Magyar Szocialista Ellenzék

Másfél év van hátra a választásokig. Négy évvel ezelőtt ilyenkor már kavargott a közélet, mindenki leste, mikor megy már Gyurcsány, pártok gyilkolták egymást és saját magukat, készültek a következő felvonásra – most meg búbánat és pangás.


Göncz Árpád repülőtér

Olyan fájin érezni, hogy nem vagyunk gyarmat: Horthy-szobor, Turul-szobor, Mága Vitéz, nem hiába, kormányunk nemcsak tudja, érti is az idők szavát, csupa nyitottság és modernség, a magyar történelem legszebb pillanatait idézik fel sorra, no, izzadnak már a károgók, aki a Sporting-verés után fideszotonozik, az nem magyar. Eközben Csehországban egy legendás rendszerváltóról nevezték el a prágai nemzetközi repülőteret: Václav Havel Airport Prague.


Minek örülünk?

Örülünk. De rögvest tisztázzuk: annak örülünk, hogy a Fidesz vesztett, s nem annak, hogy az MSZP nyert.


A Münchhausen-csomag

Matolcsy György már a sokadik csomagot jelenti be, ennek ezúttal nincs különösebb neve, pedig nyugodtan elnevezhették volna mondjuk Münchhausen-csomagnak, mivel az állam a saját hajánál fogva próbálja kirángatni magát a bajtól. Szó szerint, hiszen például az államkincstár megadóztatásáról van szó, ahol lényegében a költségvetési szervek tartják a pénzüket.


Orbán-magyar kéziszótár, kezdőknek

Nem érti saját miniszterelnökét? Még mindig a 22 évvel ezelőtti Orbánhoz hasonlítja a mait? Vagy csak azt hiszi néha, ilyen nincs, káprázik a füle? Íme, a megoldás.


A Nagy Ember a minisztériumból beszél, s sietve távozik

A konferenciák mindig üzennek valamit. Nemcsak a tematikájukkal, hanem mással is. Azzal, hol kerülnek megrendezésre, milyen büfét vagy fogadást kapcsolnak hozzá, milyen a meghívója, a sajtótámogatottsága, kik a védnökök, a protokollvendégek, kik az előadók.




Tóta W.: Az ilyenek élete

Valamikor még azt képzeltem, hogy Orbán Viktor mögött gondolkodó, gondosan méricskélő hátország áll. Hogy ezek valamiféle stratégiát, legalább kommunikációs terveket készítenek, amelyekből a pártelnök aztán térfogatnövelővel és állományjavítóval süti ki azokat a szomorú hülyeségeket, amiket mondani szokott.


Vér, ártány, retus

Meddőbb dolog a világon nincs annál, mint azoknak a szavaival bíbelődni, akik mások szavakról szóló szavainak értelmezésével foglalatoskodnak. A közéleti szó-meddőhányón való kapirgálás teljességgel kontraproduktív, így aki csinált már néhány abszolúte értelmetlen dolgot életében (pl. nyálcsík-lógató verseny rendezése az emeleti zsibongóból a földszinti ügyeletes tanár feje fölé), az a legkisebb katarzist sem fogja átélni e szöveg olvastán.



Hack Péter: A Horthy-szobor és a véleménynyilvánítás szabadsága

A rongálást kimondó ítéletre helyenként hisztérikus reakciók születtek. Ehhez a reagálóknak joguk volt, még akkor is, ha a leghevesebb megszólalásokat kiváltó mondat az ítélethirdetés során nem is hangzott el. A kommentárok közül egyetlen lógott ki érdemben, a Kúria elnökhelyettesének nyilatkozata, amelyik egyértelműen törvénysértő.


Tiszteljünk vérgőzös hülyéket!

Úgy tűnik, Magyarországon és főként Budapesten rögeszmésen szeretjük olyan emberek szobrait felavatni, esetleg olyanokról utcákat elnevezni, akik közvetve sokak haláláért lehetnek felelősek, esetleg szimplán csak nácik, antiszemiták, legjobb esetben pedig béna politikusok voltak. Miért?



Benei Péter: Búcsú Magyarországtól

Egy országra nem a nemzetközi helyzet és nem a történelem elrendelése mondja ki a halálos ítéletet, hanem az emigrációt választó fiataljai. Az elit feladata, hogy erősítse az ország azon értékeit, melyek reményt adnak a maradásra. Sajnos hosszabb ideje ennek az ellenkezője történik.



Magyarország, szeretlek!

Amikor a 2/3 megszállta az országot és a közmédiát, akkor filmesek és tévések egész hadserege szállta meg a 2/3-ot, hogy a batyujából kiénekeljen ezt-azt.