Oroszország szorítása erősödött a két szakadár régió, Abházia és Dél-Oszétia felett, összezúzta a grúz hadsereget, súlyos károkat okozott a kaukázusi állam gazdaságában, és viszályt szított a nyugati országok szövetségében. De Moszkvának nem sikerült az, aminek elérésére három éve törekszik: nem tudta eltávolítani a
hatalomból Szaakasvili elnököt, sem belső felkelés szításával, sem gazdasági blokáddal, sem háborúval - állapította meg Holbrooke, aki feltételezések szerint megkapta volna az amerikai külügyminiszteri posztot, ha Hillary Clinton lett volna a következő amerikai elnök. Szaakasvili azonban még mindig hatalmon van, és a Nyugatnak legfőbb kötelessége, hogy széles körű gazdasági és katonai segítséget nyújtson Grúziának - szögezte le a szakértő.

Holbrooke - aki a grúz fővárosból, Tbilisziből jegyezte cikkét - arról írt, hogy a Grúzia elleni orosz invázió átalakítja a következő amerikai elnök stratégiai mozgásterét. Miközben a Nyugat "Oroszország megbüntetésének" módján tanakodik - a 2014-es téli olimpia rendezési jogának megvonása, esetleg a fejlett ipari országok G-8-as csoportjából történő kizárás lehetne némi hatással Moszkvára -, a fő front Grúziában húzódik. A legfontosabb, amit a Nyugat tehet, az az, hogy megerősíti a tbiliszi kormányt.

"Az egyenlet egyszerű: ha Miheil Szaakasvili túléli (a válságot), akkor Vlagyimir Putyin (orosz kormányfő) vesztett" - állapította meg a szakértő. Holbrooke szerint a Nyugat azzal akadályozhatja meg, hogy Moszkva elérje célját, Szaakasvili eltávolítását a hatalomból, ha segít Grúzia újjáépítésében. Lado Gurgenidze grúz miniszterelnök becslése alapján azt írta, hogy az utak, hidak és kikötők, valamint egyéb létesítmények újjáépítése legalább egymilliárd dollárba fog kerülni, s ebben az összegben nincsenek benne a humanitárius segélyek, a menekültek hazatelepítése, valamint a hadsereg újjászervezése.