Mennyit kap Magyarország?

Jó esély van arra, hogy Magyarország az Európai Unió 2007-2013 közötti költségvetéséből a maximálisan elérhető négy százaléknál alig valamivel kevesebbhez, a tagállami GDP 3,7 százalékának megfelelő támogatáshoz jusson - mondta a napokban Mosonyi Balázs, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) főosztályvezető-helyettese. Szerinte az Európai Bizottság javaslatai és a tárgyalások jelenlegi állása alapján Magyarország pozíciói a 2007-2013 közötti költségvetési időszakra igen kedvezőek, főleg, ha az egy főre jutó uniós támogatásokat tekintjük, mert ebben a vonatkozásban a második-harmadik helyet foglaljuk el. A főosztályvezető-helyettes kiemelte: Magyarország számára a cél a lehető legtöbb uniós pénz megszerzése, amelyet a "berlini módszernek" nevezett elv alkalmazása is erősíthet, ami kimondja, hogy minél szegényebb egy tagállam, annál nagyobb támogatásban kell részesülnie.

A tagállamok állam- és kormányfői csütörtökre és péntekre tervezett brüsszeli csúcsértékezletén maratoni megbeszélések várhatók, a tárgyalásokat vezető Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök a hírek szerint felkérte az EU tolmácsait, álljanak készen arra, hogy még szombaton is dolgozniuk kell majd. A költségvetés számain túl a viták legnagyobb része politikai jellegű, és a lehetséges megegyezés az EU jövőjét tekintve is kulcsfontosságú lehet.

A tét a számok szintjén is nagy: az állami vezetőknek az unió 2007 és 2013 közötti, hétéves időszakra szóló költségvetési kerettervéről kell dűlőre jutniuk. A terv szerint – amelyet múlt héten fogadott el az Európai Parlament (EP) – az EU kötelezettségvállalásainak értéke 975 milliárd euróra rúg majd, amely az EU bruttó nemzeti össztermékének (GNI) 1,18 százaléka. Az unió a hétéves kerettervek alapján készíti az éves költségvetéseket; a kerettervben megadott kiadási adatok pedig nem az elkölteni tervezett összegeket mutatják, hanem a kiadási „plafonokat”.

Kutatás-fejlesztésre, a transzeurópai hálózatokra, oktatásra és képzésre, illetve a kohéziós politika megvalósítására a parlament javaslata szerint legfeljebb 459 milliárd eurót költene az EU, az agrárpolitikára, a vidékfejlesztésre 396 milliárdot, a biztonságra, a külső határok védelmére, az egészségügyre, illetve a bevándorlással kapcsolatos teendőkre pedig összesen 19,4 milliárd eurót szánnak. A közös kül- és biztonságpolitika, illetve a csatlakozásra várók támogatása hozzávetőleg 70,6 milliárdot emésztene fel a közös büdzséből.

Blair: "szünet" kell

Az Európai Uniónak több hónapos "szünetre" van szüksége, hogy mérlegelhesse, mi legyen a következő lépés a Franciaországban és Hollandiában elutasított alkotmányával kapcsolatban - mondta Tony Blair brit miniszterelnök kedden Párizsban, Jacques Chirac francia államfővel folytatott megbeszélése után. Franciaország és Németország a csütörtökön kezdődő EU-csúcsértekezlet előtt egyetértésre jutott abban, hogy ellenzik a költségvetési visszatérítés fenntartását célzó brit szándékot. Blair szerint a francia-német tengely alapvető fontosságú Európában, de nem az egyedüli tényező, s bár a két ország továbbra is jelentős szerepet visz majd az unión belül, "többé nem lehetséges Európát úgy irányítani, ahogyan azelőtt (...) és európai vitára van szükség".

A számokat azonban a kormány- és államfőknek is jóvá kell hagyniuk. A 25 tagállam közül a 6 nettó befizetőnek számító ország – azok, amelyek többet fizetnek a közösbe, mint amennyit támogatásként visszakapnak – csökkenteni szeretné a költségeket. Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Svédország és Ausztria már tavaly kérte, hogy az uniós költségvetés kiadási oldala ne lehessen több a bruttó nemzeti össztermék (GNI) 1 százalékánál.

A kiadásokat csökkenteni vágyó nettó befizetőkkel szemben viszont ott áll a 2004-ben csatlakozott tíz új tagállam, illetve a régi tagállamok közül Spanyolország, Olaszország, Portugália és Görögország, amelyek a támogatások növekedését – illetve a korábban kialkudott összegek megtartását - szeretnék elérni.

Talán még ennél is nagyobb a jelentősége annak a konfliktusnak, amelyben Nagy-Britannia és Franciaország vezetői állnak egymással szemben. Tony Blair brit kormányfő ragaszkodik ahhoz a tavaly 5,3 milliárd euróra rúgó éves költségvetési visszatérítéhez, amelyet 1984-ben  Margaret Thatcher harcolt ki a briteknek. Nagy-Britannia szerint ugyanis kevesebb támogatást kapott, mint amennyi az egy főre jutó GDP alapján megillette volna, ezért a költségvetési befizetéseiből visszatérítést követelt és kapott.

