasság ugyanis elfogadott a világ nagy részén, különböző társadalmi közösségekben. A testvérházasság azonban mindenhol – a romák között is – tilos.

A következőkben az incest meghatározást az unokatestvérek közötti szexuális viszonyra, házasságra szűkítem. Nincs ugyanis kétségem afelől, hogy olvasóim, miképp a társadalom, tehát a romák többségében is, létezik egy fiatalkorban kialakult „természetesnek” mondott ellenállás és szégyenérzet az egyéb vérfertőző kapcsolatok hallatán. Ugyanakkor iskolai tanulmányaink és későbbi kulturális élményeink alapján beláthatjuk: a jelenség létezik. A szépirodalomtól kezdve a vallási tematikán át a filmművészetig közismert és világos példák állnak rendelkezésünkre.

Kezdhetjük rögtön Ödipusszal, aki miután megölte saját apját, tudtán kívül saját anyjával hált. Vagy ugorjunk az ókori Egyiptomba, ahol például Kleopátra juthat eszünkbe, két testvérének is felesége volt. Az Ószövetségből megismerhetjük Lót történetét is, akit az őt leitató két lányának nemzett gyermeket;s még maradjunk a zsidó-keresztény vallási hagyománynál: Ábrahám, a zsidók és az arabok ősatyja féltestvérét, Sárát vette el feleségül. Valahol itt, az emberiség ősi emlékeiben találhatjuk meg az okot, miért vált hihetetlenül erős tabuvá a rokonok közötti házasság és szexuális élet. Akit érdekel, bibliai incest történeteket itt olvashat, itt pedig a filmművészet top incest jeleneteit listázták ki Luke és Leila csókjától Marty McFly romantikájáig édesanyjával.

Mítoszok napjainkban

A hamis következtetések levonása, az egyébként is előítéletes többségi társadalomban, sajnos alkalmas lehet a romák elleni uszításra. Többen egy 1978-as Czeizel-tanulmányt idéznek, amelyben a professzor megemlíti, hogy a romák körében felülreprezentált az unokatestvéri kapcsolat: "Az első unokatestvéri kapcsolat aránya tizenhatszor magasabb, mint a magyar populáció körében" – így születnek a féligazságok, a mondat nem idézett része ugyanis így folytatódik: "de a különböző régiókban vizsgált érték széles tartományban, 0-21% között mozog." Mi tesszük hozzá: a Czeizel tanulmány szerint a magyar populáció átlagos értéke: 2,9%. Határainkon kívülre tekintve pedig a következőket állapíthatjuk meg:  Japánban, Kínában, Dél-Amerikában az Incest-érintettség: 15%, Afrikában, Indiában 20-50%, a kurdoknál 35%, nagy-britanniai pakisztániak körében 55% (!), míg az Európai Unió és az Egyesült Államok átlaga 6%.

Szintén gyakori fabula, hogy az incest csak a csak a szociálisan gyenge, szegény családoknál fordulhat elő. Az igazság ezzel szemben az, hogy vérfertőzés minden háztartásban előfordulhat, függetlenül annak vagyoni, etnikai, vagy vallási helyzetétől (Weiss, 2001), a „vérfertőzés” elkövetője lehet keresztény, ateista, orvos, jogász, politikus, segédmunkás vagy munkanélküli. Egy mindenkori többségi társadalomban ugyanolyan arányban fordulhatnak elő rokonok között házasodók, mint akármilyen etnikai kisebbség körében. Például, Olaszországban, a 60-as években a Szicília szigetén 30-50%-os belterjességet állapítottak meg a szicíliai olaszok között! Hogy aránylanak ehhez a Czeizel-féle számok? Vagy a 20. század közepén, Franciaországban a külvilágtól szinte teljesen elzárt, hegyvidéki falvak esetében figyeltek meg az országos számokhoz képest magasabb incestarányt, mégpedig katolikus vallású, francia ajkú emberek között, az ő esetükben az ok tehát nem vallási etnikai, hanem nagyon is profán: a speciális domborzati viszonyok.

Belterjesség számtalan tudományos okból kialakulhat. Anyagi, földrajzi, társadalmi, szociológiai szempont alapján jöhetnek létre lehatárolt közösségek, ahol kimutathatók magasabb értékek, és ez bizony nem csak a romák között jellemző! Élek ugyanakkor a gyanúperrel: az unokatestvérek közötti házasság jelenségének elterjedtsége és az erről szóló közbeszéd minősége többek között a klasszifikációra (például, Amerikában rendszeresen a yokel és a hillibilly embereket vádolják meg beltenyészettel), és az idegengyűlöletre (értsd, például Jeszenszky-affér: "azok" az emberek csinálják) vezethetjük vissza. A közép-európai romák által lakott helyeken megjelenő rokonházasságok oka a többségi társadalom idegengyűlölete, amely ha nem is hegyeket, de néhol már falakat emel a romák köré, máshol szóban vagy lélekben zárja ki magából a kisebbségét.

