Visszatért a kínai növekedés nyaktörő üteme, ami a beruházások túltengése miatt veszélyeket rejt magában. Lehetővé teszi ugyanakkor, hogy az amerikai nyomásnak engedve Peking ismét hagyja felértékelődni valutáját.
Nagyot lépett előre Kína a Világbank részvényesei között a nemzetközi pénzintézet hétvégi tavaszi közgyűlésén. Szavazati aránya 2,77-ről 4,42 százalékra ugrott, így megelőzte Franciaországot, Nagy-Britanniát és Németországot. A 186 tagállam jóváhagyásával megejtett módosítás a világgazdasági erőviszonyok változását tükrözi. Az USA megőrizte ugyan elsőségét és vétójogot garantáló pakettjét, ám a második Japánnak nemcsak befolyása csökkenését kellett elfogadnia, de azt is, hogy térségbeli riválisa, Kína már szorosan követi.
Tokióban a szavazati súlyok következő, 2015-ös felülvizsgálatát sem várhatják nyugodtan, mert egyes előrejelzések úgy látják, a Németországot nemrég maga mögött hagyó Kína gazdasági teljesítménye akár már az idén meghaladhatja a szigetországét. A friss adatok szerint a kínai GDP az első három hónapban éves szinten 11,9 százalékkal gyarapodott, ez 2007 vége óta a leggyorsabb ütem. Az IMF múlt héten ismertetett előrejelzése alapján a konjunktúra üteme a tavalyi 8 százalék után az idén és jövőre is 10 százalék körüli lehet. Ez azt jelenti, hogy – akárcsak az IMF szerint idén 4,2 százalékkal bővülő világgazdaság – Kína is túljutott a válságon, ami persze az USA-tól vagy az EU-tól eltérően számára nem recessziót jelentett, csak a növekedés 6,2 százalékra lassulását.
Az irigylésre méltó mutató feszültségeket is takar, közgazdászok attól tartanak, hogy a kínai gazdaság túlfűtötté válik. Ezzel kapcsolatos aggodalmáról beszélt a pekingi parlament tavaszi ülésszakán Ven Csia-pao miniszterelnök is. A növekedést ugyanis az állami és vállalati beruházások pumpálják, azokat pedig a tavaly elfogadott 586 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomag, valamint a központi vezényszóra végrehajtott több mint ezermilliárd dolláros hitelexpanzió. Pekingi statisztikusok szerint a tavalyi nettó GDP-növekedés kilenctizedét adták az új gyárak, az infrastrukturális beruházások és az ingatlanfejlesztés. Különösen kényes terület az utóbbi, márciusban a 70 legnagyobb kínai városban az üzleti és magáningatlanok ára öt éve nem látott mértékben, éves szinten 11,7 százalékkal megugrott.
A pekingi kormány a hitelexpanzió hatását – a pénzellátás tavaly a harmadával, az idei első negyedévben 22 százalékkal bővült – a lakossági ingatlanpiacon magasabb önerő előírásával igyekszik fékezni. A tőzsdén is szeretné korlátozni a spekulációt, nehogy az árbuborék kipukkanása fenyegesse a sokat emlegetett társadalmi békét, aminek fenntartásához pekingi vélemények szerint kell a legalább 8 százalékos éves gazdasági növekedés is. Az 1989-es Tienanmen téri vérengzéshez vezető elégedetlenségi hullám tanulsága az infláció kordában tartása is. A márciusban mért, éves szinten 2,4 százalékos kiskereskedelmi drágulás önmagában nem ad okot aggodalomra, ám már nagyobb, mint a bankok által kínált 2 százalékos betéti kamat, amivel az állami célokra csatornázzák át a lakossági megtakarításokat.
A lendületes Kína lokomotívként húzza magával a térség gazdaságait. Szingapúr az első negyedévet az utóbbi 35 év leggyorsabb, éves szinten 13,1 százalékos növekedésével zárta. A Világbank tavaly novemberben még 7,8, az idén áprilisban viszont már 8,7 százalékos GDP-gyarapodást jósolt a fejlődő kelet-ázsiai régiónak, a különbséget a kisebb országok exportjának jó részét elnyelő Kína hatásának tulajdonítják. Növekedése gyorsulásával számolhat a kínai piachoz ezer szállal kötődő Dél-Korea, Japán és Tajvan is, az IMF szerint mindegyikük gazdasága jobban teljesít majd, mint a recesszióból a világgazdasági erőközpontok közül a leglassabban kikászálódó Európai Unió.
Az ismét felpörgő konjunktúra esélyt ad Pekingnek arra, hogy eleget tegyen Washington követelésének a kínai valutaárfolyam-politika módosítására, anélkül hogy az nyomásgyakorlás előtti behódolásnak tűnne. Az USA 2005-ben már elérte, hogy Kína hagyja erősödni a jüant, amelynek kurzusa ötödével emelkedett a dollárral szemben, mígnem 2008 júliusában az exportgépezetet a válság hatásaival szemben védeni igyekvő Peking csendben ismét kivetette a horgonyt. A vállalatok exportbevételeinek felvásárlásával elérte, hogy a dollár árfolyama 6,83 jüan környékén újra stabilizálódott, ennek hatásaként az ország valutatartaléka az idén március végén 2447 milliárd dollárral újabb rekordot döntött.
Bár a zöldhasú gyengülése miatt a folyamat elsősorban a mindkét valutával szemben a közelmúltig erősödő euró gazdáját, az EU-t sújtotta, a lépés az amerikai munkanélküliség duzzadását a jüan alulértékeltségére fogó washingtoni törvényhozásban is felháborodást keltett. A kongresszus 130 tagja nyílt levélben követelte Timothy Geithner pénzügyminisztertől, hogy éves jelentésében – 1994 után újra – mondja ki, Peking manipulálja valutája árfolyamát, és ezt amerikai szankcióknak kellene követniük. Az állásfoglalás ismertetésének április 15-ei határnapját bizonytalan időre kitolták, a találgatások szerint lehetőséget adva arra, hogy Kína a húsz vezető gazdaság (G20) júniusi kanadai csúcsértekezletéig gesztust tehessen. Kína dolgát megkönnyítheti, hogy lendületes gazdasági növekedés idején az export számára kevésbé fájdalmas a kiigazítás, ráadásul – érvelnek közgazdászok – az erősebb valuta a lakossági kereslet élénkítése révén enyhítené a konjunktúra hajtóerejének kiegyensúlyozatlanságát is.
NAGY GÁBOR
Jurij Gagarinnak és Farkas Bertalannak is hatalmas, nyitott autós felvonulást szerveztek Budapesten, miután visszatértek az űrből és erre a propaganda is készült rendesen. Magyarországon már szinte hagyománya van az asztronauták köszöntésének, de az utolsó óta is eltelt 45 év. Nem tudni, Kapu Tibort mivel fogják fogadni, mindenesetre az MNB már rárepült az űrrepülésére.
Politikusokat, és résztvevőket kérdeztük Tusványoson arról, hogy el tudják-e képzelni, hogy a Fidesz 2026-ban ellenzékbe kerül.
