Tetszett a cikk?

A brit kormány kedd éjjel felhatalmazást kapott a parlamenttől az Irak elleni katonai fellépésre, de ennek ára minden idők legnagyobb lázadása volt a kormánypárti padsorokban.

Maratoni, csaknem 10 órás vita után a londoni alsóház első menetben elvetette azt az összpárti ellenindítványt, amely szerint új ENSZ-határozat nélkül nincs alapja az Irak elleni katonai fellépésnek, majd elfogadta a kormány beterjesztését, amely szükség esetére az iraki leszerelés erővel történő végrehajtásának támogatását kérte. A házban 217-en voksoltak az ellenindítványra, 396-an ellene. A még nem végleges szerda hajnali összesítés szerint a 411 kormánypárti képviselő közül legalább 140 szavazta meg a kormányjavaslat ellenében beterjesztett háborúellenes határozati tervezetet, vagyis jóval több, mint három hete, amikor az iraki kérdésről rendezett, akkor még elvi vitanap után 122-en fordultak szembe a kabinettel. Az volt a kedd éjjeli "éles" szavazásig a legnagyobb kormánypárti lázadás az újkori brit politikatörténetben. Az ellenindítványra szavazók kedden azonban még így is kevesebben voltak 165-nél, amely felett a kormány a háborút támogató konzervatív ellenzék voksaira szorult volna a többség elérése végett. Ez önmagában is súlyosan kikezdte volna a kormány státusát.
A kedd éjjeli második szavazáson, amelyen a kormány indítványáról kellett dönteni, 412-en támogatták a kabinetet, és 149-en vetették el a beterjesztést. Az éjszakába nyúló vitanapon Tony Blair kormányfő nem hagyott kétséget afelől, hogy a voksolás kimenetelétől saját politikai jövőjét is függővé teszi. Blair a vita egy pontján azt mondta: a visszavonulás, a Perzsa-öböl térségébe kivezényelt 45 ezer fős brit katonai kontingens visszahívása olyan pillanatban jelentené az ország kudarcát, amikor a legnagyobb szükség lenne az elszántságra. "Ebben nem leszek partner" - mondta a miniszterelnök, londoni kommentárok szerint világosan arra célozva, hogy lemond, ha az alsóházi Labour-frakció többsége ellene fordul az iraki kérdésben.
Jogilag az alsóházi vereség sem kényszerítette volna a kormányfőt a kivezényelt brit katonai erő hazahívására és a lemondásra, de a szokásjog alapján ebben az esetben tarthatatlanná válna Blair státusa. A kormányt így is komoly vérveszteség érte: egy nap alatt három tagja is bejelentette lemondását. Elsőként Robin Cook volt külügyminiszter, az alsóház vezére - a többségi kormánypárti frakcióvezetőéhez hasonló, annál nagyobb hatáskörű tisztviselője - közölte még hétfőn, hogy távozik kabinettagsággal is járó posztjáról, s kedden két államminiszter követte példáját; egyikük, John Denham a belügyminisztérium második embere volt. Mindegyikük azzal indokolta döntését, hogy nem tudja támogatni az új ENSZ-határozat nélküli fegyveres beavatkozást Irakban.
A miniszterelnök a keddi parlamenti vitában kijelentette: ha a Biztonsági Tanács egységes maradt volna, az önmagában jó eséllyel rászoríthatta volna Irakot leszerelési kötelezettségei teljesítésére. Hozzátette: Szaddám Huszein iraki elnököt csak "az ajtaja elé felvonult 250 ezer katona" bírta rá még azokra a csekély engedményekre is, amelyeket az utóbbi időben tett. (MTI)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!