Úgy tűnik, kompországunk – a nyugati impotencia és saját reflexei miatt – ismét behódol az európai társadalomfejlődést visszautasító bizantinus hatalomnak. Történelmünk során fizettünk már adót mongol nagykánnak, a török Portának, a vadkeleti szovjet impériumról nem is beszélve. Most úgy néz ki, újfent kénytelenek leszünk rábólintani egy olyan konstrukcióra, amelyben aligha lehetünk egyenlő felek.
Stewart Oldroyd tavaly év végén kapta meg ügyvezető igazgatói kinevezését az SAP Hungary Kft. élére. A már több mint 25 éve Magyarországon élő, magyarul folyékonyan beszélő angol üzletemberrel a magyar gazdaság átalakulásáról, a jelenlegi gazdasági helyzetről és az adójavaslatokról beszélgettünk.
Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a szlovákiai Losoncon „puccsnak”’ minősítette, hogy a Gyurcsány-kormány az ellenzékkel való egyeztetés és az utólagos ratifikáció kötelessége nélkül hosszú távú, titkosított szerződést kötött Oroszországgal. Kardos Gábor, az ELTE nemzetközi jogi tanszékének vezetője, egyetemi tanár szerint Gyurcsány a magyar érdekek figyelembevételével kötötte meg a szerződést.
Köztudott, hogy a Gergely-naptár szerint csak négyévente van február 29-e. Az kevésbé köztudott, hogy ez így, ebben a formában nem teljesen igaz: a százzal igen, de négyszázzal nem osztható évek – például 1900, 2100, 2200, 2300 – nem szökőévek. A Szovjetunióban egy darabig február 30-a is szerepelt a naptárban.
Feltűnt, hogy a vizitdíjról, kórházi napidíjról és a képzési hozzájárulásról szóló népszavazás elfogadott szövege több ponton sérti a szakmai-etikai szabályokat.
A Magyarországon mind sűrűbb tömegekben inaktívvá váló nemzedékek mögött csak fogyatkozó számú járulékfizetői kontingens látható. Így pedig a rendszer összeomlását (s vele a társadalmi detonációt) csak a közteherprés szorításával lehet elodázni. S ahogy telik az idő, egyre többen lesznek, akik a rendszerváltás, vagyis a teljes foglalkoztatottság megszűnése óta eltelt években jobbára csak feketén dolgoztak. Márpedig nekik hivatalosan egy rézgarasra se volna jussuk.
Horváth Ágnes miniszterasszony levélben nyugtatta meg az Országos Cigány Önkormányzat elnökét, Kolompár Orbánt: az egészségügyi reform miatt a romáknak nincs okuk aggodalomra. Ennek ellenére Kolompár félti az adminisztrációtól idegenkedő roma betegeket. Az OCÖ elnöke szerint a Hír TV becsapta az egyszerű roma embereket.
A népszavazás igazából arról szól, hogy mit lehet kezdeni egy olyan kormánnyal, amely nem ért az ország vezetéséhez, eltékozolja a nemzet javait, és olyan megoldásokat vezet be, amelyekre korábbi szerencsétlenkedései nélkül sosem lett volna szükség, Mondjuk ki: hozzá nem értő kormányzás folyik hatodik éve, s hozzá még immorális is.
Államellenes, földalatti erőszakszervezetek működése idehaza – hála a jósorsnak – olyan, mint (sajnos) a közhatalomé. Inkább fuser és pitiáner, mint hatékony. Főleg, ha a lélektani és politikai következményeit vesszük. A Csintalan-verés és képviselői házak elleni Molotov-koktélos támadások vitathatatlanul alkalmasak politikai hisztériakeltésre.
Simor András MNB-elnök sajtótájékoztatón érvelt a sáveltörlés jogossága mellett. Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese, Surányi György CIB-elnök és Varga Mihály, a Fidesz gazdasági szaktekintélye a hvg.hu-nak fejtették ki ezzel kapcsolatos, elismerést és kritikát egyaránt tartalmazó véleményüket.
A Századvég-Forsense felmérése szerint jelenleg is Kósa Lajos a legnépszerűbb a magyar politikusok között, 7 ponttal előzi meg a második-harmadik helyen álló Szili Katalint és Sólyom Lászlót. A három utolsó helyezett: Demszky Gábor, Kóka János és Horváth Ágnes.