Másik közkedvelt hamis érvelés: „a liberálisok tabu alá akarják helyezni a cigányokkal kapcsolatos tudományos beszédet.” Sajnos, ezeknek az embereknek mindenről a „cigányok” jutnak eszébe, de egy liberálisnak nem a tudományos beszéddel van baja, hanem azzal, ha a rasszisták minden társadalmi problémát „cigány”-szemüvegen keresztül néznek. A témához kapcsolódó idegen nyelvű tanulmányok, könyvek léteznek, még cseh nyelven is. A közvéleményben keringő, általános orvosi vélemények szerint az a tabu oka, hogy a rokoni kapcsolatban álló emberek hasonló génekkel rendelkeznek, amely örökletes betegségek kockázatát növelheti az utódok között, másrészt kivételes tulajdonságokkal rendelkező egyedet is produkálhatnak. Ugyanakkor ez a hatás néhány generáció után kikophat, mivel a beteg utódok egyre kisebb számban bukkanhatnak fel, vagy el is tűnnek teljesen. A Journal of Genetic Consulting 2002 áprilisi tanulmánya szerint az unokatestvérek közötti kapcsolatból (1.7–2.8%) származó gyerek születési rendellenességének kockázata nem nagyobb, mint egy negyven év körül szülő nőnél (3%).

Mit ír elő a jog?

Az incest büntethetőségét Európában még a Code Napoleon törölte el 1804-ben, az ötlet a francia felvilágosodás eredménye volt. Több ország követte a francia példát: Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyolország, Portugália, Törökország, Kína, Japán, Argentína, Brazília, Oroszország, Elefántcsontpart. Olaszország szintén eltörölte az incest büntethetőségét, majd visszaállította a törvényt, hogy csak akkor büntethető, ha az eset közbotrányt okoz. Léteznek olyan országok is, ahol az incest büntetőtétel: Németország, Svájc, Anglia, Dánia, és az USA legtöbb tagállama. Az öreg kontinensen ma Svédország az egyetlen hely, ahol engedélyezik a féltestvérek közötti házasságot. Argentínában nem tiltott a szexuális kapcsolat rokonságban álló felnőtt emberek között, illetve a házasság harmadfokú rokonsági kapcsolattól is engedélyezett. Brazíliában nem jár büntetőjogi következményekkel a szexuális kapcsolat két, tizennégy életévét betöltő ember között, akik rokonsági kapcsolatban állnak, amennyiben nem merül fel kényszerítés vagy megtévesztés gyanúja. Brazíliában hivatalos kapcsolatot köthet például a nagynéni/nagybácsi az unokahúggal/unokaöccssel.

A teljesség igénye nélkül: Japánban az incest "tiszteletreméltó magatartásnak" számított a hagyományos vidéki családoknál még a hatvanas években is. Kubo tanulmányából kiderül: a településen ahol az eseteket találta, a lakosság többsége erkölcsi rosszallását fejezte ki a nyílt incest házasságban élők felé, de az az incest kapcsolatban élők maguk nem osztották ezt a nézetet. Konkrétan: ha valamelyik családban az apa elhalálozott, gyakran vette át a fiú az "apai szerepeket", a család eltartásán kívül szexuális téren is, például: intim viszony a lánytestvérrel. A család többi tagjai elfogadták és normálisnak tartották ezt a felállást, a kutatás szerint. Vagy: nyugati kutatók szerint a mai napig (!) a japán anyák tanítják meg maszturbálni gyermekeiket. Ma egy átlagos japán együtt alszik a gyerekével, amíg az el nem éri a tizenötöt, de a japán lányok több mint húsz százaléka tizenhat éves kora után is még az apjával alszik.

Kínában az incest/házasság intézménye teljesen legális két adoptált testvérpár és saját gyerekeik között, mivel az adoptáltak sokszor házasság céljából kerültek örökbefogadásra, hogy később feleségül vehessék a természetes gyerekeket. Dél-Afrika: 2007-ig vétségnek számított a rokonok közötti szex, jelenleg bűncselekmény. Afrika középső részéről nincsenek adatok. Közel-Kelet: az unokatestvérek közötti házasság gyakorlatilag hétköznapos, némely országban a rokonnal kötött házasságok meghaladják az ötven százalékot is. Muszlim világ: az első unokatestvér, nagybácsi/nagynéni és egy férfi és elvált nő szintjén az incest elfogadott és törvényes, míg a férfiak addig létesíthetnek kiskorúval és más férfival is szexuális kapcsolatot, amíg nem lesznek szerelmesek. A hinduknál az első unokatestvéreknél rendben van a házasságkötés (például: Arjuna és Subhadra), a buddhizmus esetében szex terén nem tudunk semmilyen megszorításról, kivéve a szexuális kényszerítések tilalmát.

*

Jeszenszky és a jobbosok általában hihetetlen bizonyossággal állítják, hogy félretolva a hamis dogmákat, rámutattak a probléma lényegére, de a Jeszenszky-affér esetében ugyanúgy nem látják a fától az erdőt, mint korábban a Pesty-affér kapcsán: a roma incest okai mi magunk vagyunk. Amennyiben létezik belterjesség, annak káros hatásait nem a szellemi visszamaradottságban, hanem kulturális és gazdasági következményekben mérhetjük le, a megoldás pedig a romatelepek felszámolása és a településeken belüli integráció felgyorsítása lehet. A Jeszenszky-féle állítás, miszerint a roma kultúra jellemzője lenne a rokonok közötti nemi kapcsolat, egyszerűen nem igaz. De, hogy pont egy olyan ország nagykövetének jut eszébe, ilyen leegyszerűsített, ostoba módon a jelenségről beszélni, amelynek népe a kitalált hagyományok szerint egy laza állatszex után jött össze...

Turullal szexelni szabad?