Ma azonban a többi tagország – élükön Franciaországgal és Jacques Chirac francia elnökkel – úgy gondolja, meg kell szüntetni a brit visszatérítést, de legalábbis csökkenteni kell. Blair azonban kitart álláspontja mellett, amely szerint csak akkor változhatna a visszatérítés rendszere, ha átfogó költségvetési reformra kerül sor az EU-ban – illetve, ha a francia földművelők is arányosan kevesebb támogatást kapnak az uniótól.

Magyar célok

"Magyarország számára az a cél, hogy a 2007-2013 időszakra tervezett pénzügyi és költségvetési folyamatokban az egy főre jutó támogatások tekintetében Magyarország a legjobb öt ország között legyen. Ha úgy tetszik, a 25-ből a legkedvezőbb pozíciót elérő első ötben" - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Ez ambíciózus célkitűzés, amelyért tisztességgel meg kell küzdeni, ugyanakkor az eddigi tárgyalások eredményeként reálisan kitűzhető - mondta a miniszterelnök az Európai Tanács csütörtök-pénteki ülését megelőző konzultációt követően újságíróknak. Ugyanakkor hozzátette: a felső plafon talán még a legszegényebb uniós tagországok számára sem lesz majd elérhető. Fontos, hogy jó megállapodás szülessen a luxemburgi elnökség ideje alatt az Európai Unió következő hét év költségvetésének keretszámait illetően - hangsúlyozta Nógrádi Zoltán, a Fidesz európai uniós ügyek munkacsoportjának vezetője. Éppen ezért felszólítják Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt és a kormányt, hogy nagyon határozottan érvényesítse a magyar érdekeket - mondta. Ennél rosszabb feltételeket nem fogadhat el a kabinet, és semmiféleképpen sem járulhat hozzá, hogy szigorodjanak azok a szabályok és feltételek, amelyekkel hozzájutunk majd az európai uniós forrásokhoz - tette hozzá Nógrádi.

Újra napirendre kerültek az EU finanszírozásának megreformálásáról régóta zajló viták is: a tervek szerint átalakítanák és igazságosabbá tennék az EU költségeinek tagállamok közötti megoszlását és az unió saját forrásainak - azaz a nem a tagállamok befizetéseiből származó bevételeknek - rendszerét. Az Európai Bizottság felvetette, hogy növelni lehetne az unió adóbevételeit, ám ezt a tagállamok eddig hevesen ellenezték.  

Bár az EP képviselői szerint kevesebb pénzből nem lehet erősebb, nagyobb Európát építeni, a csúcstalálkozón fontos kérdés lesz az is, hogy hogyan lehet csökkenteni a közös kiadásokat. Egyelőre nem tudni mely területek kapnak kevesebb uniós forrást, annyi bizonyos, hogy a büdzsé több mint 40 százalékát kitevő mezőgazdasági költségeket egy a Chirca francia elnök által támogatott 2002-es döntés szerint azonban 2013-ig nem lehet csökkenteni.

Juncker azt javasolta, hogy az EU versenyképességének növelésére szánt összegből „csípjenek le” majdnem 50 milliárd eurót, illetve a közös külpolitika megvalósítására szánt 62 milliárd is csökkenhet közel 10 milliárd euróval. A legnagyobb megtakarítást minden bizonnyal az alulfejlett régiók 336 milliárd eurós támogatásának csökkentésével lehetne elérni, ez viszont a kelet-európai új tagállamok érdekeivel állna szemben.

Mi történik, ha nem jutnak egyezségre a tagállamok a 2007-20013-as keretköltségvetést illetően? A kérdés gyakorlati oldalát tekintve a válasz az, hogy átmeneti, éves költségvetések lépnek életbe a 2006-ig érvényes keretterv – részben módosítható – előirányzatai alapján. Hosszabb távon viszont veszélybe kerülhet az EU jövője is, és az európai vezetők is felvehetik szótárukba az utóbbi hetekben igencsak kényesen kezelt krízis szót.

Az EU elnöki szerepét betöltő Luxemburg és miniszterelnöke Juncker ezért mindent elkövet, hogy a mostani csúcson tető alá hozzanak egy megállapodást. A közvélemény elé tárt szembenállások, viták ellenére sokak zárt ajtók mögötti megegyezést sejtenek, ám a politikusok, elemzők többsége szerint azonban a végletesen eltérő álláspontok miatt csak egy „üres” megállapodás születhet majd, a fontos kérdésekről pedig későbbre halasztják a döntést.

Nincs sok idő: az EU elnökségét Nagy-Britannia veszi át, így a brit visszatérítés körüli vita a következő hónapokban még élesebbé válhat; további kudarc lehetőségét rejti a luxemburgi és lengyel népszavazás az alkotmányról; Olaszországban és Németországban pedig választásokra készülnek.