Néhány nap elteltével két nagypártunk vezérszemélyiségének évadkezdő beszédét érdemes szimultán analizálni. Ebből ugyanis hasznos végkövetkeztetésre juthatunk. Például, hogy miniszterelnökünk a semmitmondás rekordját döntötte meg, Orbán Viktor pedig a kampányígéretek rekordmennyiségével jeleskedett. Ha viszont belpolitikai hatásosságukat nézzük, Orbán felé lendül a mérleg nyelve.
Tölgyessy Péter az InfoRádió Aréna c. műsorának adott csütörtök esti interjújában kifejtette: ha a népszavazás az „igenek” elsöprő győzelmét hozza – amit valószínűnek tart - mindkét politikai oldalnak fel lesz adva a lecke: a meggyengült szocialista párt mikor áldozza be Gyurcsányt, megelőzendő a fenyegető eróziót. Orbán dilemmája viszont az, hogy miképpen mutassa fel a győztes erejét, anélkül, hogy tápot adjon zavargások kitörésének, egyáltalán, mit kezdjen egy nagyarányú győzelemmel, ha Gyurcsány egyelőre marad?
Hódmezővásárhely a terror-korszakokkal a civil kurázsi példáit állíthatta szembe: 1944-ben megakadályozták gettó felállítását, az 50-es évek elején fegyveres ellenállás bontakozott ki a kuláküldözéssel szemben. A helyi Holocaust múzeum, és az Emlékpont kiállítás a fasizmus illetve a kommunizmus korszakának helyi történéseit mutatja be, és az áldozatokra emlékezik.
Miskolczi Norbert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) elnöke a népszavazástól a tandíj eltörlését várja, szerinte több baloldali gondolkodású diák is igennel fog szavazni. A magyar állampolgárok olyan magas kulcsokkal adóznak, hogy az feljogosítja gyermekeiket az ingyenes felsőoktatásra-állítja.
Megdöbbentő leleplezést közölt az osztrák Format gazdasági hetilap: az amúgy is nyereséges Máv Cargo vevője, az osztrák Rail Cargo Austria majd két milliárd forint sikerdíjra szeződött egy ismeretlen kis magyar céggel, a Geuronettel. A szeződés másolata a Format szerkesztőségében megtalálható. A MÁV cáfol.
A beteg még ma sem tudhatja meg, mennyire végzi jól a dolgát az a kórház, amelyre rábízza magát. A statisztikák nem mindenhatóak, de segíthetnének a hatékonyság megítélésében, akár az állampolgárnak is. Az ombudsman legutóbbi döntése nem oszlatja a homályt.
A környezetszennyezés miatt eszünkbe sem jut gyerekeinkkel vagy unokáinkkal a Körúton sétálni, és ez a helyzet tarthatatlan. Egyre többen betegednek meg asztmában és tüdőrákban – hangoztatták többek között a múlt vasárnap rendezett zöld demonstráció szónokai. Az élhetőbb Budapestért szervezett megmozduláson két-háromszáz, túlnyomó részben fiatal biciklista és gyalogos vett részt.
„Sztrájkolnak a vasutasok, azért késnek a vonatok!” – a hajdani, baktercsúfoló rigmus parafrázisa igaznak bizonyult az utóbbi napokban. Ha cinikusak lennénk, mondhatnánk, késnek azok munkabeszüntetés nélkül is. Talán ezért (is) van, hogy a mezei utasnak nemigen akarózik szolidaritást vállalni a bérharcra gyúró MÁV-dolgozókkal.
Az ellenzék vezére és a miniszterelnök évértékelő beszédeket mondtak. Láthatóan komoly küzdelmet folytattak azért, hogy ki kerüljön a másik mögé. Orbán Viktor azt üzente, jövünk. A népszavazáson, és az elkövetkező két évben az fog történni, amit mi akarunk. De mit akarunk az országgal? Nos, egyelőre adós a válasszal. Személyesen a hatalmat kívánja. És mi hitelesíti Gyurcsány Ferenc szavait? Mitől hinnének neki ma inkább, mint tegnap? 2004 októbere óta teli jobbnál-jobb ötletekkel. Szó, szó, szó. Az urak igen alkalmasak a politizálásra, és alkalmatlanok a kormányzásra.
Nem volt hiány az üveges tekintetű kitömött állatokból, falra szegezett agancsokból, pálinkából és mindenféle fegyvereket lóbáló gyerekekből.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
