„A görög üzletemberek húszmilliárd dollárt fektettek be Délkelet-Európában, a térségben jelen lévő több mint 3500 görög vállalkozás pedig legalább kétszázezer embernek ad munkát” – büszkélkedett tavaly novemberben Athénban Dimitrisz Drucasz, az ellenzéki szocialisták árnyék-külügyminisztere. Az utóbbi hónapokban azonban inkább fenyegetésként élik meg a látványos görög jelenlétet az érintett országokban, és a válság után lassanként beindulóban lévő fellendülés támogatására máris új források után néznek.

A hellének két évtizeddel ezelőtt, a kelet-európai rendszerváltás, illetve Jugoszlávia szétesése után jelentek meg a térségben. Olaj- és távközlési cégeik, különösen pedig bankjaik révén hamarosan megkerülhetetlen szereplőkké váltak, elsősorban Bulgáriában, Szerbiában, Albániában és Romániában. Bulgáriában a tíz legnagyobb bank közül négy mögött áll görög tőke, míg Szerbiában és Romániában három, illetve két hellén pénzintézet szerepel a legnagyobbak listáján. Az athéni pénzintézetek e három ország összbetéteinek 15-20 százalékát kezelik, a legaktívabb a mindhárom piacon jelen lévő Eurobank EFG.
Bár az érintett bankok is csatlakoztak 2009 elején az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) bécsi kezdeményezéséhez – azaz vállalták, hogy nem vonják ki a pénzt az egykori szocialista országokban lévő leányvállalataikból –, érezhetően megszigorították kölcsönzési politikájukat, és ezzel hozzájárultak a gazdasági növekedést fékező hitelszűkéhez. A helyzetet súlyosbítja, hogy az athéni nagybankok, például az Alfabank kockázati megítélése általában olyan rossz, mint a görög államadósságé, ám akad olyan pénzintézet is, köztük az Eurobank, amelynek hiteleit az athéni állampapíroknál is rizikósabbnak tartják. Elemzők szerint a külföldi bankok nem vonulnak ki a Balkánról, de a szerepük csökkenni fog. A vetélytársak mindenesetre készen állnak, az osztrák Raiffeisen a minap be is jelentette, hogy kész betölteni az esetleges űrt.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a görög üzletemberek beruházási kedve jobban megcsappant, mint a vetélytársaké. Szófiai adatok szerint tavaly a közvetlen görög befektetések értéke a tizedére zsugorodott, míg más beruházók csupán ötven százalékkal fogták vissza magukat. Elmaradnak, vagy legalábbis évekig késnek majd azok az infrastruktúra- és vállalkozásfejlesztési programok is, amelyek a balkáni országok uniós közeledését szolgálták volna. A legismertebb ezek közül a térség gazdaságának fellendítését célzó, görög irányítású HiPERB-terv, ám athéni források szerint semmi esélye, hogy a jövőre kifizetendő 550 millió eurót az érintettek meg is kapják.

Görög bankfiók a bulgáriai Várnában
Bánkuti András
Tetézi a bajt, hogy a költségvetési szigorítások és a munkanélküliség növekedése miatt elsőként a külföldi alkalmazottak kerülnek utcára. Görögországban közel félmillió albán, illetve több mint százezer bolgár dolgozik, többségük illegálisan. Az elbocsátások és a mindenkit érintő fizetéscsökkentés miatt a vendégmunkások egyre kevesebb pénzt utalnak haza, pedig tavaly Albániába 780 millió, Bulgáriába pedig 400 millió dollár jutott ily módon.
Szakértők szerint a görög válság Bulgáriában okozhatja a legnagyobb felfordulást. Nemcsak a banki jelenlét és a hazautalások fontossága miatt, hanem azért is, mert az ország exportjának 10 százaléka irányul Görögországba – Szerbiánál ez az arány 2-3 százalék –, a válság előtt tömegesen érkező és sokat költő görög turisták pedig jó pár évig sokkal kevesebb pénzt hagynak majd Bulgáriában.
A balkáni államok vezetői a saját gazdaságaikról szóló jó hírek ismételgetésével próbálják menteni a menthetőt. A szerb, a horvát és a boszniai politikusok a múlt héten előbb Zágrábban, majd Szarajevóban jelentették be, hogy országaikban véget ért a recesszió, megindult a fellendülés, a gazdasági alapok pedig stabilak. Míg Görögországban a GDP 13 százaléka körül alakul a költségvetési hiány, a balkáni országokban csak 3-4 százalék. Szerbiában ráadásul az államadósság csupán a hazai össztermék harmada.
A szerb politikusok ezért abban reménykednek, hogy a görögországi, spanyolországi, portugáliai és olaszországi bizonytalanságok miatt sok befektető a kisebb kockázatot jelentő, EU-n kívüli balkáni államokba viszi a pénzét. A gazdasági szakértők – köztük Dario Bjelkanovics, a balkáni térségre szakosodott zágrábi InterCapital tanácsadó cég elemzője – azonban józanabbak, és arra figyelmeztetnek, hogy a görög válság az egész régió megítélését rontja.
NÉMETH ANDRÁS