Június első hetében szokásos összbírói értekezletükre gyűltek össze a Budapest Környéki Törvényszék tavaly átadott, vadonatúj épületében az ott szolgálatot ellátó bírák. Az esemény némileg mégis szokatlan volt. Bár az értekezlet kezdetén a legmagasabb szintű bírósági vezetők – Senyei György, az Országos Bírósági Hivatal, Varga Zs. András, a Kúria, valamint Pecsenye Csaba, az Országos Bírói Tanács elnöke – is ott ültek a pulpituson, a teremben helyet foglaló bírák szó szerint csak a hallgatóság szerepét játszották: a kérdezés lehetőségét külön nem ajánlották fel nekik.
Pedig lett volna miről beszélni.
A bírósági szervezeten belül akkor már néhány napja keringett az a HVG által több forrásból is leellenőrzött, hivatalos ügyforgalmi táblázat, amely még az ott dolgozókat is megdöbbentette. Az abban szereplő adatok megerősítették, amit a központi régió bírái már régóta a saját bőrükön éreznek: Budapest és az agglomeráció járásbíróságainak többségén olyan szintet ért el a leterheltség, hogy már csak a vezetői átcsoportosításoknak és önként vállalt túlóráknak köszönhető, hogy egyáltalán működni tudnak. Csak néhány kiragadott példa:
míg a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) büntető ügyszakán tavaly év végén átlagban 102 ügyet tárgyalt egy járásbíró, ugyanez a szám ebben az időszakban Gyulán 24, Mezőkövesden 21, Mohácson pedig 32 volt. Mindezt ugyanannyi pénzért, gyakran rossz munkakörülmények között, állandó túlórák árán.
Az elmúlt hetekben tucatnyi olyan bírósági forrással beszélgettünk, aki szerint félő, hogy kivéreztetik a főváros és környékének igazságszolgáltatását. Az elmúlt időszakban ugyanis a növekvő ügyteher, a munkakörülmények és az alacsony fizetések miatt már-már kritikussá vált a helyzet.
