Jákov Ederi parlamenti kapcsolattartásért felelős, tárcanélküli miniszter képviselői kérdésre válaszolva a kneszetben megerősítette, hogy "a hadseregnek különböző formában vannak foszforlőszer, és a Hezbollah síita szervezettel szemben használtak is ilyen gyújtólövedékeket nyílt terepen lévő katonai célpontok támadásakor".
   
Az erősen mérgező foszfor nagy fájdalommal járó, súlyos és gyakran halálos égési sérüléseket okoz. Izrael mostanáig csak azt ismerte el, hogy ilyen lövedékeket célpontok vagy területek "megjelölésére" alkalmazott. A miniszter hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jog nem tiltja a foszfor használatát, és a hadsereg a nemzetközi joggal összhangban vetett be ilyen típusú eszközt.
   
Ederi nem pontosította, hogy hol és milyen célpontokat támadtak foszforlövedékekkel. A háború alatt több külföldi média - köztük a CNN amerikai hírtelevízió is - beszámolt arról, hogy libanoni civileken olyan jellegzetes sérülések láthatók, amelyek foszfortámadásra utalnak. Emile Lahud libanoni elnök a harcok alatt szintén azt állította, hogy Izrael foszforlövedékeket vet be a libanoni polgári lakosság ellen, miután számos jelentés látott napvilágot civilek súlyos égési sérüléseiről.
   
Egyes szakértők azt követelik, hogy erősen mérgező hatásuk miatt a foszforlövedékeket sorolják a vegyi fegyverek közé és rendeljék el általános tilalmukat. Izrael és az Egyesült Államok nem írta alá az 1949-es genfi konvenció harmadik kiegészítő jegyzőkönyvét, amely korlátozza a "gyújtófegyverek" használatát.