„A labdarúgás nem csak játék, hanem a forradalom egyik fegyvere” – legalábbis Ernesto ’Che’ Guevara argentin forradalmár szerint. A kijelentést sok tekintetben alátámasztani látszik a vasárnap véget ért Copa America futballbajnokság, ahol egy-egy győzelem - ha nem is forradalmi de - mindenképp jelentős változást hozhat az országok életében.
„Nagyszerű pillanat ennyi embert együtt látni: jó érzés ma uruguayinak lenni. Nézze a nemzeti zászlókat, soha nem láttam még ilyet, pedig 50 éves elmúltam már” – nyilatkozott egy szurkoló a hvg.hu-nak, miután Uruguay labdarúgó-válogatottja megnyerte az Argentínában megrendezett 43. Copa Americát. Az uruguayi főváros, Montevideo legnagyobb stadionjában, közel 60 ezer szurkoló gyűlt össze hétfő hajnalban, hogy együtt ünnepeljenek a győztes válogatottal, a repülőtérről pedig több ezer másik rajongó kísérte a focistákat szállító buszt.
Uruguay szövetségi kapitánya, Óscar Tabárez a győzelem után úgy fogalmazott: „Nagyon örülök a sikernek, ez kiemelt jelentőségű az egész országnak. Talán külföldön nem érzik át ezt, de Uruguaynak nagyon fontos a Copa. Ezen az estén az összes uruguayi egységet alkotott, ahogy történt a dél-afrikai világbajnokság után is”. A csapat a vasárnapi döntőben 3-0-ra győzött Paraguay ellen. Az uruk sztárcsatára, Diego Forlán két gólt szerzett a találkozón. „A nagyapám, az apám és most én is megnyertem a Copát. Nagy büszkeség ez a család számára” – mondta a mérkőzés után a 32 éves labdarúgó.
"Lélekgyógyító" győzelmek
Leonor Lamas Zoeger perui antropológus hasonlókról számolt be, miután az ország csapata, Venezuelát legyőzve harmadikként végzett a dél-amerikai kupán. „Nagy szüksége volt erre Perunak. A júniusi elnökválasztás szoros eredménye ugyanis nem tett jót a társadalomnak, nagy volt a széthúzás. A dobogós hely talán segít kicsit összekovácsolni a nemzetet” – fogalmazott. A két csapatot korábban a kontinens leggyengébb együtteseiként tartották számon. Ezután azonban mindenki abban bízik, hogy nagy esélyekkel indulnak a világbajnoki selejtezőn is.
Persze az effajta kohézió a másikkal, az ellenféllel szembeni összetartozás érzését is jelenti. Peruban például nagy kultusza van a szomszédos Chile elleni, közmegegyezésen alapuló gyűlölet kifejezésének, ami a meccseken gátlás nélkül tombolhat. Nem csak a pályán, de a szurkolók között is ádáz harc indul meg - sőt időnként a zöld gyepről sem hiányzik a balhé. A perui famíliák ilyenkor válogatott átkokat szórnak az ellenfél együttesére. Ilyen például, hogy mennyire ihatatlan a chilei pisco - a peruiak által nemzeti italként tisztelt tömény alkohol, amit a déli szomszéd úgymond „ellopott tőlük”.
A legérdekesebb jelenség mégis az úgynevezett „perui gólöröm” (persze ezt más dél-amerikai országok is sajátjukénak tartják), amit a kommentátorok prezentálnak a közönségnek. A jellegzetes torokhang egy hosszú – olykor egy teljes percig húzódó – ’góóól’ felkiáltáshoz hasonlít, amitől még a hazai, nyugodtabb vérmérsékletű szurkolónak is kedve támad felugrani örömében.
Ahogy az a fenti nyilatkozatokból jól látszik, a Copa America és általában minden nagyobb sportesemény jelentős szerepet játszik az országok nemzeti identitása szempontjából. Matthew Nicholson és Russel Hoye 2008-as könyvükben, a Sport és társadalmi tőkében rámutatnak: „Azok az emberek, akik együtt jól teljesítenek, valahogy jobban is kötődnek egymáshoz”. Számos szociológiai kutatás mutatta ki: minél több kapcsolat van az emberek között egy adott csoporton (országon) belül, annál jobbak teljesítményt nyújthatnak, akár gazdasági produktivitás tekintetében is.
Ugyanakkor Jerome Valcke, a FIFA főtitkára a Thought Economics blognak adott interjújában óvatosságra int: „Nem szabad naivnak lennünk. A labdarúgás valóban kezelhet társadalmi kérdéseket – arra a kilencven percre, amíg összehozza az embereket. Mi történik azonban a stadionon kívül? Vagy a hét további részében? Nem vagyok benne biztos, hogy a foci képes megoldás kínálni erre.”
A legendák korának vége
A 2011-es Copa Americán azonban nem csak nagy nyertesek, nagy vesztesek is voltak. A korábban legalább dobogós helyre várt címvédő brazil, illetve a világsztárokat felvonultató, hazai pályán játszó argentin válogatott csak a negyeddöntőig jutott el. Buenos Airesben, ha megkérdeznek valakit az utcán a Copáról, az a legjobb esetben elfordítja a fejét, vagy csak annyit mond: milyen Copa?
Nem számíthattak többre szurkolóiktól a brazilok sem, akik Paraguay ellen négy egymás utáni büntetőt hagytak ki. A visszavágóig ennek ellenére nem kell sokat várniuk, hiszen a latin-amerikai ország 2014-ben labdarúgó-világbajnokságot, két évvel később pedig nyári olimpiai játékokat rendez.
"Most biztosan sokan azt mondják, hogy mentegetőzünk, de higgyék el, a tizenegyespont környékén szörnyű volt a talaj. A bírónak ezt látnia kellett volna. Noha tudom, Paraguaynak ugyanolyan rossz volt a gyep” – nyilatkozta a mérkőzés után Elano Blumer, brazil középpályás.
A két „nagy” futball szempontból eltérő módon kezelte a kudarcot: míg Brazíliában megerősítették posztján Mano Menezes szövetségi kapitányt, az argentin szakvezetőnek, Sergio Batistának mennie kellett. Batistát már a Copa alatt kikezdték a szurkolók, akik folyamatosan Diego Maradonát követelték vissza az Albiceleste élére. Igaz, vele is leszerepeltek a kék-fehérek tavaly a világbajnokságon, de Maradonát legalább magukénak érezték a szurkolók – mintegy újabb példáját nyújtva a csoport-összetartás erejének.
Azokat, akik csak a Stranger Thingsből ismerik, összezavarná, hogy miket művelt a karrierje kezdetén Paul Reiser. Korábbi rajongóit például azzal lepte meg, hogy feltűnt az Aliens gonoszaként. A veterán komikussal pályafutása cikkcakkjairól, Jerry Seinfeldről, Lisa Kudrow-ról és Eddie Murphyről is beszélgettünk. És arról is, miért tartotta hülyeségnek a Jóbarátokat.
A Tisza Párt elnöke legújabb bejegyzésében kifejezetten a fideszeseket szólította meg.
Ez az a fegyver, amely alkalmas lehet Irán nukleáris létesítményeinek megtámadására.
